2009.08.31.
Mától nincs légzésfigyelő. Vissza kellett vinni a kórházba. Kicsit sajnálom, mert megnyugtató érzés volt, hogy van ami riasszon ha balhé van. De hála, sosem riasztott-komolyan. 3x vaklárma volt, mert Kótyi lemászott róla, egészen befészkelte magát az ágy alsó sarkába, és a légzésfigyelő ezt már nem tudta érzékelni. Emlékszem, az első ilyen alkalomra, amikor hajnalban elkezdett sivítani, úgy ugrottunk ki az ágyból mintha nyíllal lőttek volna ki. Még Mackó is futott a szobába, pedig neki jó az alvókája. Én azért legbelül tudtam, nincs semmi komoly baj, nyilván csak a technika ördöge játszik velünk. Még Kótyi is végigaludta a sipákolást. Aztán még 2x történt ilyen, ma meg vissza kellett szállítmányozni.
Fura lesz nélküle. Mint ahogy fura volt amikor visszavittük a mérleget, vagy amikor Bucival átköltöztünk a saját szobájába, aztán amikor először aludt egyedül. Úgy érzem ezek olyanok mint egy mérföldkövek. Elértük, lezárhatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése