Testedzés

2009.04.17.
Konkrétan, betöltött 8 hetes volt Kótyika, amikor elmentünk az első jóga órára. Anikó, a dúlám tartotta, és jó volt. Az egyetlen baj az volt, hogy csak mi voltunk. Lehet, hogy ez másnak nem lett volna probléma, de nekünk kifejezetten az volt. Ugyanis azért akartam valami mozgásra hordani a fiamat, hogy közben kezdje el megismerni a közösség fogalmát. Hogy a többi baba látványa motiválja őt is a mozgásfejlődésében. A jóga nagyon jó hatással bír mind az idegrendszerre mind pedig a mozgásfejlődésre. Ha valaki nem tudná, egy babajóga nagyjából masszázsból és néhány fejlesztő gyakorlatsorból áll. Egy ideig, amíg engedi a gyerek, hogy masszírozd. Szóval, nekem annyira nem jött be, hogy csak mi vagyunk, így kerestem egy másik helyet. Decemberben kezdtünk el járni az Asram Jógaközpontba és Kótyi is és én is nagyon élveztük. Januárban új jógaoktatónk lett, egy nagyon helyes, kedves arcú lány személyében, és még szivesebben jártunk. Kótyi sokat fejlődött, hangosan mondta a magáét, a többiek meg mindig nevettek rajta. Szépen lehetett masszírozni, nem forgolódott, volt, hogy türelmes volt amíg én is mozogtam egy kicsit. Februárban kiderült, hogy a jógatanárunk is babát vár, olyannyira, hogy akkor már félidős volt (esküszöm semmit nem lehetett látni rajta). Már egyre nehezebb volt írányítani Pockost, ha úgy gondolta, akkor Ő inkább hasrafordult, és bámészkodott. De amikor meg bámészkodni kellett volna, akkor meg rajtam akart csüngeni. Szóval nehéz volt vele. Márciusban csak egyszer voltunk talán, azóta mindig közbejött valami csütörtökönként, most pedig mi is kinövünk a babásjógából (8 hónapos korig van) és a jógatanárunk is befejezi lassan a munkát.
De azért ami a mozgást illeti, abban nem szenvedünk hiányt. Én nagyon szerettem volna, ha Kótyival úszni járunk. Gondoltam, jógára velem jár a gyerek, meg egész nap, egész héten az én fizimiskámat látja, legyen az apjával is egy program, ahol összeszoknak, megismerik egymást, és Mackó is kiveheti a részét a gyereknevelésből. Nem volt egyszerű megtalálni a helyet, mert én nem akartam a fiamat egy olyan medencébe a víz alá nyomni, amibe előtte kisgyerekek mellúszást gyakorolva izgalmukban belepisiltek a vízbe, vagy idősebbek mozgást színlelve a felesleges bőrdarabokat áztatták le magukról. Merthogy ilyen is van. Azt már meg se merem említeni, hogy nekünk is voltak feltételeink.

1. Olyan hely legyen, ahol csak babaúszás van.
2. Közel legyen hozzánk-hogy ne kelljen hajnalban kelni.
3. Hétvégén is legyen, de ha lehet dél körül, mert nekünk az az ideális időpont-hogy Mackóval uszhasson.

Én kutakodtam, és megtaláltam. Egy családi háznál, kifejezetten babaúszásra tervezett medence, öltözőkkel, pelenkázókkal, max. 20 percre van tőlünk, szombat délben. ( a reklám kedvéért:www.babauszi.hu) Írtó helyes a tanárunk, neki is van egy Kótyival egyidős fia. Az első perctől kezdve ráhangolódott az én kicsi fiam az úszásra. Még mondták is a többiek, hogy milyen ügyes. Az első 2 vagy 3 alkalommal még csak vizet locsoltak az arcára, de utána már élesben merült. Nem mondom, hogy nem izgultam halálra magamat. Minden pénteken elkezdjük mondani neki, hogy másnap megyünk uszizni. Aznap nagyon figyelünk arra, hogy a délelőtti alvása semmiképpen ne maradjon ki, és ha lehet, minimum 1 óra legyen. Volt, hogy kicsit lazábban vettük, és az aznapi uszás nem sikerült valami túl jól. Nagyon büszke vagyok Kótyikára, csodaszépen úszik. Ügyesen merül és szinte sohasem sír. Ehhez persze nagyon kell, hogy Mackó odafigyeljen rá, érezze minden apró mozdulását, és ha úgy látja, akkor inkább kihagynak egy merülést. Szépen összeszokott párost alkotnak már, és bevallom, ebben az egyben Mackó ügyesebb nálam. Én nem biztos, hogy így tudnám csinálni. Az első alkalmak nagyon viccesek voltak, mert miközben a vízben dolgoznak, közben mondókáznak, énekelnek. Mackó régen volt kisfiú, fogjuk erre, és ő egy dalt, mondókát se ismert. Csak tátogott, és egyedül a Vuk dalánál csillant föl a szeme, benne az 'én ezt ismerem' tekintettel.
Mindent összevetve mostanra már csak az úszás maradt. Próbáltam más mozgást is keresni, de minden ötletem fuccsba ment. Volt, hogy elvittem egy játszóházba, direkt ilyen korú kisbabáknak meghirdetett tornára. A tetszési index kb. 1 és fél perc alatt esett nullára. De lehet, hogy csak velem van baj. Nekem nem szimpatikus a csajszi aki tartotta. A baj az, hogy azt láttam, hogy Kótyinak se (hogy ki mennyire szimpatikus neki, azt a jógán és az úszáson lehetett lemérni, ugyanis mindkét oktatónak szinte itta minden szavát). Erre a csajra meg rá se nézett, nem mosolygott, sőt, amikor a csaj erősködött, hogy ültessem a gyereket az ejtőernyő alá, ő meg egy másik anyukával rázogatja azt felette, na akkor sírva fakadt. Ez úgy a foglalkozás 8. percében történt. Az i-re a pontot azt tette fel, amikor kirakott egy alagutat és mondta, hogy másszanak be a babák, mi anyukák meg majd várjuk őket a másik végén. Amikor én szabotáltam a feladatot, nem értette, majd közöltem vele, hogy az én fiam még nem mászik, sőt, még csak nem is kúszik. Értetlenül nézett rám. Nem mentünk többet. A játszótéren fejlődünk.