Jó, jó, majd írok az indiai masszázsról-bár az elég szaros téma, és keresem a megfelelő szavakat hozzá-, de addig elmondom, hogy ahogy a mondás van: "sok bába közt elvész a gyerek".
A szitu a következő: nálunk itt majdnem minden nap utcai buli van, kint a sok gyerek, játék, babakocsik, felnőttek, kapuk mindenhol nyitva. Mi is ha kimegyünk, jön velünk ki Filipke, akit eddig tökéletesen kielégített az utcai szimatözön. Ma azonban úgy döntött elmegy egy kicsit világot látni. Csak erről elfelejtett minket is értesíteni. Már majdnem 7 óra volt mikor eszembe jutott, hogy "hát Filipke hol van?" Ez nem ritka kérdés tőlem, mer' általában az utca végében(zsákutca zsákutcájában lakunk), a kullancsosban szokott mókolni. 2-3x elkiáltom a nevét és már galoppozik is hozzám. Ma nem jött. Hiába kiabáltam nem jött. Elkezdtük ezerrel keresni. Hát nem mondom, hogy nyugodt voltam. A sarkon volt 2 srác ők mondták, hogy látták, de aztán eltűnt a szemük elöl, meg akkor nem is nagyon figyelték. Nekem több se kellett, úgy ahogy voltam, babakocsistól elindultam és 5 ms-ként kiabáltam a nevét. Semmi. Mackó visszament a házhoz, hogy ő majd bringával néz szét a környéken, úgy gyorsabb. Én már feladtam a reményt. Nagyon sajnáltam szegény Filipkét, és iszonyú pipa voltam magunkra, hogy hogy történhetett ez meg. Mindenhol, ahol embert láttam, megkérdeztem, hogy nem látták-e. Aztán az egyik kutyát sétáltató néni mondta, hogy ő látta, és már egy fiatalember érte is jött. Húúú. Hát mit mondjak. Nagy kő esett le a szívemről. Aki ismer minket, az tudja, hogy Filipke milyen pozíciót tölt be a családi rangsorban, hogy Ő volt az első gyerekünk, és, hogy mennyire ragaszkodunk hozzá. Mind amellett megjegyzem, hogy a kis Lüke Tódor, nem tudom mit akart, mire számított. Máshol tuti nem aludhatna a francia ágyban, nem járhatna 2 havonta kozmetikushoz, nem kapna iszonyat drága Royal Canin-t zabálni és még sorolhatnám. Ami durva, hogy tudta, nagyon jól tudta, hogy most rosszat csinált. Csak úgy sunyított amikor Mackó bezárta a teraszra. Nem volt vinnyogás meg sikítozás, hogy ki akar jönni!
2012. május 31., csütörtök
2012. május 30., szerda
Az indiai masszázs hatása(i)
Majd nemsokára elmesélem...:) Elég annyi, hogy eddig 2 összekakilt póló(enyém), 1x összekakilt szőnyeg, és 2x1 óra illetve a második az másfél óra alvás! Isten tudja milyen régen aludt napközben ennyit! Juhéééé!
2012. május 27., vasárnap
Gyereknap
Nem szoktunk túl nagy faxnit csapni a gyereknapból, mert mi az év többi napján is ugyan úgy szeretjük- most már mondhatom, hogy a gyerekeinket, mint ezen az egy napon. Bence nemrég kinézett magának egy vontatós traktort az Auchan-ban, amiről alig lehetett levadászni. Megígértem neki, hogy talán gyereknapra megkaphatja, ha jól viselkedik. Szerencsénkre, rá pár napra le is akciózták, így Mackó ezzel a csodajárművel tért haza. Buci persze nem tudta, minden egyes alkalommal, amikor a boltba mentünk, megkereste és tett 1-2 kört vele. Most szombaton azonban nem volt már belőle a polcon, és láttam rajta, hogy nagyon elkeseredett. Hirtelen felindulásból megígértem neki, hogy megkaphatja 1 nappal hamarabb az ajándékot, tekintettel arra, hogy az időjósoknak fogalmuk se volt arról, hogy mikor milyen idő lesz, és mivel ez egy tipikusan kerti játék, jó lenne ha még tudna vele játszani.
Hazamentünk és amíg Buci ebédelt, Mackó eldugta a kertben a cuccot. Hihetetlen izgatott volt, le-föl futkosott a kertben:
Felmászott mindenhová:
Fogalma sincs merre menjen:
Talán a garázsban:
Ééés megtalálta:
Tádááám! "Az én apukám vette!" mondatok kíséretében ült fel rá:
És a büszke traktor tulajdonos:
Emilinek pedig ez érkezett a héten:
Hazamentünk és amíg Buci ebédelt, Mackó eldugta a kertben a cuccot. Hihetetlen izgatott volt, le-föl futkosott a kertben:
 |
2012. május 26., szombat
Hasfájás
Pfff...nem tudom, írjak-e erről egyáltalán vagy azonnal pakoljam be a "kudarcaim" közé...Inkább írok, mert lehet másnak is hasznos lehet némely infó és mert a gyereknevelés nem egy cukormázas nagy torta, amiből mindig csak a jó szeleteket kapjuk.
Amikor Bucival voltam várandós, emlékszem, sokat mantráztam, hogy nehogy hasfájós legyen. Bejött. Bence igazi mintababa volt, evett amikor kellett, 20 perc után "hátradőlt", kis büfi és irány az ágy. Nulla hasfájás. Jól alkalmazkodott a változásokhoz, egy volt fontos csupán a számára: a napirend az napirend legyen és be legyen tartva. Vele könnyű volt elindulni bárhová, bárhol, bármikor képes volt és tudott szopizni. Azóta sokat változott, de az alapok most is megmaradtak.
Emili már nehéz eset. Ő már a kórházban megmutatta leendő fogacskái fehérjét. Nehézkesen szopizott, nagyon-nagyon keveset/alkalom-volt, hogy mérni se lehetett-, éjszakánként a hasfájás kínozta, én meg rendszeresen hordtam be a csecsemős nővérkékhez, hogy segítsenek rajta. Ez, plusz a náthám és a császárseb együttesen pont nulla óra alvást eredményezett, itt-ott hunytam 10-20 perceket, és iszonyú fáradt voltam. Mások ebből annyit szűrtek le, hogy milyen kelletlenül fogadok látogatókat és egyébként is pofákat vágok. Ahelyett, hogy kérdeztek volna. Persze, annyi eszük nem volt.
Nehezen találtuk meg Emilivel a közös hangot a szoptatások alatt. Én igyekeztem napirendet kreálni, ő meg hasfájt. Ezt hívják szívásnak. Kb. 4 hetes volt, amikor már majdnem biztosra vettem, hogy nekem is kijár a "jóból". Először csak azt tűnt fel, hogy nem nagyon akar napközben aludni, folyton mocorog, amivel felébreszti magát. Tekergett mint egy kis sajtkukac és grimaszolt. Mindeközben szépen gyarapodott, volt bőven kakis pelus/nap, de éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Bencével pont a doktornénihez mentünk-amiatt az ominózus fosás-hányás miatt,-és rákérdeztem, hogy mit adhatnék. Előzőleg valaki ajánlotta a Gripe water-t, hogy az micsoda szuper szer. A doktornő kezdetnek az Infacolt ajánlotta. Semmit nem ért. Közben voltunk 6 hetes uh, ahol mondta a doki, hogy gázos nagyon a csaj. Mivel az Infacol nem használt, saját kútfőből úgy döntöttem, hogy kipróbáljuk az Espumisan szuszpenziót. Na ez már kezdett hasonlítani a jóhoz, beindult a puki-gyár, de közben meg folyton feljött a kaja még szopi után másfél órával is. A Gripe water beszerezhetetlen, nem lehet kapni semelyik gyógyszertárban, még a Brendonban sem. Vettem egy másik, mások által dicsért csodaszert, a Colief-et(darabja csupán 4000.-Ft, és kb. 1 hétig elég). Ennek egyetlen hátrány az, hogy szopi előtt anyatejbe kell csepegtetni, és ez viszonylag macerás. Mer' az ugye nem jó, hogy lefejek egy napra valót, mivel a lefejt tejet szobahőmérsékleten csak max. 4 óráig lehet tárolni, a hűtőbe se tehetem, mert 1-2 kortyot nem lehet felmelegíteni. Megoldás, az alkalmankénti fejés, de próbálja meg valaki megmagyarázni egy éhes kis szájnak, hogy '...mindjárt lesz kaja, csak fejek előtte egy kis friss tejet!" A héten voltunk tanácsadáson, és elpanaszkodtam a doktornéninek, hogy mennyire hasfájós a Csaj. Első javaslat, és egyben tök logikus: a szélcső. Megmondom őszintén, hogy nekem is eszembe jutott, csak valahogy idegenkedtem tőle. Viszont Emili annyira nem tudott pihenni a hasfájásától, hogy érte bármire képes vagyok, ha kell megszokom a szélcsövet is, csak segítsen valami. A szélcső után javasolta a doktornő a kamilla teát-nem sokat, napi 20-30 ml, valamelyik buborék oldót(Colief, Gripe water, Espumisan), és homeopátiát is kapott, Chamomilla-t. A doktornő is iszonyú puffadtnak ítélte meg Emili hasát, egyértelmű volt, hogy itt most már valamit tenni kell. A szélcsővel hazatérve Nyuszikát azonnal felcsaptam a pelenkázóra, és mint egy lufit, amin csak egy kis lukat csinál az ember, szépen leengedtem a gyereket. Jött vele még más is, de hihetetlen mennyiségű levegő volt benne. Aztán elmentünk a Bencéért a bölcsibe és ott is összecsinálta magát rendesen. Hiába no, rés lett a pajzson. Látszott rajta ahogy megkönnyebbült, kifehéredett, megnyugodott. Aztán megszerezte Mackó a Gripe water-t éééééééés: keresztben állt a gyerekben a szar. Szó szerint. Konkrétan, nem tudott pukizni, kakilni csak szélcsővel, és megint csak tekergett, kukacolt. Azonnal abbahagytuk, nem is használtuk sokat, és visszatértünk az Espumisanra és vele együtt adom a Coliefet. Ez most úgy néz ki, hogy hat, ma már sokkal nyugodtabb volt, de természetesen időnként szélcsővel is segítek neki, főleg akkor amikor tudom, hogy tuti nem éhes, nem álmos, és mégis nyűgös.
Nehéz napokat élünk, most aztán tényleg morci vagyok, hisz' sokat kell Őnagyságát cipelni, mert van, hogy csak az segít. Még jó, hogy anyu sűrűn tud jönni, kicsit kivon Emili vonzásköréből és átveszi a Kisasszonyt. Ilyenkor egy kicsit tudok lazítani, már ha lazításnak lehet nevezni a teregetést, mosogatást, vasalást.
És van még egy terápia a tarsolyomban. Az indiai babamasszázs. Kedden jön hozzánk Sangita, és remélem egy csapára megold mindent, és ahogy jött a hasfájás, úgy el is megy!
Amikor Bucival voltam várandós, emlékszem, sokat mantráztam, hogy nehogy hasfájós legyen. Bejött. Bence igazi mintababa volt, evett amikor kellett, 20 perc után "hátradőlt", kis büfi és irány az ágy. Nulla hasfájás. Jól alkalmazkodott a változásokhoz, egy volt fontos csupán a számára: a napirend az napirend legyen és be legyen tartva. Vele könnyű volt elindulni bárhová, bárhol, bármikor képes volt és tudott szopizni. Azóta sokat változott, de az alapok most is megmaradtak.
Emili már nehéz eset. Ő már a kórházban megmutatta leendő fogacskái fehérjét. Nehézkesen szopizott, nagyon-nagyon keveset/alkalom-volt, hogy mérni se lehetett-, éjszakánként a hasfájás kínozta, én meg rendszeresen hordtam be a csecsemős nővérkékhez, hogy segítsenek rajta. Ez, plusz a náthám és a császárseb együttesen pont nulla óra alvást eredményezett, itt-ott hunytam 10-20 perceket, és iszonyú fáradt voltam. Mások ebből annyit szűrtek le, hogy milyen kelletlenül fogadok látogatókat és egyébként is pofákat vágok. Ahelyett, hogy kérdeztek volna. Persze, annyi eszük nem volt.
Nehezen találtuk meg Emilivel a közös hangot a szoptatások alatt. Én igyekeztem napirendet kreálni, ő meg hasfájt. Ezt hívják szívásnak. Kb. 4 hetes volt, amikor már majdnem biztosra vettem, hogy nekem is kijár a "jóból". Először csak azt tűnt fel, hogy nem nagyon akar napközben aludni, folyton mocorog, amivel felébreszti magát. Tekergett mint egy kis sajtkukac és grimaszolt. Mindeközben szépen gyarapodott, volt bőven kakis pelus/nap, de éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Bencével pont a doktornénihez mentünk-amiatt az ominózus fosás-hányás miatt,-és rákérdeztem, hogy mit adhatnék. Előzőleg valaki ajánlotta a Gripe water-t, hogy az micsoda szuper szer. A doktornő kezdetnek az Infacolt ajánlotta. Semmit nem ért. Közben voltunk 6 hetes uh, ahol mondta a doki, hogy gázos nagyon a csaj. Mivel az Infacol nem használt, saját kútfőből úgy döntöttem, hogy kipróbáljuk az Espumisan szuszpenziót. Na ez már kezdett hasonlítani a jóhoz, beindult a puki-gyár, de közben meg folyton feljött a kaja még szopi után másfél órával is. A Gripe water beszerezhetetlen, nem lehet kapni semelyik gyógyszertárban, még a Brendonban sem. Vettem egy másik, mások által dicsért csodaszert, a Colief-et(darabja csupán 4000.-Ft, és kb. 1 hétig elég). Ennek egyetlen hátrány az, hogy szopi előtt anyatejbe kell csepegtetni, és ez viszonylag macerás. Mer' az ugye nem jó, hogy lefejek egy napra valót, mivel a lefejt tejet szobahőmérsékleten csak max. 4 óráig lehet tárolni, a hűtőbe se tehetem, mert 1-2 kortyot nem lehet felmelegíteni. Megoldás, az alkalmankénti fejés, de próbálja meg valaki megmagyarázni egy éhes kis szájnak, hogy '...mindjárt lesz kaja, csak fejek előtte egy kis friss tejet!" A héten voltunk tanácsadáson, és elpanaszkodtam a doktornéninek, hogy mennyire hasfájós a Csaj. Első javaslat, és egyben tök logikus: a szélcső. Megmondom őszintén, hogy nekem is eszembe jutott, csak valahogy idegenkedtem tőle. Viszont Emili annyira nem tudott pihenni a hasfájásától, hogy érte bármire képes vagyok, ha kell megszokom a szélcsövet is, csak segítsen valami. A szélcső után javasolta a doktornő a kamilla teát-nem sokat, napi 20-30 ml, valamelyik buborék oldót(Colief, Gripe water, Espumisan), és homeopátiát is kapott, Chamomilla-t. A doktornő is iszonyú puffadtnak ítélte meg Emili hasát, egyértelmű volt, hogy itt most már valamit tenni kell. A szélcsővel hazatérve Nyuszikát azonnal felcsaptam a pelenkázóra, és mint egy lufit, amin csak egy kis lukat csinál az ember, szépen leengedtem a gyereket. Jött vele még más is, de hihetetlen mennyiségű levegő volt benne. Aztán elmentünk a Bencéért a bölcsibe és ott is összecsinálta magát rendesen. Hiába no, rés lett a pajzson. Látszott rajta ahogy megkönnyebbült, kifehéredett, megnyugodott. Aztán megszerezte Mackó a Gripe water-t éééééééés: keresztben állt a gyerekben a szar. Szó szerint. Konkrétan, nem tudott pukizni, kakilni csak szélcsővel, és megint csak tekergett, kukacolt. Azonnal abbahagytuk, nem is használtuk sokat, és visszatértünk az Espumisanra és vele együtt adom a Coliefet. Ez most úgy néz ki, hogy hat, ma már sokkal nyugodtabb volt, de természetesen időnként szélcsővel is segítek neki, főleg akkor amikor tudom, hogy tuti nem éhes, nem álmos, és mégis nyűgös.
Nehéz napokat élünk, most aztán tényleg morci vagyok, hisz' sokat kell Őnagyságát cipelni, mert van, hogy csak az segít. Még jó, hogy anyu sűrűn tud jönni, kicsit kivon Emili vonzásköréből és átveszi a Kisasszonyt. Ilyenkor egy kicsit tudok lazítani, már ha lazításnak lehet nevezni a teregetést, mosogatást, vasalást.
És van még egy terápia a tarsolyomban. Az indiai babamasszázs. Kedden jön hozzánk Sangita, és remélem egy csapára megold mindent, és ahogy jött a hasfájás, úgy el is megy!
2012. május 20., vasárnap
Záróra
Azt hiszem elég volt! Kb. 1 hónap múlva bezárom a blogot, de aki továbbra is szeretne minket olvasni, tegye meg, hogy ír egy emailt és küldök meghívót!
2012. május 19., szombat
Családi ebéd
Ma Anyu trombitálta össze a családot egy ebédre, aminek első sorban az volt az oka, hogy a tesóm még csak fényképen látta Emilit, és most, hogy itthon van, szerette volna 3D-ben is megnézni! Szegény anno be akart jönni a kórházba, de amikor telefonált, nem tudtam vele beszélni, utána pedig későn olvastam az üzenetét!
Mi a tőlünk abszolút megszokott módon, késve érkeztünk. A két kicsi, pontosabban nem is olyan kicsi, inkább középső korosztály-Bence és Lili azonnal egy húron pendültek, iszonyatos sikoltozás, röhögcsélés, kiabálás vette kezdetét. Emilit ez persze egy cseppet sem zavarta. Kezdetben Anyu kezében, aztán némi táplálék vételezése után a kanapén folytatta a maratoni alvását!
Jó volt, majd még csinálunk ilyet!
Mi a tőlünk abszolút megszokott módon, késve érkeztünk. A két kicsi, pontosabban nem is olyan kicsi, inkább középső korosztály-Bence és Lili azonnal egy húron pendültek, iszonyatos sikoltozás, röhögcsélés, kiabálás vette kezdetét. Emilit ez persze egy cseppet sem zavarta. Kezdetben Anyu kezében, aztán némi táplálék vételezése után a kanapén folytatta a maratoni alvását!
Jó volt, majd még csinálunk ilyet!
2012. május 16., szerda
Egy kis Bence
Rájöttem, hogy nehéz ügy ez a blogolás amikor már nem csak 1 gyerek van. Mindig eszembe jut, hogy most ezt vagy azt kéne Emiliről írni, aztán rögtön beugrik, hogy Bencének is vannak dolgai amik idevalók. Úgyhogy jöjjön akkor egy kis Bence.
Bucikám gyakorlatilag 5 hét után hétfőn ment először bölcsibe. Úgy gondolom szükség volt erre a kis "kényszerpihenőre", mert ebből az 5 hétből 2 és felet az apjával töltött, a másikat meg velem és az Anyuval. Amikor az apjával volt, volt olyan nap, hogy reggeli után legközelebb csak vacsorakor láttam, mert vagy kint voltak álló nap a kertben vagy elmentek ügyet intézni. Mondhatnám azt is, hogy aranyélete volt a kis Töknek. Nem is vágyott a bölcsibe. Aztán a következő heteket meg velem és Anyuval azért bírta, mert vagy Anyu jött vagy elvitte magához és ott aludt. És persze volt 2 nap Lilizés is, ami egy kicsit balul sült el, mert fosás-hányás lett a vége. Istenem, ez van, gyerekek, kíváncsiak. Hogy ki volt az értelmi szerző, azt nem tudom, de nem lehet azt mondani, hogy csak ez vagy csak az csinálta. Ketten voltak, ketten vitték a balhét. Kiszedték a wc-ből a Duck-pöttyöt(mer' az olyan szép virág) és szétkenték a szobában a kis ágy alatt, miközben Anyu az ebédjükkel volt elfoglalva. Bence konkrétan telehányta a liftet Anyunál és összefosta éjjel az ágyától kezdve a mindent. 4 nap diéta következett. Nem tudom Lili mit alkotott otthon, nem érkeztek még hírek.:))
Ma, mikor bent voltunk Emilivel a kórházba, azon túl, hogy természetesen mindenki megcsodálta a hajas babánkat, az első kérdés az volt: "És Bence? Hogy viseli?"
Jól. Néha túl jól. Persze voltak/vannak szakaszok, átmenetek, meg nekünk is meg kellett szokni, hogy most már ketten vannak, de amúgy azt gondolom, hogy minden viszonylag simán ment. Az első 1-2 hétben előszedte a régi cumikat, azzal a szájában járkált. Nem tiltottam, mert úgy gondolom, azzal csak egy lapáttal teszek a tűzre. Egyet kértem tőle: csak itthon lehet a szájában a cumi. Aztán pár nap alatt lecsengett az egész.
A bölcsit nagyon élvezi, és ha nem is a neki megfelelő korcsoporttal van egész nap, de mégis gyerekek között, a régi kerékvágásban zajlik az élete. Reggel az apja viszi, itthon reggelizik, és fél 9-kor indulnak. Ez viszonylag-1-2 alkalomtól eltekintve-újdonság Bencének, de nagyon tetszik neki. Emili miatt a Buci ülése most pár hónapra előre került, így teljes sávszélességben figyeli a forgalmat az apja mellől, amiről aztán nekem be is számol délután. Mert, hogy délután én megyek érte, Emilire pedig Anyu vigyáz. Kicsit boltozunk, dumcsizunk, nagyon jól telnek a délutánok. És közben pedig halál nyugodt vagyok, mert Anyu tökéletesen ellátja a Kiscsajt. Tegnap jöttünk ki a boltból Bucival és közölte velem, hogy nem fogja meg a kezem. Mondtam, jó, de akkor lehet, sírni fogok. Erre azonnal rákapott a kezemre, szorította, odadugta a kis fejét és mondta, hogy ne sírjak! Annyira édes volt!
Időnként elgondolkodom, hogy mennyire jó nekem, hogy van egy ilyen szép kis családom, egy szerető-néha kicsit idegesítő, de ettől olyan imádni való pasi az oldalamon, aki mindig és mindenkor kiáll mellettem, értem. Most olyan egyenes az életem és ha ez rajtam múlik, akkor így is marad!
Várjuk a visszajelzéseket az ovikból. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy felveszik-e a 13.kerületi oviba. Illetve annak is az angol tagozatába. Ugyanis az van, hogy minden évben 2 angol csoportot indítanak, akiket angol anyanyelvű pedagógusok tanítanak. De a csavar a történetben, hogy ebbe a 2 csoportba az egész kerületből be lehet adni a jelentkezést, nem csak a körzeteseknek, és a csoportba a gyerekeket sorsolni fogják. Persze ez a része fizetős, három részletben kell befizetni, de szerintem megfizethetetlen, hogy már ilyen korban olyan embertől tanuljon a gyerek, akinek ez az anyanyelve. Ha nem sikerül bekerülni az se világvége, mert akkor is csurran-cseppen némi angol tanítás, de azért jobb lenne!
Nos, mi tudható még Buciról? Egyre ügyesebb a nagymozgásokban, pl. eddig nem nagyon szeretett focizni, de mostanság kifejezetten jól rúgja a bőrt. Meglepett a finom mozgással is, amikor valamelyik nap leültettem színezni. Úgy fogja a ceruzát ahogy kell, magához képest pedig nagyon szépen kiszínezte a kiszínezni valót. Az, hogy 25 db-os puzzle-t egyedül simán kirak, az nem újdonság, karácsony óta teszi, lassan veszek neki egy másikat. Van egy Verdás foglalkoztató könyve, 3-4 éveseknek szól, azt nagyon szereti. Időnként hozza, leül vele mellém és megbeszéljük a számokat, betűket, formákat. Ami nagyon durva, vannak ezek az útvesztő feladatok, sok kacskaringós út, és keresd meg ezt vagy azt. Első ránézésre megmondja melyik a jó út. Nem húzgálja végig az ujját mindegyiken, hanem ránéz és megmondja.
Imádjuk! Eltekintve néhány zizi naptól, nagyon jó gyerek! És ha nem is mondjuk neki nap mint nap, hogy mennyire kedves, aranyos, okos attól még nagyon jól tudja, hogy nagyon szeretjük, mert a szeretet nem abban nyilvánul meg, hogy 3x elmondom neki, hogy mennyire kedves, aranyos és okos!
Bucikám gyakorlatilag 5 hét után hétfőn ment először bölcsibe. Úgy gondolom szükség volt erre a kis "kényszerpihenőre", mert ebből az 5 hétből 2 és felet az apjával töltött, a másikat meg velem és az Anyuval. Amikor az apjával volt, volt olyan nap, hogy reggeli után legközelebb csak vacsorakor láttam, mert vagy kint voltak álló nap a kertben vagy elmentek ügyet intézni. Mondhatnám azt is, hogy aranyélete volt a kis Töknek. Nem is vágyott a bölcsibe. Aztán a következő heteket meg velem és Anyuval azért bírta, mert vagy Anyu jött vagy elvitte magához és ott aludt. És persze volt 2 nap Lilizés is, ami egy kicsit balul sült el, mert fosás-hányás lett a vége. Istenem, ez van, gyerekek, kíváncsiak. Hogy ki volt az értelmi szerző, azt nem tudom, de nem lehet azt mondani, hogy csak ez vagy csak az csinálta. Ketten voltak, ketten vitték a balhét. Kiszedték a wc-ből a Duck-pöttyöt(mer' az olyan szép virág) és szétkenték a szobában a kis ágy alatt, miközben Anyu az ebédjükkel volt elfoglalva. Bence konkrétan telehányta a liftet Anyunál és összefosta éjjel az ágyától kezdve a mindent. 4 nap diéta következett. Nem tudom Lili mit alkotott otthon, nem érkeztek még hírek.:))
Ma, mikor bent voltunk Emilivel a kórházba, azon túl, hogy természetesen mindenki megcsodálta a hajas babánkat, az első kérdés az volt: "És Bence? Hogy viseli?"
Jól. Néha túl jól. Persze voltak/vannak szakaszok, átmenetek, meg nekünk is meg kellett szokni, hogy most már ketten vannak, de amúgy azt gondolom, hogy minden viszonylag simán ment. Az első 1-2 hétben előszedte a régi cumikat, azzal a szájában járkált. Nem tiltottam, mert úgy gondolom, azzal csak egy lapáttal teszek a tűzre. Egyet kértem tőle: csak itthon lehet a szájában a cumi. Aztán pár nap alatt lecsengett az egész.
A bölcsit nagyon élvezi, és ha nem is a neki megfelelő korcsoporttal van egész nap, de mégis gyerekek között, a régi kerékvágásban zajlik az élete. Reggel az apja viszi, itthon reggelizik, és fél 9-kor indulnak. Ez viszonylag-1-2 alkalomtól eltekintve-újdonság Bencének, de nagyon tetszik neki. Emili miatt a Buci ülése most pár hónapra előre került, így teljes sávszélességben figyeli a forgalmat az apja mellől, amiről aztán nekem be is számol délután. Mert, hogy délután én megyek érte, Emilire pedig Anyu vigyáz. Kicsit boltozunk, dumcsizunk, nagyon jól telnek a délutánok. És közben pedig halál nyugodt vagyok, mert Anyu tökéletesen ellátja a Kiscsajt. Tegnap jöttünk ki a boltból Bucival és közölte velem, hogy nem fogja meg a kezem. Mondtam, jó, de akkor lehet, sírni fogok. Erre azonnal rákapott a kezemre, szorította, odadugta a kis fejét és mondta, hogy ne sírjak! Annyira édes volt!
Időnként elgondolkodom, hogy mennyire jó nekem, hogy van egy ilyen szép kis családom, egy szerető-néha kicsit idegesítő, de ettől olyan imádni való pasi az oldalamon, aki mindig és mindenkor kiáll mellettem, értem. Most olyan egyenes az életem és ha ez rajtam múlik, akkor így is marad!
Várjuk a visszajelzéseket az ovikból. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy felveszik-e a 13.kerületi oviba. Illetve annak is az angol tagozatába. Ugyanis az van, hogy minden évben 2 angol csoportot indítanak, akiket angol anyanyelvű pedagógusok tanítanak. De a csavar a történetben, hogy ebbe a 2 csoportba az egész kerületből be lehet adni a jelentkezést, nem csak a körzeteseknek, és a csoportba a gyerekeket sorsolni fogják. Persze ez a része fizetős, három részletben kell befizetni, de szerintem megfizethetetlen, hogy már ilyen korban olyan embertől tanuljon a gyerek, akinek ez az anyanyelve. Ha nem sikerül bekerülni az se világvége, mert akkor is csurran-cseppen némi angol tanítás, de azért jobb lenne!
Nos, mi tudható még Buciról? Egyre ügyesebb a nagymozgásokban, pl. eddig nem nagyon szeretett focizni, de mostanság kifejezetten jól rúgja a bőrt. Meglepett a finom mozgással is, amikor valamelyik nap leültettem színezni. Úgy fogja a ceruzát ahogy kell, magához képest pedig nagyon szépen kiszínezte a kiszínezni valót. Az, hogy 25 db-os puzzle-t egyedül simán kirak, az nem újdonság, karácsony óta teszi, lassan veszek neki egy másikat. Van egy Verdás foglalkoztató könyve, 3-4 éveseknek szól, azt nagyon szereti. Időnként hozza, leül vele mellém és megbeszéljük a számokat, betűket, formákat. Ami nagyon durva, vannak ezek az útvesztő feladatok, sok kacskaringós út, és keresd meg ezt vagy azt. Első ránézésre megmondja melyik a jó út. Nem húzgálja végig az ujját mindegyiken, hanem ránéz és megmondja.
Imádjuk! Eltekintve néhány zizi naptól, nagyon jó gyerek! És ha nem is mondjuk neki nap mint nap, hogy mennyire kedves, aranyos, okos attól még nagyon jól tudja, hogy nagyon szeretjük, mert a szeretet nem abban nyilvánul meg, hogy 3x elmondom neki, hogy mennyire kedves, aranyos és okos!
2012. május 14., hétfő
Emili 1 hónapos
Vannak hiányosságaim a blogírást illetően és még máshol is(Csibike igyekszem, ígérem) viszont nagyrészt kivasaltam a gyerekek ruháit, nincs sok mosnivaló és rendeződött a családban fellelhető betegek általános állapota is. Persze én romjaimban heverek, lévén, hogy van aki úgy döntött, hogy közli velem-na jó, nem nekem mondta, de megtudtam -, hogy rossz anya vagyok, de oly' sokszor álltam már fel amikor valaki belém rúgott, most is fel fogok tápászkodni. Ennyi. Megtettem a megfelelő lépéseket. Sokat gondolkoztam azon is, hogy emiatt bezárom a blogot és meghívót csak annak adok, aki tényleg a gyerekeimre kíváncsi és akinek tetszik az amit és ahogyan írok. Én már nem fogok megváltozni, ilyen voltam eddig is és ilyen is maradok. Ez van. A cigányos trágárságomról pedig annyit, hogy nem tudom milyen az. Soha nem szoktam itthon csak úgy trágár stílusban beszélni, pontosan azért mert itthon van a 3 és fél éves fiam, akinek szivacsból van az agya, mindent megjegyez és ismétel. Talán feltűnne, ha csúnyán beszélne a gyerekem. Az meg, hogy én kinek mit írok a fb-on totálisan magánügy, nem illik beleolvasni másnak a levelezésébe. Nos, ezek után nem is lesz alkalma. Így legalább nem járatom le magam az illető baráti köre előtt, noha engem ez egyáltalán nem érdekel. És végül: a neurotikus jelentését itt lehet elolvasni. Én nem küzdök egyik problémával sem.
És most Emili. Az a kis tündér, aki a héten mááár 1 hónapos volt, úgy tud mosolyogni rám-pedig rossz anya vagyok-, hogy meg kell zabáljam. Imádom a kis fekete szemeit, ahogy kuksizik és nézelődik. Általánosságban annyit lehet róla tudni, hogy tulajdonképpen jó baba. Már nem keveri a nappalt az éjszakával. 1 hónap alatt sikerült rájönnöm-pedig rossz anya vagyok-, hogy rendkívül frontérzékeny, és ezen belül a hideget nem bírja. Ma is elég nehéz vele, nem nagyon tud aludni, egyfolytában tekereg-nyekereg és sehogy se jó. Ha felveszem, az is csak ideig-óráig kellemes neki, aztán vagy elalszik rajtam vagy leteszem az ágyába és ott alszik el. Részletesen pedig:
Mozgás
A koordinált kapálódzást tökéletesen elsajátította. Meg a lepkézést. Azt nagyon szeretem. Ha leteszem a pelenkázóra és elkezdem kipatentolni a ruháját akkor szokott lepkézni. Ez egy olyan mozdulat mint amikor el akarunk kapni egy lepkét de nem sikerül. Nagyjából olyan fejet is vág hozzá, hogy" hé, elrepült?"
Aztán van még a fogó-reflex, ami kézen-lábon jól működik. Lábon nagyon cuki, ahogy aláteszem az ujjam a lábujjai alá és megpróbálja megfogni. Néha fityiszt is mutat vagy 1 kézen vagy két kézen, de nem veszem személyes sértésnek-bár rossz anya vagyok. Öklét természetesen zárva tartja. Fejét emeli és meg is tartja egy kicsit, bár nem egyszer sikerült már a fejét a vállamba vernie.
Értelmi-érzelmi fejlődés
Ebben a korban a sírás az egyetlen hang amivel fel tudja magára hívni a figyelmet és meg is teszi ha a hasa vagy a pelenka telítettsége úgy kívánja. Nem volt könnyű, de az elmúlt 1 hónapot igyekeztem azzal (is) tölteni, hogy megfigyeljem, hogy mikor milyen problémájára, hogyan sír. Természetesen még nem megy elsőre-és nem azért mert rossz anya vagyok-, de 80%-ban eltalálom a sírásának az okát. 2 dolgot nem szeret: 1. ha éhes és 2. hogy ha kakis vagy pisis a pelus. Mindkét alkalommal másképp sír. Igazából rossz szó az, hogy sír, mert Emili tulajdonképpen nem sírni szokott, hanem nyögdécselni, nyekeregni, köhögő hangot hallat és sírni csak a fürdés utáni öltözködésnél szokott mert olyankor fázik és fázni nagyon nem szeret.
Felismeri hangról az apukáját és szívesen elnézegeti ha a kezében van. Bencét is szívesen elnézegeti, bár ez még nem a tudatos nézés, csak olyan bambulás. Szerintem jó testvérek lesznek majd, ez már most látszik. (Bence természetesen féltékeny, de pl. tegnap amikor zuhanyoztam, beszaladt hozzám, hogy"Anya, az Emili nagyon sír!" Mondtam neki, hogy tegye a szájába a cumit, hátha elfogadja. Nem sikerült neki, de legalább szólt.)
Az esti szopizásnál(ez nem csúnya szó) használunk egyedül halk altató zenét, amit egyébként egyik este végső kétségbeesésünkben kapcsoltunk be. Láss csodát, Emili ellazult és elaludt. Azóta minden este bekapcsoljuk.
Alvás
Ez nehéz ügy. Vannak jó és rossza napok, pontosabban nappalok és éjszakák. Van/volt olyan, hogy szopizás után egyszerűen elalszik és le lehet tenni az ágyába aludni. És alszik is. De a fordítottja is előfordult már illetve most is az áll fenn. Ez köszönhető annak, hogy kicsit gázos a Csaj. Talán túl sok levegőt nyel a kajánál, mert sírni nem nagyon szoktam hagyni. Egész egyszerűen azért, mert nem szeretem ha sír egy baba. Az a meggyőződésem, hogy olyankor sok levegőt nyel, és azzal megtelíti a hasát és amiatt nem tud eleget enni. Sokszor szopi után 2 órával is előfordul, hogy egy puki ébreszti fel. Ez ellen tehetetlen vagyok. Most adom neki minden szopi előtt az Infacol-t ami kifejezetten erre van, de ez sem használ túlzottan. Egyébként pedig látom rajta, hogy aludna, de a hascsikarás és a puki mindig felveri legszebb álmából. Emiatt pedig nem tudja magát kipihenni. Holnap úgyis megyünk uh-ra a kórházba, megnézzük, minden rendben van-e ott legbelül. Csütörtökön pedig a doktornőt látogatjuk meg, talán van még a tarsolyában 1-2 jó ötlet hasfájásra. Pontosabban a légbuborékok kiiktatására. Jaj, annyira szépen tudok fogalmazni, de úgyis írhatnám, hogy jó lenne ha tudna végre normálisan fingani a szerencsétlen.
Evés
Igyekszem napirendet vinni az életébe, hogy mindenkinek könnyebb legyen. Ez nagyjából sikerült is. Most 3 óránként,néha 2 és fél óránként jelez a pocakja, hogy enni kéne, és ez így jó is. Bár előfordult olyan is, hogy 4-4 és fél órát is aludt délután és úgy kellett felébresztenem, hogy egyen egy kicsit. Sajnos a lusta típusba tartozik, és türelmetlen is, így sokszor csak 5-8 percet hajlandó aktív szopizással tölteni. A negatív csúcs az 4 perc volt. Sajnos kényszeresen nézem ilyenkor az órát, mert ugye ha csak az elejét szívja ki a tejnek, az nem kifejezetten jó, lévén hogy az előtej kevés zsírt, ugyanakkor sok laktózt, cukrot, protein, vitamint, ásványi anyagot és tejet tartalmaz. Ettől nem kifejezetten hízik a baba viszont a hasfájás előidézésére alkalmas. Ezért igyekszem és törekszem, hogy minél tovább szopizzon/alkalom. Nem könnyű feladat. Sokszor bealszik és felébreszteni nem olyan könnyű. Pelenkázással hatásos lehet, de akkor meg jön a csuklás. Még jó, hogy őket nem idegesíti, mert engem nagyon.
Ennyi, ami eszembe jut a Kisasszonyról. Igazán szerethető Kisnyuszi!:)
És most Emili. Az a kis tündér, aki a héten mááár 1 hónapos volt, úgy tud mosolyogni rám-pedig rossz anya vagyok-, hogy meg kell zabáljam. Imádom a kis fekete szemeit, ahogy kuksizik és nézelődik. Általánosságban annyit lehet róla tudni, hogy tulajdonképpen jó baba. Már nem keveri a nappalt az éjszakával. 1 hónap alatt sikerült rájönnöm-pedig rossz anya vagyok-, hogy rendkívül frontérzékeny, és ezen belül a hideget nem bírja. Ma is elég nehéz vele, nem nagyon tud aludni, egyfolytában tekereg-nyekereg és sehogy se jó. Ha felveszem, az is csak ideig-óráig kellemes neki, aztán vagy elalszik rajtam vagy leteszem az ágyába és ott alszik el. Részletesen pedig:
Mozgás
A koordinált kapálódzást tökéletesen elsajátította. Meg a lepkézést. Azt nagyon szeretem. Ha leteszem a pelenkázóra és elkezdem kipatentolni a ruháját akkor szokott lepkézni. Ez egy olyan mozdulat mint amikor el akarunk kapni egy lepkét de nem sikerül. Nagyjából olyan fejet is vág hozzá, hogy" hé, elrepült?"
Aztán van még a fogó-reflex, ami kézen-lábon jól működik. Lábon nagyon cuki, ahogy aláteszem az ujjam a lábujjai alá és megpróbálja megfogni. Néha fityiszt is mutat vagy 1 kézen vagy két kézen, de nem veszem személyes sértésnek-bár rossz anya vagyok. Öklét természetesen zárva tartja. Fejét emeli és meg is tartja egy kicsit, bár nem egyszer sikerült már a fejét a vállamba vernie.
Értelmi-érzelmi fejlődés
Ebben a korban a sírás az egyetlen hang amivel fel tudja magára hívni a figyelmet és meg is teszi ha a hasa vagy a pelenka telítettsége úgy kívánja. Nem volt könnyű, de az elmúlt 1 hónapot igyekeztem azzal (is) tölteni, hogy megfigyeljem, hogy mikor milyen problémájára, hogyan sír. Természetesen még nem megy elsőre-és nem azért mert rossz anya vagyok-, de 80%-ban eltalálom a sírásának az okát. 2 dolgot nem szeret: 1. ha éhes és 2. hogy ha kakis vagy pisis a pelus. Mindkét alkalommal másképp sír. Igazából rossz szó az, hogy sír, mert Emili tulajdonképpen nem sírni szokott, hanem nyögdécselni, nyekeregni, köhögő hangot hallat és sírni csak a fürdés utáni öltözködésnél szokott mert olyankor fázik és fázni nagyon nem szeret.
Felismeri hangról az apukáját és szívesen elnézegeti ha a kezében van. Bencét is szívesen elnézegeti, bár ez még nem a tudatos nézés, csak olyan bambulás. Szerintem jó testvérek lesznek majd, ez már most látszik. (Bence természetesen féltékeny, de pl. tegnap amikor zuhanyoztam, beszaladt hozzám, hogy"Anya, az Emili nagyon sír!" Mondtam neki, hogy tegye a szájába a cumit, hátha elfogadja. Nem sikerült neki, de legalább szólt.)
Az esti szopizásnál(ez nem csúnya szó) használunk egyedül halk altató zenét, amit egyébként egyik este végső kétségbeesésünkben kapcsoltunk be. Láss csodát, Emili ellazult és elaludt. Azóta minden este bekapcsoljuk.
Alvás
Ez nehéz ügy. Vannak jó és rossza napok, pontosabban nappalok és éjszakák. Van/volt olyan, hogy szopizás után egyszerűen elalszik és le lehet tenni az ágyába aludni. És alszik is. De a fordítottja is előfordult már illetve most is az áll fenn. Ez köszönhető annak, hogy kicsit gázos a Csaj. Talán túl sok levegőt nyel a kajánál, mert sírni nem nagyon szoktam hagyni. Egész egyszerűen azért, mert nem szeretem ha sír egy baba. Az a meggyőződésem, hogy olyankor sok levegőt nyel, és azzal megtelíti a hasát és amiatt nem tud eleget enni. Sokszor szopi után 2 órával is előfordul, hogy egy puki ébreszti fel. Ez ellen tehetetlen vagyok. Most adom neki minden szopi előtt az Infacol-t ami kifejezetten erre van, de ez sem használ túlzottan. Egyébként pedig látom rajta, hogy aludna, de a hascsikarás és a puki mindig felveri legszebb álmából. Emiatt pedig nem tudja magát kipihenni. Holnap úgyis megyünk uh-ra a kórházba, megnézzük, minden rendben van-e ott legbelül. Csütörtökön pedig a doktornőt látogatjuk meg, talán van még a tarsolyában 1-2 jó ötlet hasfájásra. Pontosabban a légbuborékok kiiktatására. Jaj, annyira szépen tudok fogalmazni, de úgyis írhatnám, hogy jó lenne ha tudna végre normálisan fingani a szerencsétlen.
Evés
Igyekszem napirendet vinni az életébe, hogy mindenkinek könnyebb legyen. Ez nagyjából sikerült is. Most 3 óránként,néha 2 és fél óránként jelez a pocakja, hogy enni kéne, és ez így jó is. Bár előfordult olyan is, hogy 4-4 és fél órát is aludt délután és úgy kellett felébresztenem, hogy egyen egy kicsit. Sajnos a lusta típusba tartozik, és türelmetlen is, így sokszor csak 5-8 percet hajlandó aktív szopizással tölteni. A negatív csúcs az 4 perc volt. Sajnos kényszeresen nézem ilyenkor az órát, mert ugye ha csak az elejét szívja ki a tejnek, az nem kifejezetten jó, lévén hogy az előtej kevés zsírt, ugyanakkor sok laktózt, cukrot, protein, vitamint, ásványi anyagot és tejet tartalmaz. Ettől nem kifejezetten hízik a baba viszont a hasfájás előidézésére alkalmas. Ezért igyekszem és törekszem, hogy minél tovább szopizzon/alkalom. Nem könnyű feladat. Sokszor bealszik és felébreszteni nem olyan könnyű. Pelenkázással hatásos lehet, de akkor meg jön a csuklás. Még jó, hogy őket nem idegesíti, mert engem nagyon.
Ennyi, ami eszembe jut a Kisasszonyról. Igazán szerethető Kisnyuszi!:)
2012. május 10., csütörtök
Táviratilag
- Bence fosik-hányik és időnként lázas
- Emili hasfájós
- ma este beborítottam 1 üveg Infactolt az ágyunkba
Egyébként térben és időben orientált vagyok.
Bővebben: ha mindenkinek rendeződik a közérzete...remélem még idén.
- Emili hasfájós
- ma este beborítottam 1 üveg Infactolt az ágyunkba
Egyébként térben és időben orientált vagyok.
Bővebben: ha mindenkinek rendeződik a közérzete...remélem még idén.
2012. május 9., szerda
Első tanácsadás és a napi nehézségek
Jó pár napja már egészen odáig sikerült eljutnom, hogy írtam egy címet.:) De ha ezzel a tempóval haladok akkor annyira aktuális lesz a cím, hogy ihajjj. Sajna mindig van valami ami mindig fontosabb mint blogolni, pedig az is fontos, csak hát van a háztartás, meg a kert, meg a virág locsolás és nem mellesleg megint paradicsomokat növesztünk és az is nagyon fontos. Sőt! Az nagyon fontos! És amikor már majdnem mindennel végzek és leülnék, hogy na, akkor most írok pár sort, akkor megszólal Valaki a bölcsőből...enni kér, idő van, az idő meg elmegy...és így megy ez az örök körforgás, és így lett az, hogy jó pár napja csak a címet sikerült leírnom. De most, amíg Nyuszika meg nem szólal:
A múlt héten voltunk az első tanácsadáson, ahol 3910 gr-ra mázsálták a Kisasszonyt, és 54 cm-re. Ami konkrétan annyit jelent, hogy hízott és összement. Pedig nem mostam ki. Azé' durva, hogy 2990 gr-al jöttünk ki a kórházból és nem egészen 4 hét alatt, pontosabban 3 hét alatt majd' 1 kilót szedett fel. A hossza pedig azért lett kevesebb, mert szerintem nincs ember aki pontosan meg tud mérni egy újszülöttet és szerintem odateszik a mércét, de saccperkábé mondanak egy adatot. Így lett, hogy az 55-ből 54 cm lett. Amúgy meg lettünk dicsérve a doktornő által, hogy nagyon szépen fejlődik, megbeszéltük a távlati terveket, hogy mikor fogja oltani, meg mennünk kell 6 hetes ultrahangra, meg ortopédiára. 2 hét múlva ismét megyünk.
Bencét is elvittem magammal, mert az itthon töltött idő közben sikerült megfáznia, és brutálisan köhögnie. Konkrétan volt olyan reggel, hogy nem volt 1 perc se, hogy ne köhögött volna. Szegény Emili meg nem tudott tőle aludni. Szóval Őt is megmutattam, de szerencsére tiszta volt a tüdeje meg a torka se volt kifejezetten csúnya. Kapott homeopátiát a köhögésre, meg az uszodaszemölcseire is, aminek nem örült a doktornő Én se vagyok oda értük, de hát úszni jár a lelkem, előbb-utóbb tudtam, hogy összeszedi. Így most kap rá homeopátiát meg Verrumál-al ecsetelem, és bízok benne, hogy eltűnnek, mert a nagyon drasztikus, de tuti altatásos-leégetéses megoldást nem szeretném. Mégis csak a gyerekem.:)
A napok iszonyat gyorsan telnek, és Nyuszika napról-napra változik. Mondhatnám azt is, hogy nincs 2 egyforma napja. Frontérzékeny, egyenlőre csak a hidegre, így hétfőn már majd meghülyültem tőle. Nem akart/tudott aludni, hordozni kellett a valagát. Persze a másik nagy probléma sem segít a helyzeten: a hasfájás. Vagy nem is igazán hasfájás ez, hanem inkább úgy fogalmaznám szépen, hogy bántják a szelek. Fingania kell/ene. Nem tud. Vagy nem akar. Vagy nem tudom. De az őrületbe kerget vele. Holnap 1 hónapos lesz. Akkor többet írok arról, hogy milyen volt és mennyit változott 1 hónap alatt. Mert mondanom se kell, hogy kajatájm van, menni kell.
A múlt héten voltunk az első tanácsadáson, ahol 3910 gr-ra mázsálták a Kisasszonyt, és 54 cm-re. Ami konkrétan annyit jelent, hogy hízott és összement. Pedig nem mostam ki. Azé' durva, hogy 2990 gr-al jöttünk ki a kórházból és nem egészen 4 hét alatt, pontosabban 3 hét alatt majd' 1 kilót szedett fel. A hossza pedig azért lett kevesebb, mert szerintem nincs ember aki pontosan meg tud mérni egy újszülöttet és szerintem odateszik a mércét, de saccperkábé mondanak egy adatot. Így lett, hogy az 55-ből 54 cm lett. Amúgy meg lettünk dicsérve a doktornő által, hogy nagyon szépen fejlődik, megbeszéltük a távlati terveket, hogy mikor fogja oltani, meg mennünk kell 6 hetes ultrahangra, meg ortopédiára. 2 hét múlva ismét megyünk.
Bencét is elvittem magammal, mert az itthon töltött idő közben sikerült megfáznia, és brutálisan köhögnie. Konkrétan volt olyan reggel, hogy nem volt 1 perc se, hogy ne köhögött volna. Szegény Emili meg nem tudott tőle aludni. Szóval Őt is megmutattam, de szerencsére tiszta volt a tüdeje meg a torka se volt kifejezetten csúnya. Kapott homeopátiát a köhögésre, meg az uszodaszemölcseire is, aminek nem örült a doktornő Én se vagyok oda értük, de hát úszni jár a lelkem, előbb-utóbb tudtam, hogy összeszedi. Így most kap rá homeopátiát meg Verrumál-al ecsetelem, és bízok benne, hogy eltűnnek, mert a nagyon drasztikus, de tuti altatásos-leégetéses megoldást nem szeretném. Mégis csak a gyerekem.:)
A napok iszonyat gyorsan telnek, és Nyuszika napról-napra változik. Mondhatnám azt is, hogy nincs 2 egyforma napja. Frontérzékeny, egyenlőre csak a hidegre, így hétfőn már majd meghülyültem tőle. Nem akart/tudott aludni, hordozni kellett a valagát. Persze a másik nagy probléma sem segít a helyzeten: a hasfájás. Vagy nem is igazán hasfájás ez, hanem inkább úgy fogalmaznám szépen, hogy bántják a szelek. Fingania kell/ene. Nem tud. Vagy nem akar. Vagy nem tudom. De az őrületbe kerget vele. Holnap 1 hónapos lesz. Akkor többet írok arról, hogy milyen volt és mennyit változott 1 hónap alatt. Mert mondanom se kell, hogy kajatájm van, menni kell.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)