Elééég!

Miért esik a hó????????????? Elegem van a télből! Tudom, hogy ez normális, de akkor is! Pénteken túl optimista voltam és lemosattam az egérkamionomat, mondván, úgysem lesz már hó, latyak meg sár! Nem a f@szt nem! A belseje mondjuk még extra dzsúzos, Bencének köszönhetően úgy 5-6 egér család simán megélhetne a morzsákból jó pár hónapig! Akkor kaptam volna agyvérzést ha még azt is kiglancolom és ezek után be kell ülnöm sáros-vizes lábbal...
Az éjszaka viszonylag nyugisan telt, fél 12-kor volt egy 39,3, de ez már megszokottnak számít. Cataflam cseppel lezúztuk, és fél 9-ig horkolt a ded. Ugyan enyhe kötőhártyagyulladással ébredt a jobb szemét illetően, de ezen már nem akadok fent. Viszont már jó a kedve, játszik, és be nem áll a szája!!!! Igazából ilyenkor az agyamra megy, mert most is itt szófosik folyamatosan, tologatja a Thomas-os vagonokat és lapozgat hozzá egy vonatokról szóló mesekönyvet, közben ezt osztja meg velem. De ha belegondolok, inkább ez mint a tegnapi napi letargia!

41 fok

Azon gondolkodtam, hogy ez a hőmérséklet miben lehetne jó. Nyáron nem, mert hőgutát kap az ember. Legalább is én tuti. Víz hőmérsékletnek megint nem éppen ideális, hacsak nem szőrtelenítés céljából mászik valaki ilyen forró vízbe. De, hogy testhőmérsékletnek meg a legszarabb, az biztos. És Bence hajnali 4-kor ezt produkálta. Igen, minket is elért a magas lázzal járó betegségek sora.  Fél 12-kor még 37 valamennyi volt a hője, aztán hajnali 4-kor valahogy úgy fordult, hogy a keze a kezemhez ért, és ha elég nagy lenne a mancsa, elkészíthettem volna rajta reggeli gyanánt egy tükörtojást. Jó, ez akkor nem volt épp ennyire vicces. Aztán 1 órán keresztül vártam, hogy mit művel a Cataflam csepp, végül fél 6-kor már nem ítéltem lázasnak. Azért nem mértem, mert épp hasra fordult és hallottam, hogy szépen, nyugodtan veszi a levegőt. Nem akartam csesztetni a lázmérővel. Azóta gyakorlatilag 4 óránként belázasodik, de nem kispályásba nyomja. 39 alá nem nagyon hagyja. Délelőtt elmentünk a doktornénihez, kapott egy újfajta ATB-t, a mandulái elég csúnyák. Most megint lázas volt, felváltva kapja a Nurofent a Cataflammal, szegény, nagyon ki van bukva. Enni épphogy eszeget valamicskét, de szerencsére inni iszik bőven. Most itt fekszik mellettem a kanapén, pár percekre dől ki, alszik egy kicsit. Megviseli.
Jövő héten megyünk a doktornő homeopátiás rendelésére, mert ezek szerint ezt az alkati szert is kinőtte, keresni kell egy másikat.

Oviügy 2. felvonásban

A hétvégén szóba került, hogy más oviba is be kell adnunk a jelentkezést. Oké, de hová? Köztudott, hogy itt Dunakeszin pocsék az állami ellátás ovi téren. Ezt most nem boncolgatom. Azért tuti ami fix a neten körbenéztem. Elég siralmas volt a látkép. Volt aminek be se jött a honlapja, volt ahol konkrétan kikötötték, hogy csak a kerületbe tartozókkal foglalkoznak és ott is kizárólag az óvodaköteles korúakat hajlandók felvenni. Hányás. Nem is adnám ilyen közegbe a gyerekem. A magánovik szintén nem jönnek szóba, mert azok alaphangon 75-80.000.-Ft-ba kerülnek és akkor még nem evett semmit. Gondoltam, megnézem mi újság a 13.kerületben, ahová elvileg tartozunk-a bölcsi miatt ebbe a kerületbe vagyunk a gyerekkel bejelentve. Hát, meg kell mondjam, végre sikerült kellemesen csalódnom egy állami intézménybe. A Pitypang óvodába tartozunk kerületileg. Nem egy nagy hagyományokra épülő intézményről van szó, de teljesen megtalálták azt az utat amit én elvárok egy közintézménytől. Az egyik legfontosabb, hogy nem vegyes csoportok vannak, hanem korcsoportok.  A másik tetszetős dolog az angol-magyar kétnyelvű program. Nem szándékozom a fiam agyát feleslegesen terhelni, de okos és jó dolognak tartom, hogy nem tanítási órán ismerkedik a gyerek a nyelvvel, hanem beépül a mindennapjaiba. Ráadásul ingyen.  Minden csoportban van egy angol nyelvű óvodapedagógus a magyar mellett. 

Áprilisban lesz a nyílt nap, amire valószínű, hogy csak Mackó megy Bencével. 

Természetesen ez is rejt magában bizonyos problémákat. Behordani a gyereket a városba óvodába, miközben én itthon vagyok a másik gyerekkel, nem lesz egyszerű feladat. De már megbeszéltük, hogy szeptembertől megosztva végezzük a gyerek szállítmányozását a szociális dzsungelbe, legyen az itt vagy Pesten. Természetesen mondhatják azt is, hogy mivel én itthon vagyok, túráztassam csak itthon a gyerekem, ne egy közintézménybe. Akkor ugye nem marad más csak az alapítványi ovi. A kérdés, hogy 1 évvel később érdemes lesz-e átiratni, amikor majd én is visszamegyek dolgozni és Emili is bölcsis lesz. Érdemes lesz-e évente változtatni a körülötte lévőket, gyerekeket, óvónőket? Nem viseli-e meg majd? Nem sérül-e tőle a lelkivilága?

Mindkét ovinak vannak pro és kontra érvei. Majd meglátjuk. Május végén okosabbak leszünk.

Fészket rakok

Hiába na, ez van. Egyszer már raktam fészket, Bence érkezése előtt, de most újból nekiálltam. Az ösztönöknek nem lehet nemet mondani. De ez most csak amolyan kicsi fészekrakás, mert nem vettünk bútorokat(még), meg semmi extrát, hanem elkezdtem a Csaj ruháit kimosni és átpakolni a szekrényt. Próbálom a lehetetlent, mivel Bucinak iszonyat sok a ruhája, és azon ügyködtem, hogy az ő ruháit egy oldalra sorakoztassam, a másik oldalra pedig majd jöhetnek Emili göncei. Ebből most tele van egy egész nagy szárító. Megjegyzem, egy hatalmas sarokszekrénye van a kölöknek.
Aztán következett egy kisebb project. A Bence lapozható mesekönyvei helyet cseréltek a fajátékokkal. Így most már ő is bátran olvasgathatja őket akár felügyelet nélkül is, mert fejlődött annyit a kézügyessége, hogy a lapozás nem okoz gondot(régen egy lapozás=egy kitépett oldal). A fajátékok háromnegyed része pedig amúgy meghaladta már az értelmi képességeit, ami meg nem, azzal meg úgyis együtt játszunk. Egyébként pedig hiába voltak számára elérhetőek ezek a játékok, nagyon ritkán játszott velük.
Az utolsó project már izmosabb volt. Ennek lényege, hogy az egyik sarokba beállított szobabringát ki kellett hozni a Buci szobájából a nappaliba. Nem, nem azért mert én akarok tekerni(bár nem lenne rossz, mert lassan egy ámbrás cet is megirigyelhetne, de a bringázás most elhónapolva részemről), nem is akarunk nyilvános konditermet nyitni, és a Tour de France-ra se neveztünk, hanem Mackónak kell a formálnia önmagát. Őt nem zavarja saját maga, mármint a testképe, és engem se, mert így szeretem ahogy van, hanem a gond az, hogy nagyjából 1 hónap múlva esküvőre megyünk, ahol Mackó mint tanú vesz részt, és hát 1-2 centi híja van a nadrág begombolásának.  Ezért kemény munkálatok folynak, hogy ne kelljen új öltönyt venni. Mégis csak olcsóbb megoldás a tekerés. A bringa helyére bekerült a hintaszék, ami velem egyidős, tehát nem mai darab. De nem akarok megválni tőle, az egyetlen családi örökségem.
Szóval ezeken ügyködtem ma a délelőtt folyamán, aztán karate kid kölyköm jelzett, hogy most már elég lesz, a hajolgatásból, meg tologatásból, üljek le a seggemre és pihenjünk. Igazi kis rabszolgatartó már most.
Egyébként pedig kedden voltam a nőgyógyásznál, ahol ha mást nem is, de azt megtudtam, hogy a méhszájam  zárt és minden rendben van. 3 hét múlva ismét randi és egy uh. Ez az a hivatalos uh lesz, ahol megtudjuk, hogy a Kisasszony medencefekvésű avagy sem. Bár ez nem változtat semmit sem-ha nem medencefekvésű-, mert immáron be van kapcsolva a kiskönyvembe a nyilatkozat, hogy császárral szeretném világra hozni a csemetémet. És ott van még, hogy lassan döntenem kell arról is, hogy akarok-e Alapítványi szobát vagy sem. Ez igazából nekem jutott eszembe, mert anno Bencével megőrjített az a nagy jövés-menés ami a 3 ágyas szobában volt. Mindig jött valaki valakihez, folyton sírt egy gyerek, és pihenés az nem nagyon volt. Ha éppen szoptatni próbált volna az ember, tuti, hogy volt ott minimum 1 pasi látogató, aki nem nagyon tudta az illem azon részét, hogy ilyenkor nem bámulunk! Most, hogy már tudom mi az ami nem hiányzik, eszembe jutott, hogy esetleg Alapítványi szobában töltsem el azt a 3 éjszakát. Csak Emili és én. Én és Emili. Van ott vendégágy is, tehát Mackó is ott aludhat, de én jobbnak látom, ha inkább Bucikával tölti az estéket. Így is nagyon fognak majd hiányozni.
Tegnap pedig a védőnőnél is voltam, aki szerint nem ártana a 105-ös hemoglobinomra szedni egy kis vasat. Na egye fene, ha olyan nagyon akarja!:) 131-ről indult. De ezt csak így csendben jegyzem meg. Különben meg nem látszik rajtam, hogy menten elájulnék, tehát nem vagyok sápadtarcú, csak szar a hemoglobinom. És mivel tegnap olyan frankón megszerveztem a napomat, hogy a hószakadásból Bucikával hazamenekültünk, Mackót kértem meg, hogy a rámaradt bevásárlás után tegyen egy kitérőt a patikába is és vegyen nekem némi vasat. Erre Mackó pótValentinnapi ajándékként vett egy biobolt-szerűségben, aranyárban vasat. Azt mondta, rajtam nem spórolunk. Ha kell akkor kell. Én kiegyeztem volna a sima Béres vassal is, eskü. Úgyhogy most nagyon megbecsülöm magamat és szedem a vasat, ami egyébként szirup és totál szar az íze, de nem panaszkodom. Az utolsó vérvételre csúcsértékű lesz a hemoglobinom.

Hóesésben

Játszótéri szösszenet

2010.06.16.

Aki ismer, az tudja nem vagyok az a vérbeli játszótéri anyuka. Szerintem nem is leszek. A múltkor viszont kénytelenek voltunk betérni egy zárt játszótérre, mentünk ugyanis vissza kontrollra a dokihoz, és bőven volt időnk. Gondoltam, nem a rendelőbe randalíroztatom a marhára nem beteg Kölkömet, van ott egy játszótér, betérünk oda. Kapus, zártkörű volt a buli. Épp mikor befelé mentünk, akkor jött egy anyuka kifelé, egyedül, később láttam, cigizni ment ki a rácson kívülre. Ki volt nagy betűkkel írva, hogy most lett a játszótér felújítva, dohányozni tilos. Hát mit mondjak. Volt egy homokozó-szerűség sóderes homokkal feltöltve, kettő darab hinta, amelyikből egyik sem kicsiknek való, és a kedvencem a fém csúzda. Na, hát aki feltalálta a fém csúzdát azt pucér valaggal csúsztatnám le addig amíg van bőr a seggén. A melegben még a műanyag csúzda is igen csak fel tud melegedni nem hogy a fém. Miután gyorsan felmértem a terepet, rájöttem, hogy hál'Istennek nem leszünk itt olyan sokáig, hogy azon aggódjak mivel és hogyan fog Bence játszani. A kifele jövő anyuka gyereke a csúzda környékén játszott egyedül, illetve nem egyedül mert volt ott még 2 nagyobbacska(5 és 6 év körüliek lehettek) kölök is akik eléggé antiszociálisak voltak. Egy dömpert tologattak, amire Bence természetesen egyből rákattant, de a kisebbik gyerek olyan durván húzta el tőle, hogy kedvem lett volna pofán verni. A szüleik épp nem értek rá nyomon követni a gyermekeik szociális hozzá állását mert ping-pongoztak. Cigiző anyuka visszatérve azon nyomban késztetést érzett a beszélgetésre, én nem annyira. De azért sok minden megtudtam, még azt is amit annyira nem akartam. Így egyébként már jártam nem egyszer. Biztos olyan 'jó hallgatóság' fejem van. Bólogatni minden esetre nagyon jól tudok.

Szóval megtudtam, hogy Zalánka csak 1 hónappal fiatalabb Bencénél, anyuka már nagyon unta az otthonlétet és mivel fodrász a szakmája és nem akarta elveszíteni a vendégkörét, visszament már dolgozni. De Zalánka nagyon jól tűri, a nagyszülőknél van, kertben futkároz, és minden oké. Közben megérkezett hentes apuka is-mármint a Zalánkáé. Gondolom, hogy hentes volt vagy legalábbis nagyon remélem, mert a pólója is merő vér volt meg a cipője is az a fekete kalucsni volt. Be akart gyalogolni a homokozóba Zalánkához egy puszira, de anyuka rászólt, hogy ne tegye. Uh, gondoltam, de jó, hogy nekünk mindjárt mennünk kell.

Apuka elment átöltözni, bár nem értettem, hogy miért nem inkább a munkából egyenest hazament és majd később jött a kis családjához üdvözölni őket. Persze mindenki másképp hülye. Anyuka egyből folytatta a beszélgetést. Balesetekről persze, mi másról. Így:

Anyuka: Te veletek történt már olyan, hogy úgy bevertétek a fejeteket, hogy ííííííííííílyen-és mutat a homlokától előre vízszintesen- puklitok lett??????(szörnyülködő arcot vág hozzá) Mert mi a múltkor úgy bevertük a fejünket, hogy azon nyomban ííííííííílyen puklija lett. Borzalmas volt, nem tudtam mit csináljak, még jó, hogy otthon volt a férjem, ő tudta mit csináljunk, de nagyon rémisztő volt. Vigyázzatok nagyon!!

Én: ezt gondoltam: nem, mi nem szoktuk beverni a fejünket, max a Bence , de még sosem volt neki sem szarv-puklija, én meg a műtő lámpába ha beverem a fejem, de akkor csak a műtősfiút cseszem le. És egyébként engem az se zavar különösképpen ha két mirelit zöldborsó között hoznak egy ujjat, hogy varrjuk vissza.

Én: Nem, még nem volt-ezt mondtam.

Asszem ezek után se leszek vérbeli játszótéri anyuka.

Kerti pancsolás

2010.06.11.

Tegnap előtt este vérverítékkel-mer'hogy hiába a szuper szúnyogriasztó, össze-vissza csipkedtek a rohadt dögök-,felfújtam a medanszijét. Itt a jó idő, kell a víz a Kölöknek. Sajnos idő hiányában csak tegnap délelőtt takarította ki az apja, és feltöltve is csak tegnap lett. De hiába a hideg víz-26 fok-Bucit alig bírtam visszatartani. Vagyis nem alig, hanem egyáltalán nem tudtam. Még reggel öltözködés előtt bekentem a naptejjel, nehogy rákocskám legyen estére. Az első mozdulata az volt, hogy belehajította a sapkáját, jelzés értékűen, hogy arra nem tart igényt. Az imádott papucsát nem volt hajlandó levenni, amit először nem akartam érteni aztán rájöttem, hogy nem hülye ez a Gyerek, hát csúszik a medence alja. De, hogy ezt honnan tudta, amikor még bele se ment, azt nem tudom. Emlékezett volna tavalyról? Mindegy. Én odakészültem mellé a hátradönthető székemben-mert még napágyat nem kaptam, de tervben van a következő hónapban-, és gondoltam napozok egy kicsit. Ja, ahogy én azt elterveztem. Egy ideig elvolt, elrugdosta a vizet, meg élvezte, hogy nem szól rá senki, hogy ne fröccskölj, öntötte ki üvegből, vödörből, lapátból. Még mondtam is az apjának, hogy milyen jó, végre egy kis pihi, hogy nem kell folyton a nyomában sertepertélni. Aztán ahogy leültem, hogy süttessem a habtestemet, minnyá rájött a kiakarokszállni, beakarokszállni, vegyükleapelenkát, vegyükfelapelenkát. Egy ideig bírtam cérnával, aztán szartam a pelenkára, egy szál kukiban tettem a vízbe. Ha belepisil, bele lesz pisilve. Állítólag szépít.:)

Egy nagy alvást követően délután folytatta a pancsolást, hasalva, rugdosva, futva, de csak szigorúan 16 óra után. Közben megtanult ki-és beszállni a medencéből, mert marha lusta anyja nem volt hajlandó felemelni a valagát a székből. És egyébként is akárhányszor megpróbáltam leülni, tuti akkor kellett neki valami. Vizes üveg, lapát, szir-szar. Ilyenek ezek. Megérzik, a zsigereikben van. Különben is délutánra megbuggyant teljesen mert átváltott hiszti-üzemmódba, azt meg nagyon nehezen viselem. Példa: kiszáll a medencéből és elcsattog a motorjáig. Ráül a csurom vizes pelusával majd 8 és fél másodperc múlva lepattan és nyünnyög, hogy vizes lett a moci. Felemelem a seggem, odaslattyogok, felfogom a problémát, megoldom a problémát: letörlöm a motorról a vizet. Megnyugszik, visszaül majd ismételten feláll 8 másodperc múlva, hogy megint vizes lett. Mondom neki, igen az lett mert vizes a pelenkád és addig így is lesz amíg le nem veszed. Na azt már nem! Kábé 35x töröltem le a mocit mire meguntam és lecsaptam róla a pelust. Következmény: dobhártyaszakító üvöltés. És még vagy ezer ilyen hülyeség amitől lehet hisztizni.

A lényeg, hogy még a hétvégén jó idő lesz és lehet folytatni a pancsolgatást.

      

Betegen

2010.06.06.

Bucikám 1 éve nem volt beteg. Volt egy kis köhögés valamikor decemberben, de láza 1 éve nem volt. Akkor herpanginája volt, majd pár hétre rá középfülgyulladással örvendeztetett meg minket. Aztán snitt.

Ma reggel teljesen váratlanul ért minket kezdetben csak Buci hőemelkedése, majd láza, később magas láza. Délelőtt benyomtam neki egy kis Panadolt, délre vidámabb lett és mivel szar-kedv miatt kihagyta a reggelit, az ebédet már semmiképp nem akarta otthagyni. Tegnap itt, ennél a pontnál abba kellett hagynom az írást, mert Pöttömkukac felvonyított, és az már nem az első eset volt, gondoltam, lázmérés és beköltözés a gyerekszobába lesz a következő program.

Szóval ott tartottam, hogy ebéd után simán elaludt, 3 előtt már fent volt de csak csúszott-mászott, nem volt elemében. Már nem emlékszem mennyi volt a láza de közelebb volt a 39-hez mint a 38,5-hez. Kapott megint Panadolt, anyuék délután itt voltak Lilivel, a kedve is visszatért valamicskét, de olyan furi volt, nem hajlamos a lázgörcsre, de időnként olyan furán meg-megrángott, teljesen beparáztam tőle. Hál'Istennek vizet azért bőven ivott, mert hogy a vacsira szintén nem tartott igényt, de addigra már nagyon-nagyon magas volt a láza. Hűtőfürdővel folytattuk a napot, mondanom se kell, hogy nem arattam osztatlan sikert. A gyerek üvöltött, én meg sajnáltam, az apja meg locsolta, ő meg kapaszkodott belém, én már tiszta víz voltam, de tudtam, hogy muszáj lemennie a lázának. Fürdés után megküldtem még egy kis Amid-kúppal, ami már 4 hónapja lejárt, de ezt csak akkor vettem észre. Ilyen sűrűn beteg, hogy van ideje lejárni a kúpnak. A kúp beadása közben már gyakorlatilag aludt, próbáltam ébresztgetni, könnyen ébreszthető volt, ettől kicsit megnyugodtam. Fél órával később sikerült 38,1-et mérni, de 1 óra múlva újból 39-re szaladt a láza. Ez volt az a pont amikor úgy döntöttem, hogy bemegyek hozzá aludni, gondoltam nyugodtabb lesz így ha ott vagyok a közelébe. So-so. Gyakran kelt, még sokáig lázas volt, nyöszörgött. Már azon gondolkodtam, hogy beviszem a kórházba, a vénás Algopyrin csodákra képes. Aztán egyszer csak hirtelen felült és hangosan elkezdett nevetgélni. Nem, nem sírni, nevetgélni. Nézett maga elé, vagy inkább valamit(valakit) és kacarászott. Teljesen olyan volt mintha valaki nevetettné. Én hiszek abban a teóriában, hogy ebben a korban látják még az angyalokat, szellemeket. Remélem az előbbi volt és abból is a 'védő' rangjelzésű. A láza lement és az éjszaka maradéka zavartalanul telt. Még a tejcsit is hajlandó volt meginni.

Reggel viszonylag korán kelt-fél 8-kor és azóta nem volt lázas. Voltunk a doktornéninél, aki megállapította azt amit sejtettem, hogy torokgyulladása van azaz herpangina.

A herpangina heveny, lázas, vírusos fertőző betegség, a garat hólyagos elváltozásai jellemzik.

Elsősorban kisgyermekek betegsége, de felnőtteken is előfordul. Világszerte elterjedt, a melegebb időszakokban jellemzőbb. A nemek közti arány 1:1-hez.

A lappangási idő 2-9 nap, ezután hirtelen 39-40 °C-ra felszökő lázzal jelentkezik. Étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi fájdalmak kísérik.

Az első garatíven, a lágyszájpad hátsó részén, a hátsó garatfalon, esetleg atonsillákon 1-2 mm átmérőjű, vörös udvarral körülvett, szürkésfehér hólyagocskák láthatóak, amelyek kis időn belül kifekélyesednek.

Terápiás eljárás nem áll rendelkezésre, a tünetek 4-5 nap múlva elmúlnak.

Kaptunk homeopátiás kezelést, és holnap vissza kell mennünk kontrollra. Ha lázas lenne még akkor antibiotikumot kap, de egyenlőre úgy néz ki megússzuk az antibiózissal való szervezetgyilkolást.

A kedve továbbra se jó, folyton nyekereg, rajtam végzi a tornagyakorlatait, de legalább nem lázas.

És, ha még nem lenne elég bajunk, a szombaton vásárolt szandi feltörte mindkét sarkát és kislábujját. Ebben nagyban az én kezem van, az én ötletem volt, hogy mezítláb adjuk a lábára, mer'hogy meleg van. Plusz még vettünk hozzá egy cipővédőt is, hogy ne a lábujja kopjon motorozás közben. Há' most semmi se kopik. A Gyerek úgy járkál mint a szaró galamb és teljesen rosszul van ha be akarom ragasztani.

A kis Zsarnok

2010.06.03.

Tegnap este, 8-kor jött rá Bucira, hogy mesét akar nézni. Mickey egeret. Ilyenkor vadul mutogat a polc felé amin a dvd-k vannak, általában felveszem és Ő kiválasztja, hogy melyiket akarja nézni. Nem túl válogatós. 10 perces álldogálás után mindig ugyanazt választja.

De tegnap este 8-kor szőrösszívű Anya úgy gondolta, hogy ehhez már késő van, és egyébként is kész volt a fürdővíz, csak hőmérséklet mérés volt, mert azt nagyon precízen kell. Ezt az Apja mondja. Addig is el lehet kapni 4-5 percet az m1-es Híradóból. Mert Híradó nélkül nem megy le a Nap, de legalább is nem jön fel a Hold. Szerintem meg haza kell jönni fél 7-re és lehet közösen Híradót nézni.

Szóval, míg én arra vártam, hogy pontosan 37 fokos legyen a fürdővíz, addig Buci nőket meghazudtoló hisztériába csapott át, rohangált a dvd-s polc és én közöttem, majd mikor a fejemmel nem-et intettem, akkor rávágta magát a kanapéra és sírt. Még vagy 5x megpróbálta, hátha belezavarodok és egyszer majd igen-t bólogatok és akkor Ő majd jól kihasználja a helyzetet. Nem zavarodtam bele, viszont már a taknya-nyála egybefolyt a sírástól. Meguntam, meglágyultam, megsajnáltam. Megígértem neki, ha gyorsan megfürdik, nézhet egyet meseolvasás helyett. A hisztit ugyan csak nagyon lassan hagyta abba, még 15 perccel később is hüppögött, de nem felejtett. Pizsibe öltözés után iszkolt kifelé a nappaliba, ült a fotelébe és várta, hogy bekapcsoljuk neki az Egeret.

Gondoltam, majd egy mesével nem fogja beérni és kezdődik előről az egész hercehurca, de nem. Önmagát meghazudtolva, egy kicsi nyafizás kíséretében elvonultunk aludni.

Azért ebből nem szeretnék rendszert csinálni mert a meseolvasást semmi sem tudja pótolni, és egyébként is Mickey egeret meg Thomast nézzen napközben. Ha már ilyen függő lett.:))

Ez a méreg nem a cián

2010.06.01.

Délután eldurrant az agyam. Nagyon. A kertes ház egyik "szépsége", hogy az jöhet be aki csak akar. Persze ha átugrik a kerítésen. Erre pedig a környék macskái alkalmasak, sőt ki nem hagynának egyetlen lehetőséget sem. Van, hogy csak peckesen járkálnak a kertben, odaszarnak ahova éppen akarnak, lehuggyozzák a tujákat. Fogalmazzunk úgy, hogy ezeket már megszoktuk. A szart nekem kell összeszedni-megjegyzem undorító, nem Whiskas-al etetik a házi macskákat. A tujákat lemossa az eső, de ha nem akkor a minden napi locsolás alkalmával lemosódnak. De, hogy az ajtónkat is lehugyozzák, na az már mindennek a teteje. Ülök itt nagy nyugalomban, Buci épp aludt, amikor kegyetlen macskahugy szagot kezdek érezni. Sajna nem ez az első alkalom, már 2 lábtörlőt ki kellett dobni miattuk, de az ajtót nem tudjuk kidobni, nincs a garázsban egy pótajtó. A szag beterjengett az egész lakásba, és olyan érzésem volt mintha legalább 80 girhes macskával élnék együtt. Szeretem a macskákat, de csak amelyiket tisztán tartják, azaz lakásban van, és méregdrága alomba végzi a dolgát. Adon(is)ka, Anyu macskája ilyen. Bár sosem voltunk puszipajtások, azért megférünk egymás mellett. Főleg, hogy nem lehet már sok neki hátra, most töltötte a 16.-at.

Szóval délután, őrjöngve, dühöngve elrongyoltunk itthonról, nem a szag miatt.:) Mentünk tornázni. Közben azért felhívtam Mackót, hogy felkészítsem, ha hazajön és megérzi ezt az ájert, akkor ne gondolja, hogy bevásároltam macskából. Hallottam a hangján, hogy cseppet sem boldog. Amikor hazaért, szinte abban a pillanatban fordult is sarkon, lábtörlő kuka, ajtó sika-mika, és közben mint egy kocsis úgy szitkozódott.

Egyébként a szomszédunk pár hónapja pont ezért vett egy kutyát, mert elege lett abból, hogy a kertje tele van macskaszarral, a homokozó szintúgy és a gyerekek nem tudnak játszani. Most majd a Grétin, a kis labradoron lesz a sor, hogy elkergesse ezeket a rihes dögöket. Nálunk ugye Filipkét csak kiröhögik a macskák, max. egy kicsit gyorsabban kell kiiszkolni a kertből, mert azért néha megkergeti őket.

Tehát ha valaki tud valami jó ötletet, tippet macskák ellen, azt szívesen veszem. A spray felejtős, attól nem száll inukba a bátorságuk. Addig meg kénytelen leszek szedni a macskaszart.:((

Vásárlás, Kaland-Vár kiállítás, Rebecca és bölcsödelátogatás

2010.05.25.

Címszavakban. Ennyi. :))) Na jó, próbálok részletes is lenni, bár már régen rájöttem, hogy a napi blogolás nem nekem való. Én az olyan gyűjtögetős típus vagyok, mint ahogy az életben is.:) Le a kalappal azok előtt akik még aznap vagy másnap megírják a sztorit.

Szóval szombaton uszi után elugrottunk a Pólusba vásárolni 1-2, a ruha-és cipőtárból hiányozhatatlan darabot beszerezni. Nagy vásárlós vagyok, de a minap amikor felsőbeszerző körútra mentünk az anyuval, rájöttem, hogy vagy a divat korcsult el ennyire vagy az én ízlésvilágom akadt meg egy bizonyos szinten. Emlékszem, régen ha bementem egy üzletbe tuti, hogy találtam magamnak valamit, most meg finnyázva, boltról boltra járva még csak olyat se találtam ami csak egy kicsit is tetszett volna. Végül, 2 óra elteltével sikerült 3 darab felsőt magamévá tenni, de szerintem kiborítottam anyámat rendesen. Most is így jártam a cipőbeszerzésnél. Nehezítő körülmény Mackó és Buci. Bár ügyesen elfoglalták egymást míg én kerestem a hűha-érzést. Persze az egész Pólusban nem volt a fogamra lábamra való kellék. Több szempontot is figyelembe kell venni: 1. nézzen mán ki jól-ez a legnehezebb, 2. ha megvan az első pont, jöhet a sarka. Lehetőleg ne legyen 10 cm-es a sarka mert elég hülyén néznék ki amint tipegve futok a 10 centis sarkú Hamupipőke cipőben a Kölköm után vagy bokáig süllyedek a homokozóban mint a Titanic. 3. nem baj ha nem méregdrága, jövőre úgyis más szar lesz a divat. Nos, ha a 3 pont együtt áll, akkor jöhet a vásárlás. Persze nem sikerült megoldani ezt a délelőtt folyamán, így hazaballagtunk jelentősebb mennyiségű pénzköltés nélkül. Délután elmentünk a játékkiállításra, ami, hááát hogy is mondjam....a 10-es skálán önmagában kap 3 pontot, de mivel 5-kor ránk szakadt az ég, és még a nyereménysorsoláson se nyertünk csak tapasztalatot, így a népszerűségi index 1 alá zuhant. Ki nem állhatom, ha valamit a nagy tömeg reményében úgy hirdetnek, hogy:

A helyszín ezúttal is a városligeti Vajdahunyadvár. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum történelmi falai között, a mesebeli termekben-ez valahogy elveszett, annyira mesebeli volt- megelevenedik a játékok világa. Május 21 -24. között Pünkösdkor ötödször lesz Kaland-Várrá a Vajdahunyadvár!

A Kaland-Várban minden a játékról szól, itt mindenki egész nap játszik. Hááááááát.

A látogatók nem csak megnézhetik, hanem kipróbálhatják, sőt meg is vásárolhatják itt a játékokat. Persze nem mindegyiket és leginkább azt amelyiket az eladó úgy döntött, hogy kiteszi a nagy nyilvánosságnak. A szarokat. Bocs. Igazi játszóház (játszóvár) ez a hely a gyerekek, s a szülők számára: élményekben gazdag családi szórakozás. Mi akkor valahol egészen máshol voltunk.
A klasszikusok mellett számos újdonságot is bemutatnak a gyártók és a kereskedők ezekben a napokban. A vezető márkák mellett kreatív, egyedi játékok mesterei is bemutatkoznak. Ja, állnak a pult mögött és árgus szemmel azt figyelik, hogy nem mocskos-e a 20 hónapos Kölköm keze amivel szeretné megsimogatni a gigantikus méretű Kisvakondot.
Annyiféle játékkal találkozhatunk a Kaland-Várban, hogy azt felsorolni szinte lehetetlen.Na, ezzel én is így vagyok!

Az Ötödik év meglepetése!
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum "Kincsem - Imperiál" állandó kiállítása
díjmentesen látogatható a Kaland-Váron. A fél pontot ezért kapta.

Négy nap gyereknap!
A pünkösdi hétvégén zenés, táncos előadásokat, bábjátékokat szervezünk, ahol lehetőség nyílik a közös éneklésre, táncra is.
A rajzfilmek kedvelőinek animációs filmeket vetítünk. Ha pedig nem fáradtunk el teljesen a játékban, akkor várnak minket a modell és makett bemutatók, játszóházak, sorsolások, sőt kipróbálhatjuk a gipszfestést, gyöngyvasalást, óriás társasjátékot is... Ezekről lemaradtunk vagy annyira elfáradtak, hogy nem is volt többször mint egyszer, reggel 10-kor.

Az előző évi sikerek alapján most is szerveznek lovagi játékot, lovaggá avatással, tánccal, zenével.
Szombattól hétfőig naponta 11-kor és délután 3-kor várja a látogatókat a lovagi játék. Két szupi időpont, persze ha nem akarod altatni a gyerekedet elmehetsz megnézheted, max. egy kialvatlan, elviselhetetlen gyerekkel kell eltöltened a délutánt, de a lényeg, hogy megnézhetsz egy lovagi játékot ami ha olyan mint a kiállítás akkor nem baj ha lemaradsz.
A Star Wars galaktikus lovagjai is feltűnnek majd a rendezvényen... Hi-hi-hi, ha-ha-ha.

A rendezvény díjmentesen látogatható! A másik fél pontot meg ezért kapta!
Nyitva tartás: naponta 10-től 18 óráig

És azt meg sehol se merték reklámozni, hogy szabadtéren volt egy ugrálóvár ahol 10 percért 600-ft-ot kellett fizetni. Ühüm.

Nos 5:10-kor ránk szakadt az ég és nem is nagyon akaródzott elállni, én meg már kurva mérges voltam, marhára mehetnékem volt, ráadásul Bucit is be kellett kényszeríteni a babakocsiba, különben gombásat játszott volna az esőben. Őt nem zavarja hol-mi égszakadás, vagány csávó. Néha kivettem, akkor meg futkározni akart, én meg nem, felmászni a lépcsőn, 100 volt legalább, én meg azt se nem, de egyszer igen. 6 előtt 10 perccel már csak cseperészett, ezért felszívtuk magunkat és elindultunk kifelé. Azért 3 darab kürtös kalácsot még magunkévá tettünk, amolyan 2-t fizet 3-at vihet alapon, nem hagyhattuk ki. Mire a kocsiig elértünk, én már hajókáztam a kis fekete papucsomban, és egyre jobban meg voltam győződve arról, hogy nekem még ma, a 2 napos ünnep előtt cipőt kell vennem. Más a kenyeret szerzi be, nekem cipő kell. :)) Hazafelé az Auchan-ban lévő Humanic-ban megvettem A cipőt, húha-érzés nélkül.

Vasárnap az Operett Színházba készültünk, Bucira Mackó anyukája vigyázott addig. Ritkán járunk színházba-konkrétan 2 és fél éve voltunk utoljára-, de arra tisztán emlékeztem, hogy a toilettre járás, na az nagyon gázos. Háromnegyed 3-kor már ott voltunk, megittunk egy-egy üdítőt, majd mondtam Mackónak, hogy akkor talán én most kifacsarnám a hólyagomat, mert műtősnői hólyag ide vagy oda, azért szorongatni, tartogatni még Janza Kata kedvéért sem. Aha. Szerettem volna, merthogy a földszinti toilett előtt kígyózott a sor. Fel nem mentem, totyorogtam mint a szaró galamb, hogy most mi legyen, most mi legyen. Egy pillanatban úgy döntöttem, hogy bemegyek a férfi slozira, aztán elvetettem, nem akartam megbotránkoztatni senkit sem. Maci mondta, hogy majd Ő őrt áll menjek már. 5 perccel az előadás kezdete előtt még mindig sorban álltam, és én voltam úgy a 10. Akkor döntöttem: Mackó mondta, most nincs senki, gyere! És rajtam kívül még 2 nő rongyolt a férfi slozi felé, persze nekem volt elsőbbségem, de Mackó olyan rendes volt, hogy még őrájuk is felügyelt. Az előadás alatt nem, mert az fantasztikus volt, de utána elgondolkoztam, hogy ha én terhes lennék vagy fosnom kéne akkor biztos nem az Operett Színház wc-je lenne a non plus ultra. Ja, és miért van az, hogy a férfi wc-ben van 3 piszoár és 2 darab wc-kagyló, a nőiben pedig 1 azaz egy darab wc-kagyló??? Arról nem is beszélve, hogy a kézszárítót előadás kezdete előtt 5 perccel kikapcsolják mert hangos. De papír nincs amiben megtörölhetnéd a kezed. Marad a kiskosztüm meg az öltönynadrág. Mondjuk nekünk egyik se volt, pzs-t használtam.:)

De az előadás tényleg jó volt. A főszereplő Vágó Zsuzsit most láttam először színpadon, de máris megtetszett. A férfi főszereplő Szabó P. Szilveszter volt aki kicsit nem szimpatikus volt nekem, de Maxim De Winternek tökéletes volt. Na és Janza Kata...A belépőjétől még most is kiráz a hideg. Olyan szépen énekel, és ezt a szerepet neki találták ki. Örülök, hogy ebben a szereposztásban láttuk, Szinetár Dóra és az ő férje nem tartoznak a kedvenceim közé, lehet nem is tetszett volna ha az ő játékukkal látom. Nézzétek meg! Ennyi kikapcs mindenkinek kell!

Furi, de Pünkösd hétfőn nem történt semmi extra, leszámítva, hogy az én drága Mackóm acélkrupp szervezetét megtámadta valami kórság. És hát férfiből van gyúrva mi tagadás, szenved(ett) is rendesen mint a kutya. Igazából még engem akart szívatni vasárnap és rám nyomta a klímát a kocsiban, de én rögtön lezártam az összes rést ahonnan a jeges levegő jött, őt meg telibe kapta. Kis mértékű arcüreg gyuszi lett a vége, szerinte, szerintem meg sima nátha, így annak fényében meg is lámpáztam este. Gondoltam kedveskedek egy kicsit. Remélem hétvégéig meggyógyul. Azért ma már azt kérdezte, hogy szerintem illik ilyen állapotban focizni menni? Én meg mondtam, hogy igazából dolgozni se nagyon illene, mert én is vérig vagyok sértve ha valamelyik kollégája full betegen megy be a Sztahanovista érdemrend reményében, és Mackó meg cibálja hazafelé a bacikat, vírusokat. Megsértődött, mert szerinte ez nem a Sztahanovista érdemrendért megy, hanem pusztán szabadság-kímélés, betegállományba nem menés és csúsztatás máskorra való elhasználása a cél. Én meg leszarom, más betegségét akkor se szeretem kezelni, főleg nem a Gyerekemen. Szerintem ha valaki beteg az maradjon otthon. Pont.

Ma pedig hivatalosak voltunk a leendő bölcsit megnézni. A környéket ismerem mint a tenyeremet, a kórház tőszomszédságában van. Nagyon kedvesen fogadott a Bölcsöde vezető helyettes és természetesen megmutatott és elmondott mindent. Közben összefutottunk azzal a lánnyal is aki a kórházban is dolgozik az ITO-n és aki már beharangozta Buci érkezését. Megnéztünk 2 csoportot, egy nagyobbat, akik majd szeptembertől már oviba mennek és egy kisebbet. Bence mind 2 helyen majd kiugrott a kezemből és már menni is akart játszani, de sajna nem mehetett. Mondjuk nem bánom mert akkor lehet még most is ott ülnénk. A lényeg, hogy nagyon szép a bölcsi, nagyon kedvesek voltak velünk. Remélem ez majd így is marad.:) A bölcsöde vezető elmondta, hogy az állandó 13. kerületi lakosoknak a bölcsi ingyenes, a kerületi önkormányzat fizet mindent. Teljesen ledöbbentem, mert ilyet még nem hallottam. Mondjuk ránk azért ez majd nem fog vonatkozni, mi nem vagyunk állandó 13. kerületi lakosok. Azaz de, csak mégse. Asszem az első családlátogatási kísérlet alkalmával minden ki fog derülni, nincs értelme lapítani. Mikor elmeséltem a bölcsivezetőnek, hogy én tulképp már október óta dolgozom, és a nagyik felváltva vigyáznak a kis Porontyra, teljesen ledöbbent, hogy de hát miért nem szóltam, és kértem a felvételt. Mondtam, hogy még túl korainak találtuk volna Bucit bölcsibe adni. Van olyan kisfiú ott aki 6 hónapos kora óta bölcsis. Duuuuurva. Mindent összevetve Buci megint lenyűgözött mindenkit, belopta magát a szivekbe, majd jól otthagytunk  mindenkit.:))

Kicsit hosszúra sikeredett, de így jár aki gyűjtögető életmódot folytat.:D

Szentendrei Mamának

2010.05.20.
Mackó ma reggel óraállást diktált be telefonon, és a a telefon ki volt hangosítva. Gépi hang mondta, hogy mit és hogyan üssön be. Bence egyszer csak rohanni kezdett és kiabálta, hogy mama, mama, mama. A szentendrei Mamával úgy szokott beszélni telefonon, hogy ki van hangosítva!:))

Az elmúlt napok történései

2010.05.19.

Tudom, néha illene írni pár sort, de nehezen veszem rá magamat. Sajnos most nem az időjárás az ami meggátolt abban, hogy posztokat kapirgáljak. Pénteken este elszállt a net, tv és a telefon. Köszönjük Tré-Home, vasárnap estig nem volt gond azzal, hogy e-mailezzek vagy blogoljak. Pedig lett volna kedvem. Mondjuk nagy harag nincs bennem a monopol helyzetben lévő multiszolgáltató iránt, így legalább egy kicsit együtt volt a család, nem ültünk felváltva a net előtt, és Mackó sem bámulta hajnal 1-ig a tv-t.

Ami Bucit illeti: imádnivaló kis pondró!:)) Hihetetlen ütemben fejlődik, okosodik, szépül ésatöbbi, mert az én gyerekem. Bocs Mackó, a mi gyerekünk.:)

Fejlődik, mert szinte minden nadrágja a féllábszáráig ér, amolyan bokalengetős dizánjban nyomja a kiccsávó. Vennék másikat ha lenne jó, jó áron. Már elővettem a kis farmer rövid gatyóit, lsd. Hajnis képek, de valahogy nincs szívem a 9 fokban ráadni. Ja, hogy már 14 kiló a Cseppem, és mostanság imádja magát cipeltetni, ami konkrétan annyit jelent, hogy mégis csak keresnem kell egy gerincspecialistát!:) Fejlődnek a szájában lévő rágócsápok is, de még sok van hátra. Az viszont biztató, hogy nem különösebben viseli meg a dolog, ergó nem hisztisebb mint amúgy szokott, az éjszakák is elviselhetőek, reggel 8-ig, fél 9-ig horkol, szóval nem aggasztó a fognövesztése. Onnan tudom, hogy éppen folyamatban van, hogy: 1. már fél 1-kor követeli a babatejcsit, 2. azon az oldali pofikáján, ahol éppen dolgoznak a fogtündérek, ott van egy piros folt, 3. fényevésre vált( a túró rudi és a csokis puding azért elfér)

Ami a mozgásfejlődését illeti, azt is profin fejleszti. Már nem aggódok amikor felmászik a csúzdára, mert hihetetlen ugyan, de odafigyel, és amint fent van nem bohóckodik, hanem leül és már csúszik is. A múltkor kipróbálhatta a hason való lecsúszást, és utána vagy 100x úgy csúszott le, valamint mindegyik után hangos kacarászásba kezdett. Mostanság hintázni szeret nagyon, tök mindegy, hogy fúj vagy esik, fagy vagy megdöglök a melegben, neki MUSZÁJ hintázni pernap minimum 2x.

Táncol, tapsol, imád úszni, pancsolni, futni, pörögni, forogni, hasalni, kutyát vegzálni, anya idegeit penge élesre hegyezni, egyszóval egy igazi kis energiabomba!

Okosodik, mert egyre többet dumál. Figyeli a szánkat, és ha valamit lassan mondunk vagy esetleg megtetszik neki a szó akkor azt megismétli. Ilyen volt ma az olló. Nyírbáltam a virágjaimat a metszőollóval és el szerette volna tulajdonítani, én meg mondtam, hogy azt  nem szabad, az olló nem a Te kezedbe való! Ebből az olló tetszett meg neki. Tegnapelőtt vagy azelőtt-ki tudja már ebben a kuszaságban-a manó szó tetszett meg neki. Persze nem a gonosz fajta, hanem az álommanó. Ugyanis próbáltam rávenni, hogy csukja be a szemét mert csak akkor fogja meglátni az álommanókat akik álomport szórnak a szempillájára. Azóta minden eset amikor fekszik, már ezerrel mutogat a plafon felé és mondja, hogy ma-ma-ma. Persze ezenkívül van még jó pár szó, szavacska amit már mondott, de azóta se volt hajlandó többet kiejteni a száján. Az apa, anya nagy sláger, főleg az apa, amikor olyan autót lát mint az apjáé vagy este amikor már úgy gondolja, hogy apának itthon kéne lennie, akkor is lendületesen skandálja, hogy apaapaapa. Ilyenkor olyan édes, hogy megzabálom. Még a cumit is kiveszi a szájából és okosan bólogat hozzá. Ha éhes vagy csak egy kis nassra vágyik, akkor mondja, hogy pu-puding, tú-túró rudi, kó-krémtúró. A kóla és apa vize szú azaz szúr. Merthogy természetesen kipróbálta már őket. Sőt, az évfordulónkon, amikor ebédelni voltunk, még a sört is kipróbálta. Azóta nem akar apa innivalójából kérni.:)) Érdekes, hogy a szentendrei nagyiját konkrétanmamá-nak szólítja, anyut pedig náni-nak titulálta a minap. Mindent megért és hihetetlen gyorsan fog fel dolgokat. A minap bedugott valami kisautót a tv-állvány alá. Csak egy hosszú valamivel lehet onnan kivadászni a portékát. Hasalt az állvány előtt, morgott, hívta az apját, hogy az segítsen neki. Mackó mondta, hogy hozzon valami hosszút amivel ki tudja piszkálni. Buci nem sokat gondolkodott, bement a szobájába, majd 1 perc múlva megjelent a xilofon pálcájával. Pedig soha nem is mutattuk neki.

Imádja a mesefilmeket, most is csak azért van nyugi mert Mickey egeret néz.:) Addig is lesz nyugi amíg az tart.:) Aztán nagy kedvenc még mindig Thomas és Noddy. Mást hál'Istennek nem szeret nézni. Mehet tőle álló nap a Disney csatorna, a többi baromság nem izgatja.

És az én okos, szép nagyfiam szeptembertől bölcsis lesz. Jövő héten megyünk megnézni a bölcsit, július 13-án pedig az első szülőire. Olyan furcsa...Szülőire fogok menni. Ezt még emésztenem kell. Bár eddig csak jót hallottam erről a bölcsiről, nem félek. 10 gyerek van 2 dadára, és ha szerencsénk lesz, akkor Buci ahhoz a dadához kerül aki a kórházba is dolgozik másodállásban. De ha nem, akkor sincs baj. Bucinak szerintem könnyű menet lesz, nekem kevésbé.:((

Vasárnap kimenőt szerveztem magunknak Mackóval, ugyanis megyünk színházba. A Rebecca-t fogjuk megnézni. Imádom a musical-eket és az operett színházat. Nem voltam még 10 éves amikor anyukám elvitt a Csárdáskirálynőre, azóta imádom az operettet. Maci már kevésbé rajong a műfaj iránt, de mégsem mehetek egyedül!?

Filipke beszerezte a rendszeres mandulagyulladását, az antibiotikumos kezelése már egy vagyon volt, plusz még 2x1ml Mucoprontot is kap mert köhög a lelkem. Nem elég, hogy most fejeztük be az orvoshoz járást a gerincével, most benyalta a torokgyuszit. Az agyamra megy!:) Persze mostanra már jól van, és nem nagyon köhög, megmarad.

Jövőhéten hetedhét országra szóló kerti-parti lesz nálunk, jelen lesz a majdnem teljes műtő személyzete. Orvosok nélkül..)Azokból elég akkor és ott. JÓ IDŐ LEGYEN!!!!

Na egyenlőre ennyi, szerintem bepótoltam amit lehetett!

Hajnis képek

2010.05.13.

Nem tudtam csak párat kiválogatni, itt az összes nagyszerű kép, a teljesség igénye nélkül! Nincs keret, csillogás, fényár meg miegymás, mert béna vagyok meg nincs is időm, de szerintem ilyen remek képekhez nem kell semmi! Köszönöm Nagy Hajninak a fantasztikus munkát!!!

                               

Anyák napjára

2010.05.03.

Nem tudok elég hálás lenni a családunkban lévő édesanyáknak.

Köszönöm Mackó anyukájának, Máriának azt a sok-sok segítséget amit nyújt nekünk, hogy vigyáz Bencére amíg én gályázok, és, hogy felnevelte azt a csodálatos embert, aki mellett én most boldogan élek!

Köszönöm az én édes drága anyukámnak, hogy van nekem, hogy felnevelt engem, hogy mindig mellettem van, hogy segít amikor csak tud, hogy Bucival van amikor nekem dolgozni kell, és,hogy szereti Mackót!

Köszönöm nektek!

A 4. évforduló

2010.05.01.

Tegnap volt a negyedik. Már a negyedik. Még csak a negyedik.

4 évvel ezelőtt találkoztunk először, 1 hónapos intenzív e-mailezés után. Akkor is késett. Sokat késett. Én meg türelmesen vártam. Eszembe se jutott, hogy átverne vagy nem jönne el. Ő nem AZ a fajta. Ő más. Jó. Nagyon jó. Család centrikus. Szeret engem. Meg Bucit. És Filipkét is. Pedig én mindig néha sárkány vagyok, meg hisztis, de már-már megtanulta kezelni a helyzetet. Én meg Őt. Mindig, minden honnan elkésünk. Ez a mi logónk.:)

4 évvel ezelőtt, amikor ott ültünk a Szlovák sörözőben, és beszélgettünk, akkor még nem gondoltam volna, hogy így alakul a közös életünk. Mert azt már akkor, ott, tudtam, hogy nekünk LESZ közös életünk. Azt persze nem gondoltam, hogy lesz egy csodálatosan szép kisfiunk-aki teljesen az apjára hasonlít, én csak kihordtam.:)

Ő megad nekünk mindent, amit egy család csak kívánhat magának. Erején felül teljesít. Nekem persze néha ez sem elég.:) Szeretném, ha többször velünk lenne, olyan jók azok a napok amikor együtt vagyunk. De valakinek pénzt is kell keresni!:))

Az évfordulót természetesen a fotózással ünnepeltük, majd elmentünk ebédelni, Duna-partra kavicsot dobálni, és egy hatalmas adag fagyival zártuk a napot.

Szeretnék még sok-sok 4 évet Vele eltölteni!

Szeretünk Mackó!

Nagy Hajninál jártunk

2010.04.30.

Hosszú és tartalmas napon vagyunk túl. A profi fotós, Nagy Hajninál voltunk fotózáson.(www.egyetlenem.hu) Fotós berkekben azt suttogják, hogy Ő a magyar Anne Geddes, de szerintem jobb.:)) 10 órára mentünk, és most kivételesen nem késtünk el, még a GPS-t sem bíráltuk felül. Na jó, egyszer igen, mert a butája nem tudja, hogy a Margit-híd le van zárva.

Érkezéskor két nagyon szimpatikus lány fogadott minket, Hajni és a sminkes, Karolina. Nagyon kedvesek voltak, Bence rögtön mosolyogni is kezdett, pacsit adott a lányoknak, és egyfolytában vigyorgott mint a tejbetök. A villámgyors ismerkedés után megbeszéltük az elképzeléseket, és nem tévedtem, Hajni nagyon ott van a szakmájában. Mi Karolinával kimentünk, hogy elkészüljön a profi sminkem, Buci és az apja pedig belevetették magukat a vakuk csattogásába. Karolina nagyon jó sminkes, és hamar kiderült, hogy van egy sminktanfolyama, ami nem az a profi verzió, hanem olyanoknak szól akik csupán saját magukat akarják jól és szépen kifesteni. Vagyis nekem.:) Én nagyon odavagyok a sminkelésért, de tuti nem tudnék végigülni egy olyan tanfolyamot ami a profizmusról szól, és a háromnegyedét nem is tudom hasznosítani. Mert persze nem szeretnék szakmát váltani. Közben Buciról sorban készültek a jobbnál jobb képek. Állítólag nagyon belejött rögtön az elején a dologba, mert még pózolt is. Egyébként pedig egyfolytában pörgött mint egy túlhúzott Duracell-nyuszi. Sajna ezekről én lemaradtam, nem is láttam képeket, de nem baj, annál nagyobb lesz a meglepetés majd később. A smink elkészülte után már hármasban folytattuk, Buci puszikat osztogatott, jött-ment, néha megállt és akkor jó képeket lehetett készíteni. Hajni nagyon tudta mikor álljunk meg és pihenjünk vagy mikor gyorsítsunk mert fárad a Kölök. Már nem is emlékszem milyen képek készültek, de amiket közben mutatott azok nagyon-nagyon jók lettek. A végére hagytuk a kis kosárba beülős verziót, amikor már teljesen le volt harcolva a kis Mukk. Uh, itt is nagyon jó képek lettek. 2 óra alatt végeztünk is, és kábé 1 hét múlva jönnek a képek cd-n. Addig megesz majd a kíváncsiság, de majd csak kibírom valahogy! Ha a kezemben lesz, teszek fel belőle!