Egy kis összefoglaló sok-sok képpel

Azt gondoltam, sikerül majd sűrűbben írni, de Bence a múlt héten szabadságolta magát az oviból, így múlt hét szerda óta ketten szórakoztatnak itthon. Bucikám most éppen extrával gazdagította a sérülések tárházát, ugyanis az oviban futott az asztal felé, megbotlott vagy megcsúszott a szőnyegben és nekiesett az asztal szélének/élének. Felrepedt a szája kívül-belül, vitték a kórházba, össze kellett varrni. Én pont mentem volna anyuval vásárolni amikor Mackó szólt, hogy mi van(engem is hívtak, de én Emit altattam, nem tudtam felvenni a telefont), így szóltam anyunak, hogy siessen át, hogy be tudjak menni a kórházba. Mire beértem már túl volt a vizsgálaton és a rtg-en, a varrásra várt. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy mi fog vele történni, de nem nagyon akarta venni az adást. Közben benéztem a műtőbe, hogy mikor szabadul fel hely vagy műtősnő. Negyed óra múlva már be is tudtunk menni, de bent még várni kellett egy kicsit. Bence nézelődött, énekelt, kérdezgetett, hogy mi micsoda. Sajnos később már kevésbé volt vicces hangulata amikor megkapta a Lidocaint és elkezdték varrni, viszont nagyon-nagyon ügyes volt és egy HŐS! Lehetett volna altatásban is, de az egy 2 napos procedúra lett volna mert intubálni kellett volna, az meg = az ott alvással. Az utána következő 1-2 nap nem volt könnyű, elvileg nem rághatott volna, csak pépeset ehetett volna és tejmentesen. Mikor felajánlottam neki Emi kajáját közölte, hogy "fúj" és nem volt hajlandó megenni. Úgyhogy 2 napig teába áztatott Duplajó kakaós kekszet evett. A Betadinos ecsetelés fájt a világon a legjobban és a fogmosás is elég nehézkes volt. A héten viszont kiszedték a varratokat, már pedig már minden rendben. Tulajdonképpen nem látszik nagyon és még sokat fog halványodni.
Sajnos így az ovit így offoltuk erre az évre, de Bence is nagyon sajnálta, mert nagyon szeret oviba járni! A reggelek nagyon nehezen indulnak, ebben rám ütött, nekem is 10-ből 8 reggel sárkányszarosan indul. Délután viszont alig lehet elvonszolni az oviból. Én nagyon örülök, hogy ennyire megszerette, és hogy vannak barátai.

Emikém nő mint a gomba. Már 8 hónapos múlt. Döbbenetes. A Dévény-tornának köszönhetően, pontosabban Lillának a nagy köszönet, Emi a héten már egyedül felül és megvannak a kezdeti kéz-és lábemelgetések a mászáshoz is. Amikor Lilla tornáztatja akkor simán mászik, persze közben sír és sír és vígasztalhatatlanul sír. Egy zabagép, kieszik minket a vagyonunkból. Igazi kis ínyenc, én meg igyekszem a lehető legtöbb ízzel megismertetni.
Annyira más ő mint Bence. Igazi kis akaratgombóc de közben meg nagyon bújós és sírva fakad ha valaki más a kezébe veszi. Engedett személyek: anya, apa és nagyi. Mindenki másnál kismalac-visító sírásba kezd.
Nagy szerelem most az apja. Este ő altatja, de követeli is tőle. A múltkor ellépett mellőlünk, hogy becsukja az ablakot, erre Emi elkezdett sírni, majd mikor visszajött szélesen nevetni kezdett könnycseppekkel a szemében.

Készülünk a karácsonyra, sütik kész, ajándékok félig becsomagolva, ép idegszál nulla!

Képekben ez-az:

Hülyeségre mindkettő kapható!

Hason fekvés erősítés

Ébredés után

Fürdés egyedül

Na? Eszünk már?

Buci-mackós:)

:)

Családi szösszenet:)

Testvérek...nagyon jó testvérek!

Az okokról

Nehéz év áll mögöttem. Emili születéskor indult be a gépezet és sajnos most sem állt le. Csak most olyan ember/ek bántottak meg akikről soha nem gondoltam volna, hogy így gondolkodnak rólam. A bátyám és díszes családjáról van szó. Tudom, nem biztos, hogy ez a legjobb hely a családi szennyes kiteregetésére de mélyen, nagyon mélyen van bennem és muszáj kiírnom mert különben nem állok jót magamért.

Akik nyomon követték valaha is a blogot, azok tudják, hogy Lili, a bátyám lánya igen sűrűn volt a családunk része. Utoljára a nyáron volt nálunk 1 hetet, gondoltam, segítek nekik azzal ha elhozom a lányukat. Sajnos már az első nap nem úgy sikerült ahogy szerettük volna, mert amíg mi elmentünk a boltba és itt hagytuk a Nagyira Bencét és Lilit, Lilikét konkrétan megszállta az elmebaj és hangosan skandálni kezdte Anyunak, hogy: "Utállak, fulladnál a Dunába!" Mindezt hangosan és el-elfutva Anyutól.
Innen indult minden. Anyu rájött, hogy nagy valószínűséggel ő a bátyáméknál nem igazán van tiszteletben tartva, nem beszélnek róla tisztelettel. A hét további napjai sem teltek el nyugalomban. Egy alkalommal mikor a szobában felállított sátrakban ökörködtek Bencével, Anyu bement, hogy tegyék ezt egy kicsit halkabban. Bence szót is fogadott, Anyu viszont leült a fotelba, amit Lili nem látott. A következő mondat hagyta el a száját: " Na végre, hogy kiment!" Szerencsétlenségére én éppen hallottam és mivel nálunk nem megtűrt dolog a szemtelenség, nem szóltam egy szót se, csak szépen összecsomagoltam a sátrát.  Ez otthon már minden féle formában mesélésre került, még olyanban is, hogy Bence apukája megverte Lilit.
IQ-bajnok bátyám és kedves felesége nem az egyenes utat választva-felhívom már őket, mégis mi a fene történt-, elkezdtek összeesküvés-elméleteket gyártani, harcba fogtak, hogy bármi áron, de meg kell védeni szeretett családjukat és most konkrétan ott tart az ügy, hogy nem mondták meg Anyunak, hogy hova költöztek, letiltottak engem minden honnan és elzártak minden kommunikációs csatornát. Nem baj, nem bánom, mert a sógornőm blogját olvasva sokszor csak a bicska nyílt ki a zsebemben. Soha nem az igazság került a sorokra hanem mindig csak az amit szerettek volna. Ami nem is nagy baj, mert sokan álmodunk egy jobb és szebb jövőt de ő már nagyon elvetemült volt az ügyben. Folyton üldözési mániában szenvedett, hogy mindenki őket bántja, és ők igen is el fognak majd költözni ide meg oda csak soha nem volt semminek igazságalapja. Hazudoztak agyra-főre és a külvilágnak élnek. Undorító.

Azt hiszem ezzel most sikerült a mérgemet és dühömet egy kicsit tompítani.

Ez volt leginkább az oka annak is, hogy nem írtam a blogra, mert nem akartam, hogy tudjanak rólunk. Most viszont visszavontam a meghívójukat, elköltöztettem a blogot, és bár nyitott újból, remélem nem fog megtalálni.

Pótolok...ami eszembe jut:)

Bence

Jól indult az ovi és a lendület továbbra is törhetetlen. Az első nap még ott voltam vele és ebéd után hazajöttünk, majd úgy terveztük, hogy a 2. napon nem leszek végig ott de ebéd után szintén hazajön és a 3. naptól kezdte volna az ott alvást. Ez az elmélet viszonylag hamar dugába dőlt, mert Emili nem volt hajlandó elfogadni kaját Anyutól, így esélyem se volt rá, hogy továbbra is távol legyek etetési időpontban. Ezért Bence hamar a mély vízben találta magát és egy megbeszélést követően a második napon ott is aludt. Pontosabban csak feküdt mert aludni nem mindig szokott. Barátai is hamar lettek és szinte minden nap ugyanazok a nevek hangoznak el a "Kivel játszottál?" kérdésre. Már a 2. napon egymásra találtak egy Panna nevű kislánnyal. Szét is szedték őket a 3. napon mert nagyon sokat rendetlenkedtek. El tudom képzelni... Hazafelé megkérdeztem Bencét, hogy milyen lány a Panna? A válasz: "Vicceskedő lány!" Majd pár másodperc múlva a következőt mondta: "Anya, találtam végre egy okos lányt!" Szóval, eltekintve attól, hogy az óvónőtől néha kiráz a hideg, mert nyávog és affektál, összességében tetszik nekem ez az egész ovi. Bencén nem látok semmiféle negatív változást, inkább pozitívat. Sokat mondókázik és énekel magyarul és 1 dalt angolul. Elmondja angolul a nevét. Kezdi megszeretni a rajzolást, kezd szépen rajzolni és már némi formát is felfedezek a rajzban. A múltkor a Nagyinak egy tengeralattjárót rajzolt:) (Frissítésképpen, Bence egy sima kerületi oviba jár de egy angol csoportba, ahol minden nap 8-13-ig van egy angol anyanyelvű óvodapedagógus, nálunk Viktor. Nagyon aranyos, kedves srác és a gyerekek is nagyon szeretik. Lassan megszokták, hogy Viktorral csak angolul lehet beszélni.)
A probléma a gyakorlottabb óvónővel van aki igen csak katonásra vette a nevelést. Több szülő is hallani vélte nem kedves szavait:" Hogy eszel! Mint egy disznó! Nem beszél, eszik! Pisil, kezet mos, fogat mos, kimegy!" és így tovább. Aztán voltak gyerekek, akik ha ez az óvónő volt reggel, egész egyszerűen nem akartak bemenni és csak sírtak. Egy ilyen kisfiú anyukája megelégelte és írt egy levelet a szakmai vezetésnek akik összehívtak egy rendkívüli szülőit. Én sajnos nem tudtam menni de Mackó ott volt és hát elég tanulságos volt. Természetesen B. néni tagadta, hogy ő csúnyán beszélne és minden csúnyán elhangzott mondatot átalakított úgy, hogy elfogadható legyen. Magyarán, ő nem azt mondta, hogy, hanem azt, hogy. Mindegy, itt úgysem az a gond, hogy mit mondott, mert perspeciel Bence hozzá van szokva, hogy felemelem a hangom ha úgy eszik mint egy disznó, tehát ő max. csak kinevethette B. nénit, hanem a gond inkább az, hogy túl magasra rakta B. néni a lécet. A vezetés azonban keményen leostorozta, megemlítették, hogy hát azt gondolták, hogy B. néni tudja, hogy kell bánni a 3-4 éves gyerekekkel, de majd átbeszélik akkor. Szóval nagyon rendesek voltak, megígérték, hogy többet nem fog előfordulni csúnya beszéd a gyerekekkel és oda fognak ők is figyelni. Azért ez ahhoz drága mulatság lenne, hogy egy ilyen B. néni tönkre vágja a gyerekek óvodás kedvét.
Bencének azóta van még 2 barátja. Általában négyen szoktak együtt játszani, nevezhetjük ezt egy klikknek. A kézügyessége tovább fejlődött, tök szépen festett ki egy madarat, szinte ki se lépett a vonalból. Hazahozzuk minden rajzát, gyűjtöm őket hónapok szerint szétszedve.
Manapság csak a reggelek indulnak nehezen, nem igazán akaródzik őuraságának felkelni. Persze este se lefeküdni, ezért benne van egy ördögi körben. Aztán már viszonylag haladósra veszi, a következő veszekedés pont: a kabát. Nem akar kabátot felvenni. Persze a vastag sapkát igen, de a kabátot nem. Minden reggel megkérdezi: "Anya, kell kabátot venni?"
Szerdán Halloween-party volt, Buci töknek öltözött.:)

Emili
Nos, ő már nagylány.:))Mindjárt 7 hónapos. Úristen, még csak most született. Döbbenetes. Na, kiszörnyűlködtem magam, elmondom mi van a Csajjal. 2 hónapja Dévény-tornára járunk mert észrevettem, hogy a Kisasszony mozgásfejlődése megakadt. 4 és fél hónaposan ugyan hasra fordult, de itt meg állt a tudomány. Nem nyomta ki magát, nem akart hátra fordulni, sőt egy idő után már hasra se. Csak bömböldézett ha hasra tettem, kezeit-lábait széttárta és üvöltött. Akkor beszéltem a jóga oktatóval aki szerint érdemes megnézetni egy szakemberrel. Ő  BHRG központot ajánlotta, de ott tizenxezerért mondták volna hogy van vagy nincs baj. Plusz pár ezerért feladatsort is kaptunk volna. Megnéztem a Dévény központot, ők ingyenes felmérést hirdettek. Felhívtam őket, de csak novemberre tudtak a központba időpontot adni, viszont kaptam egy csomó telefonszámot a környéken lévő konduktorokét akiknél előfordulhat, hogy van hely. Az első konduktor nem vette fel, de azonnal visszahívott és gyakorlatilag betúrtuk magunkat oda. A lényeg: nincs nagy baj, időben mentünk. Viszont Emili nyaka merev, feszes izomzatú, a karjai, vállai pedig hypotonok. Ami a legmegdöbbentőbb volt: benyúlt a szájába és csak annyit kérdezett: Mennyi ideig szopott? Amikor mondtam, hogy gyakorlatilag 2 hónapos kora óta nem tudom szoptatni, nem volt meglepődve. Ugyanis a szájában lévő izmok is iszonyatosan feszesek voltak. Összegezve:  a nyakmerevsége és a szájában lévő izmok feszessége miatt volt a nagy üvöltés szopi alatt. Ha ezt akkor tudom... Na mindegy, lélekben már túltettem magam. 2 hetente járunk és szó szerint bagó összegért. Lilla egyszerűen fantasztikus, olyan mintha zongorázna a gyereken. Persze Emili adja hozzá az alapritmust mert üvölt, de tudom, hogy ez nagyon jót tesz naki. Első alkalom után aludt 2 órát egyhuzamban. Azóta nem, de nem baj.
3 hete úszni is járunk. Imádja a vizet, viszont hihetetlen logisztikát igényel részemről az a nap. Ne legyen fáradt és éhes. Aha...majd egyszer összejön mind a kettő.
A Dévény-torna, a jóga és az úszás együttesének köszönhetően Emili hasról-hátra és vissza is fordul, hason szépen lassan eltapicskol körbe de a kúszás még nem indult be. Viszont ülni nagyon szépen megül egyedül hosszú percekig. Ugyan azt mondják, hogy ne ültessem mert akkor nem indul be a kúszás-mászás, de nem tudok mit tenni amikor Bence is itthon van és játszanak a földön, Emili nem akar feküdni.
Ami a kaját illeti, hát nem egyszerű ez sem. Mivel nem túl jó evő ami annyit jelent, hogy nem eszik sokat, ezért az szóba se jött, hogy drága pénzekért üveges bébiételt vegyünk amit utána sorban a kukába dobunk. Ezért vettem egy pürés könyvet, a Pürékorszak-ot és abból főzök neki illetve a neten szoktam recepteket vadászni. Aztán elmegyek beszerzem a heti alapanyagot és indulhat a hét. Például ma voltam körúton és azon túl, hogy végre sikerült zab-rizs-és kukoricapelyhet beszereznem, fogalmam sincs hogy hová tűnt a papírom amin a jövő heti menü volt.:) Viszont állati idegesítő, hogy egy helyen nem lehet mindent beszerezni. Például a Tesco-ban nincs körte, padlizsán és patisszon. Most mehetek holnap az Auchan-ba. Ez a része rendkívül fárasztó. De megéri amikor Tündérke falja a kaját. Igazából nincsenek kedvencek. Megeszik szinte mindent kivéve-nagy bánatomra- a céklát nem hajlandó. Hiába csinálom úgy, hogy a legfinomabb legyen, hiába passzírozom át, nem kell neki. Csak néhány falattal összeken mindent meg ha nagyon éhes akkor annyit eszik, hogy éppen ne haljon éhen, aztán csak öklendezik. Öklendezik akkor is ha nem elég folyékony a kaja. Lesz gondom elég ha eljön a darabos ételek ideje.

Gondolkozom

Az elmúlt 1 hétben nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit tegyek. Fejezzem be vagy ne. Így se írok semmit, akkor meg minek legyen itt a blog? Csak lelkifurim van, hogy nem csinálok ide egy nyamvadt sort sem. Jó lenne ha lenne időm, de ami van azt a gyerekekre fordítom, este pedig hulla vagyok. Mások hogy csinálják?

Emili lassan 7 hónapos, Bence már jól belerázódott az oviba, rengeteg minden történt az elmúlt hónapokban és még több amit nem írtam le. 

Hát....nem tudom...majd gondolkozom még...:)

Fogcsikorgatva

2009.12.31.

Pár napja, amikor kint lébecoltunk Bencével a levegőn, fura hangra lettem figyelmes. A hang irányába fordultam, ami a kis Michelin baba-jelmezű, majd' 16 hónapos szörnyeteg felől jött. Kevés dologtól áll fel a hátamon a szőr, konkrétan kettőtől, ebből az egyik ez a bizonyos hang. Tojgli azt az 5 fogát képes csikorgatni. És hiába szóltam, nem hagyta abba.

Ennek a posztnak nem találok címet:)

Úristen, iszonyatosan le vagyok maradva, pedig annyi minden történt az elmúlt 2 hétben: ovi-kezdés, 3 napos szülinap a közepén egy kerti-partival, új gyerekszoba, Nyuszika brutál tempójú fejlődése, sikeres hozzátáplálás-kezdés és még sorolhatnám. Nem, most nem fogok írni, mert most sincs sok időm, de igyekszem időt szakítani szép sorjában mindenre!

Bence és Lili 2012. nyár

Júliusban Lili nálunk töltött 1 hetet. Tavaly is csináltam róluk ekkortájt videót, most is készült egy. Mint a Luca széke, mert annyit tudok szenvedni vele. Mé' nincs egy normális videószerkesztő program????
Remélem nektek elsőre elindul, nekünk szar a gépünk. Hiába na, cipésznek cipője nincs, informatikusnak meg fos a gépe...