2009.04.25.
Egy nap,amikor mentünk Kótyival haza, láttam valami igazán meghatót. Piros volt nekünk a lámpa, és miközben várakoztunk egy apukát láttam két gyerekkel és egy kutyával. Az egyik gyerek olyan öt éves forma lehetett, fogta az apukája egyik kezét, a másik baba egy hordozókendőben volt felkötve az apuka mellkasára. Az apuka másik kezében pedig egy pórázon egy nagy, zsemleszínű kutyus volt. Hogy mi ebben a különleges? A kutyus vakvezető kutyus volt. És ez az igazi bizalom. Rábízni magunkat egy kutyára. De még nagyobb bizalom, rábízni magunkat és a gyerekeinket a kutyára. Én, aki 6 éves korom óta kutyával élek, teljesen meghatódtam! Jó érzés volt őket így látni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése