A hétvégékkel az a baj, hogy nagyon gyorsan véget érnek. Mire kettőt pislogok már vasárnap este van. Nem szeretem. Éppen ezért próbálkozunk értelmesen és tartalmasan kitölteni. A szombat az ugye adott az uszi miatt, bár most 2 hétig le voltunk tiltva a betegség miatt. Vendégek jöttek helyette. Aztán vasárnapra virrad és kezdődik a lázas gondolkodás, hogy hova menjünk egy 10 hónapos gyerekkel. Ma a dunakeszi reptér mellett döntöttünk. Vittük a kutyát is, nem árt neki a séta, úgyis olyan kövér. Bence élvezte. Na nem a repcsiket, hanem megkaparintotta a Filip pórázát, és hangos ööööö,ááááá,ééééé kiséretében egyfolytában rángatta az ebet. Szegényke, amúgy is mindig menekül Kótyi elöl, mert egyszer pórul járt és a frizurája bánta, azóta nem közelíti meg Kótyit ha nem muszáj. Hát most muszáj volt mert sacc-per-kábé egy 50 centi madzag választotta el a gyerektől, aki ha lehetett még közelebb is ráncigálta magához. Vicces volt. Azért figyeltünk, hogy nehogy baja essen valamelyiknek.
Reptér után irány a fagyizó. Dunakeszin isteni fagyizó van a lakótelep elején, és hatalmas adag a fagyi is. Bence is szereti, pontosabban szeretné, de Ő nem kap. Csak egy tölcsért. De láthatóan az is teljes egészében kielégíti, mert csendben elnyámmogta. Ezek után beszereztünk még egy hatalmas dinnyét, és elvittük Filipet állatorvoshoz, beadatni a kötelezőket. Vacsi, fürdés és alvás.Mackó kertet locsol, én írok, Bence és Filip alszanak. Idilli. Kár, hogy vége a napnak.
Aztán a kánikulás héten egy kis fürdés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése