2009.12.10.
Lefáraszt a december, van az embernek annyi dolga, hogy a feje búbja se nem látszik ki. De ha van a családban egy Törpe akkor még inkább toppon kell lenni. Mer' ugye az tesz-vesz, jön-megy, ki-bepakol, egyszóval végzi a 15 hónaposok mindennapjait. Ezek pedig a következők:
alvás: nem rossz, de lehetne jobb is. Próbálkozunk az egyedül elalvással, egyenlőre 45%-os sikerrel. Igazság szerint akkor megy pöpecül ha hulla fáradt, ahhoz meg az kell, hogy napközben ne aludjon sokat. De ha napközben nem alszik sokat, akkor mindenkit lefáraszt, még saját magát is, akkor meg elviselhetetlen mint az anyja. Szóval negyed kilenc körül lámpaoltás, 40 perc nyűglődés mami mellett, röhögcsélés, kuncogás, vicceskedés, majd mami megunja és berakja az ágyba. Simogatás, nyugtatgatás, hogy nem megyek ki, itt vagyok, és 10 max. 15 perc múlva már hallom is a mély megnyugtató légzéseket. Hajnalig aztán szunya. Persze ilyentájt korog a poci egy kis babatejért, így anyarabszolgának néhány segélykiáltás, hogy kászálódjon ki az ágyból és adja oda a tejet. 15 perc múlva édesdeden, teli pocakkal húzza újból a lóbőrt 8-ig, de megesett már, hogy negyed 10-ig is. (persze aznap én hajnalban elpályáztam a gályahelyre) A délutáni alvással nem sok zűr van, gyorsan elalszik és általában másfél-2 órát nyom le. Nem tudtam még rájönni, hogy délelőtt mitől fárad úgy el, hogy gyakorlatilag 10 perc alatt mélyalvásban van. Rejtély.
evés: mindent mindennel, bárhol, bármikor. Röviden így lehetne összefoglalni. Vagy ahogy ma mondta a fodrászom: 1x eszik egy nap, de egyfolytában. Hát igen. Mit szépítsem. Apja fia. Nem hiába 12 kilo. Vannak nagy kedvencek mint a virsli és a kistesója a snacki, a puding, a krémtúró, a babakeksz, Kinder pingui, túró rudi, illetve anyukám főztje. Az nekem is. Gyümölcs-ügyben cseppet hadilábon áll, mert a banánon kívül mást nem akar megenni, tudniillik az egyetlen ízvilág amit nem szeret az a savanyú. Nos így kilőve a narancs és a mandarin vagy ahogy ma hívják, clementin. (én most ettem meg belőle egy fél kilót) Az almát meg sose nem szerette. Szóval jól etethető a kis csávó, nem főzünk-főz neki az apja külön. Üveges babakaja azért van még a háztartásban, jól vegyíthető bizonyos húsfélékkel. Apropó etethető! Hát ez megérne külön egy posztot, de legyen elég annyi, hogy Ő is akar segíteni, kap is külön kanalat, de ha az ember ép idegrendszerrel akarja túlélni az etetéseket akkor egy fél doboz Xanax bevétele javasolt. Meg mint a Vizipókban a keresztespóknak, legalább 2 sorban 8 szemre van szükség. Néha már bele se merek gondolni, hogy mi minden szárad az etetőszék bizonyos pontjain. Rettenetes hadiállapot a vége, és én mindig megkönnyebbülök ha végéhez érünk egy etetési fázisnak. Csak a csatajelenet eltakarítása vesz fél órát (minimum!) igénybe. Viszont azért, hogy jót is írjak, gyönyörűen iszik egyedül a kispohárból. Kezébe adom, na nem teli vízzel mert annak a felét a nyakába borítja, és két kézzel iszonyú aranyosan felhörpinti a tartalmát.
mozgás: fut, szalad, pörög, forog, hátrafelé sétál meg természetesen előre is. Egyetlen gyenge pont maga a sétáltatás. Az Istennek se akar arra menni amerre én. Vagy én nem akarok arra menni amerre Ő? Minden esetre ezen mindig sikerül összevesznünk és ilyenkor megfogadom, hogy soha többet nem megyek vele sehová mert nem fogja kikészíteni az idegeimet(az apja egyik reggel emígyen búcsúzott egy szem fiától: anyád nem bőr, ne készítsd ki!) Aztán reggel lesz és én sutty már el is felejtettem, hogy mit fogadtam meg előző nap. És kezdődik minden elölről. Hiába, ha az embernek van egy 15 hónapos Bucija, sérül a rövidtávú memóriája.
Nagy sláger a bébitaxi amit a szülinapjára kapott, egész nap ha lehetne, és engedném le föl kocsikázna vele és közben zenélteti. A húsvétra kapott nyúlmotor is nagyon kedvelt dolog, azt anyuhoz deportáltuk hagy örüljenek a szomszédok is amikor a parkettán megállás nélkül mint egy őrült hajtja a nyulat körbe-körbe.
Kérésre körbe-körbe forog, felmászik az összes ágyra és kanapéra nem hagyja ki a foteleket sem, leginkább pont abba akar belemászni amelyikbe ülök. A lemászásra még mindig nagyon kell figyelni mert a töketlen kis hülye időnként hosszabbnak gondolja ami nem olyan hosszú és gyorsabban ér földet mint gondolnánk. A minap is fejre esett. Újdonság és kedvenc lett még a csúzda. Ha nincs takonyfagyasztó hideg és nem szakad valami az égből akkor ki szoktunk menni az udvarra csúzdázni. Egyedül már le tud csúszni, de szerintem ez csak azért lehetséges mert a kabáttal együtt pont kitölti a csúzdát vagyis nem tud eldőlni a kis Michelin-baba semerre se.
Finom-mozgás terén még mindig van hova fejlődni-nekem is. Próbálkozunk a zsírkrétával, mármint rajzolni. Szép kusza kis köröket tud vele alkotni viszont hamar megunja. A hajgumit azonban szépen ki tudja venni a hajamból, viszonylag kevés hajszál bánja. A hajcsavarókat ma a fodrásznál szépen egymásba tudja rakni, betuszkol mindent mindenhova.
játék: szereti. Anya idegrendszerét. Minek ez a sok játékgyártó???? Fischer Price és társai? Nincs jobb játék mint a porszívó, a morzsaporszívó, hajszárító, a távirányítókról már nem is beszélve. Műszaki zseni a gyerek, mindennek tudja a kikapcs gombját. A bekapcs nem megy. Vagy nem érdekli.
Azért néha lefoglalja magát a kisvasúttal. Legújabb szokása, hogy olyan helyre küldi be(elemmel műkszik, megy bárhol)ahonnan nem lehet csak úgy egyszerűen kiszedni. Valamelyik nap eszeveszett kiabálásra lettem figyelmes, nagy nehezen megtaláltam a Gyereket az ebédlőasztal alatt, közvetlen mellette van a hűtő. Na a hűtő mögé küldte be, és nem tudta kiszedni. Én meg jöttem a 40 centis fakanállal és mondtam neki ha még egyszer beküldi, megismerkednek. A fakanál meg a feneke.
Az olvasás is szerelem még mindig. Figyelmesen meghallgatja a meséket, napközben többször lepakol a polcról, én meg többször felpakolok a polcra, a lakás mindent pontján lehet találni mesekönyvet. Karácsonyra megkapja a Kipp-kopp karácsonyát. Remélem nem tépi szét. Újabban a mi könyvespolcunkat is megtámadja, de onnan csak lepakolja a könyveket, lapozgatni még nem láttam. Szerintem tudja, hogy azok nem az ő könyvei, csak olyanok mint az övéi, nosza pakoljuk le. Jó poén.
Aztán ott van még az a szerencsétlen 4 lábú, a Filip. Állandó üldözés tárgya. Nincs egy nyugodt pillanata csak ha Bence alszik. Folyton kergeti, játszani akar vele. Van Filipnek egy játék gumicsontja. Azt ha nyomkodjuk akkor sípol, csipog. Nincs mindig szemmagasságban, el szoktam rakni, de mondjuk feleslegesen, mert tudja a helyét és addig nyennyeg érte amíg oda nem adom. Na akkor kezdődik a hajsza. Filipnek kábé 2 percig van kedve így játszani, hogy gyakorlatilag minden egyes alkalommal Bence fejbe vágja a csonttal. De neki nem elég, csipogtatni kell, dobálni és a végén már lázasan gondolkozom, hogy mivel tudnám elterelni a csontról a figyelmét, csak hagyjuk már abba!
értelem: gyakorlatilag mindent megért, csak mint egy jó gyerekhez illik, tök szelektív. Valahogy ez a 'nem' szócska afféle mumus. A 'nem szabad!', a 'ne csináld!', a 'nem érted?!' és az ehhez hasonló rövidke (kérdő)mondatok valahogy nem jutnak el az agyáig. Pedig tiszta most mindkét füle, látszik a dobhártya is, a hallással nem lehet gond. Így én nem értem, hogy hogy a fenébe nem érti Ő????
Felismer nagyon sok állatot, legutóbb a szitakötőt mutattam meg neki (mármint a könyvben), így már azt is tudja.
érzelem: imádom, imádjuk. Van, hogy bújós, van, hogy nem. Puszit ad, megölel, szorosan. Én mondjuk tudnám egész nap ölelgetni, de ő ezt nem igényli. (Én voltam gyereknek ilyen, még a puszit is letöröltem az arcomról.)Ha nem találkozunk reggel, délután nagyon boldogan szalad felém, odabújik hozzám. Tart ez mondjuk 30 másodpercig. Buci az a fajta baba akit lehetne egész nap dögönyözni, de ő nem engedi. Olyan kis magának való. De ha neki kell a szeretet akkor jön ezerrel és mászik az emberre, és bújik, és akkor nagyon jó. Nem lehet pölö simogatni, cirógatni mert azonnal viháncolásba fullad az egész pillanat.
beszéd: még mindig sajátos a nyelvjárása. Gyakorlatilag érthetetlen. Csak sejtem mit akar. Jobb pillanataiban hallom a baba, apa, aja szavakat, és sok tárgynak csak az elejét, mint porsz-porszívó, pi-piros, to-Thomas, ot-ott. Hát van még mit fejlődni.
