Negyedévértékelés

2009.04.17.
Nos, most, hogy Kótyika tulajdonképpen normális, leszámítva az apai géneket, most értékelem az elmúlt 3 hónapot.
Súlyfejlődés: pillesúlyban van a gyerek, csupán 6850 gr-ot nyom. Ez a mérlegnek meg se kottyan, de az én derekamnak igencsak. Kótyi érkezése óta amúgyis kezdek elég kriplivé válni.
Érzelmek: egyre többet mosolyog, és már gurgulászva nevet, bár a fene se tudja, hogy min. Annyira azért nem vagyok vicces. Remélem. Sokat figyeli az arcomat, jól megnéz magának minden alkalommal. Megtanultam megkülönböztetni a sírásokat, bár nem nagyon vannak, de ha mégis előfordulna egy-kettő, azon nyomban tudok rá reagálni, így a nagy műsorok nálunk elmaradnak. Minden reggel mosolyogva ébred. Megfigyeltük, hogy a csörgős dolgoktól kifejezetten síróssá válik. Később rájöttünk, hogy ők még nem tudják a dolgokat tudatosan elengedni. Az elengedhetetlen csörgős könyv pedig mindig ott ragadt a kezében, amitől ő ideges lett.
Nagymozgás: hason feve gyönyörűen kinyomja magát, és magasra emeli a fejét. Illetve egyszer, pont a 2. oltási napon a hasáról a hátára fordult.
Finommozgások: ha a kezébe adok egy viszonylag könnyű tárgyat, azt meg tudja tartani. Egyre jobban érdeklik a játékok, nyúl értük, de még nem tudatosan. Figyelgeti a kezeit, és az öklét megpróbálja a szájába betömni, többnyire sikertelenül. Közben hangosan cuppog, ami könnyen összetéveszthető az 'éhes vagyok' cuppogással.
Evés: nálunk ez éjjel nappal porondon lévő produkció, ahogy azt a súlya is mutatja. Nappal, van, hogy 2 óránként enne, valószínűleg fejlődési ugrásban leledzik. A cumi csak ideig-óráig helyettesítő dolog, amint rájött, hogy át akarjuk verni, azonnal követelőzőre fogja. Éjszaka általában, 2x kel, de jó fej pasi, mert eszik és már alszik is vissza.
Alvás: egyenlőre közösen alszunk mindhárman, akarom mondani négyen, Filipkével együtt. Mi az ágyunkban, Kótyika pedig egy frankó kis bölcsőben , közvetlen mellettem. A Suttogó c. könyvnek köszönhetően mi kimaradtunk a hosszasan sétálgatós, ringatgatós altatásból. Este nálunk szigorú menetrend van, amitől nemhogy mi, de Kótyi se hajlandó eltérni. Masszázs, apával fürdés, majd bemegyünk a szobába, bekapcsolom neki a zenéjét-Babazene 3. verzió-, kevés fény kiséretében megvacsorál, majd miután halkan elköszöntünk mindenkitől, leteszem a bölcsőbe. Megsimogatom a kobakját és kijövök a szobából. Ha még nem aludt a letevéskor, akkor max. 5 perc múlva elaludt magától. De az esetek többségében már az elköszönés perceiben mélyen durmolt a vállamon. A napközbeni alvások nem rendszeresek még, van, hogy alszik másfél órát van, hogy csak 20 percet. De türelmes vagyok, mert ilyen korban még nincs kialakult napirend.
Alakulunk, tehát, mint az a bizonyos púpos gyerek. Jó Kótyival az élet az már egyszer biztos!