Második trimeszter

2009.04.07.

2008. március
A második trimeszter mindjárt egy Uh-val kezdődött, mégpedig a 13. heti kötelező, genetikai ultrahanggal. Nagyon tudományos! Kótyi ekkor már (!) 74 mm volt, és mindent rendben talált a doki. Öröm és boldogság! Első baba lévén mozgásokat még nem éreztem, gondoltam, kéne valami mozgáskultúrát követni, mert az édesség még nem volt ugyan kívánatos, de minden más igen, és féltem, hogy hajó nagyságúra nő a fenekem. Csendben jegyzem meg a kívánósság témájához, hogy mikor megtudtam, hogy jön Kótyi, és beszabadultam egy hipermarketbe, nevén nevezve a Madaras Teszkó-ba, összevásároltam magamnak a vacsorára valót. Így nézett ki: majonézes kukorica ruszlival és céklával! Micsoda gusztus! Ma se értem ezt a kombinációt. Na szóval, döntöttem mozgáskérdésben, és figyelembe vettem, hogy nagy hassal nem olyan buli a stepaerobik, és a kismama-jóga mellett voksoltam. Ma se bántam meg, Gáborjáni Réka fantasztikus dúla és jógaoktató. Nagyjából a 13. héttől heti 1x jártam és nagyon élveztem. Mindenkinek ajánlom aki babavárás alatt szeretne valamit mozogni de fontos a babája is.
2008.április
Ez a hónap a hormonjaim hullámvasútjának hónapja volt. Valószínűleg itt jött ki rajtam az 'anya leszek' komplexus megspékelve egyrészt a fészekrakó ösztönnel és a 'nekem nincs munkám csak itthon ülök' érzéssel. Húúúú ha a falak most mesélni tudnának.... Minden sz.r volt, semmi sem tetszett, állandóan csesztettem szegény Mackómat, hol sírva fakadtam, hol meg vihorásztam-ok nélkül. Persze Mackónak voltak programjai, amikre én nem tudtam menni, és az istenért sem akartam megérteni, hogy ezek neki fontosak. Csak hajtottam a magam igazát, hogy itthon hagy, meg nem érdekli, hogy mi van velem, velünk. Ő meg csak ült a fotelban és hagyta, hogy tomboljak, mert valahol belül tudta, hogy ez nem velem született hiszti (van olyan is), ez a durva verzió csak most költözött hozzánk és remélte, hogy nemsokára el is hagyja a házat. Ezúton is köszönöm neki azt a kamionnyi türelmet. Köszi Maci! Április 21-én megtört a jég és a kötelező genetikai Uh-on az én drága doktor bácsim közölte, hogy fiunk lesz és a fejlődés azon szakasza aminek ilyenkor már le kellett záródnia, az lezáródott, kvázi egészséges.  Azért csinált egy fotót a leendő trónörökösről, hogy majd azzal a fényképpel reklamálhatok ha mégsem fiú lenne. Szeretem a humorát!
2008. május
A trimeszter utolsó hónapja vendégeskedéssel és vendéglátással telt. Plussz Mackó még mindig tréningezett, tréningzáróskodott,  meg osztálykirándult, de Hiszti addigra már elköltözött.
Nem tudom más hogy van vele, de én még ekkor nem éreztem Kótyi mozgásait ( kb. 22-23. hét). Azaz, tulajdonképpen éreztem, csak nem tudtam, hogy ez az. Mindenki akit megkérdeztem-és volt már várandós-, az azt mondta, hogy olyan érzés lesz, mintha pillangók repdesnének a hasamban! Tök jó fejek! Jelentkezzen az aki össze tudja hasonlítani az érzést, vagyis akinek repdestek már valóban pillangók a hasában! Ez képtelenség, és egyébként meg szubjektív. Végül egy orvos barátnőm mondta a tutit, aki még nem volt várandós, hogy ő úgy tanulta(!) az egyetemen, mintha halak úszkálnának a hasban. És ez volt az! Én pont ezt az érzést éreztem, csak nem tudtam, hogy ez az! Ja, kérem, aki pillangókat vár.....
Muszáj elmesélnem  várandósságom legszörnyűbb wc-s történetét. A 26. héten kell megcsináltatni a terheléses vércukor vizsgálatot. Hát ez nekem nem ment könnyen. Illetve maga a vizsgálat igen, de a sallangok már kevésbé. Sallang alatt a vizeletvizsgálatot értem. Eddig minden vérvételre vittem magammal kis üvegbe vizeletet, de elfogyott otthon a kisüveg. Gondoltam, nem baj, egy kismamának mindig kell pisilnie akkor is ha nem tud, majd pisilek ott. Aki átesett már ilyen vizsgálaton, az tudja, hogy reggel otthon meg kell enni egy zsömlét és meginni hozzá 2 dl tejet. Aztán irány a kórház és 1 órával azután, hogy lenyelted az utolsó falatot, vért vesznek. (máshol nem így van, van ahol egyből ott a helyszínen tömény cukros löttyöt itatnak a kismamával) Ehhez a vizsgálathoz illik egy vizeletvizsgálatot is csináltatni. Sajna én reggel kapkodva, sietve indultam, elfelejtettem vizet betenni a kocsiba, ráadásként nem volt nálam pénz se. Bementem a kórházba levették a vért, majd mondtam, hogy nincs vizelet nálam. Adtak egy kis műanyag tartályt. Én meg vidáman elindultam a budira. Akkor még vidáman. 7 órától fél 9-ig próbáltam pisilni! Egyszerűen nem ment! Mondjuk a wc se nyújtotta azt a látványt amire az embernek megjön az ihlete egy 1 órás üldögélésre! Nem részletezem, hogy hogy nézett ki, de rettenetes volt. Mintha éjjel valaki ott szült volna. Feltétnek ott volt még 2 tényező ami zavarta az én alkotásomat. Az egyik, hogy wc-ből a terhesambulancián 1 azaz EGY darab van. (férfi wc 2 is van-minek?) Ebből következik a második, hogy mindenki ezt használná. Én bementem, bejutottam , próbálkoztam, de már hallottam is , hogy jön valaki. Mivel tudod, hogy 10-ből 9 és félszer tuti, hogy kismama jön, így nem illik órákig a budi fölött görnyedni. Kijöttem, kényszeredett mosoly, kézmosás és az alatt már hallod, ahogy csurgat a másik. És engem az ideg megb....., hogy nekem meg egy cseppet se sikerül. Itt jön be az, hogy nincs nálam víz és pénz. Nincs mit inni, hogy legyen termés. Lassan megérlelődött bennem, hogy nincs mit tenni, ehhez a vizsgálathoz nem lesz vizelet. Eljöttem. Egy szó nélkül. Akkor, ott eldöntöttem, hogy legközelebb ha az ég a földdel egybeszakad akkor is viszek valahogy pisit otthonról. Ha nem lesz kisüveg, akkor viszem 5 literes dunsztosba.