2009.04.17.
Márciusban nagy útra mentünk. Tulajdonképpen nekem volt 2 nagy álmom. Az egyik már teljesült, azaz van Kótyi, a másik pedig Miami volt. Valószínű, hogy valamelyik előző életemet ripsz-ropsz ott fejezhettem be, mert amióta az eszemet tudom, Miamiba vágytam. Én hiszek ebben a lélekvándorlásos izében, meg a karmában, de ez más lapra tartozik.
Amikor az ismerősök megtudták, hogy hova készülünk, ráadásul egy 6 hónapossal, hát finoman szólva is nem a biztatás volt a beszélgetés fő vonala. Részletek:" Ó, hát, sok sikert." meg "Nem lesz könnyű." meg "Semmit nem fogtok látni." meg "Én így nem élvezném a nyaralást." Hogy? Gyerekkel? Ő hozzánk tartozik. Jött az esküvőre, jön Floridába is. Igaz, a távolság nem ugyanaz, de mint mondottam, azaz írtam akkor is, neki csak ránk van szüksége földön és levegőben egyaránt. És, hogy letörjem a kárörvendők kedvét, Bence profin viselkedett, jobban tűrt mindent mint mi. Ha tehetném, mégegyszer elmennék, de csak egy ekkora babával. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az ilyen korú baba még nem akar egyedül futkározni a gépen, és mogyorót csenni az első osztályon utazóktól, nem törli fel csomagvárás alatt a ruhájával a járólapot, nincs "pisilni kell, kakilni kell, éhes vagyok, szomjas vagyok" folyamatos skandálása, csakhogy lassítsa a folyamatokat. Van viszont félig-meddig kialakult napirend, ami tök jól követhető, eszik amikor idő van, alszik amikor elálmosodik, és még ezernyi érvet sorolhatnék, hogy miért jó egy ekkora babával 9 és háromnegyed órát repülni, plussz előtte Londonig és utána a szállodáig.
Szóval 10 csodaszép napot töltöttünk Floridában, mondanom se kell, hogy Mackó mindent profin intézett, és sehol nem kellett azért várnunk, mert valami nem lett itthon elintézve. Volt, hogy 1 órát állt sorba az autóbérlésnél, én meg majd megőrültem már a fáradtságtól, de nem az Ő hibája miatt történt a várakozás. Jól fogalmazott, amikor azt mondta, hogy ez az út egy csapatépítő tréning volt. Valóban, mert még soha nem utaztunk külföldre ketten, és ezt az utat is már hármasban vállaltuk. Volt, hogy hisztiztem, de ez már hozzám tartozik, majd igyekszem kiiktatni a felvett viselkedésformákból. Mindent összevetve, körbejártuk Floridát, volt 10 napig egy frankó autónk, és annyi élményt gyűjtöttünk, hogy leírni sem lehet. Majd lesz miről beszélgetnünk a kandalló mellett 50 év múlva. Köszönöm Mackó ezt a fantasztikus élményt, soha nem fogom elfelejteni! (Mondtam már, hogy érdekel California is?:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése