Tejválság

Mostanra már túl vagyok lelkileg azon, hogy nem szoptatok. De nem volt könnyű. Hetek mentek el úgy, hogy szoptattam, de Emili csak szenvedett, 2-3 percig tartott az idilli pillanat, majd beindult a ki-be a cicit, kezével, lábával rúgkapált vagy éppen a saját haját vagy arcát tépte-marta. Közben persze sírt és egy csomó levegőt nyelt. Nem nagyon tudtam, hogy miért csinálja, mert gyarapodni gyarapodott, de az is tény, hogy szinte óránként akart enni vagy 2 óránként. A fejlődési ugrásra sok mindent rá lehet fogni, de az se tart hetekig, pláne nem hónapokig. Az esti szopi lassan 2 órán keresztül tartott. Evett-beájult-aludt 10 percet-felébredt-sírt-evett-beájult.... Múlt héten aztán, amikor is majdnem sírva fakadtam este, hogy én így nem csinálom a szoptatást és szinte már rémálom volt-gyakorlatilag rettegtem már a szopiktól-, lemértem és közben sikerült megnéznem a tejemet és azt, hogy hogyan is jön. Tény, hogy egy mellszívó sem olyan hatékony mint a baba, de konkrétan 60 ml tejet sikerült lefejnem és utána snitt. Semmi. Ha levettem a szívót és újból visszatettem akkor megint jött egy kis "korty" tej majd megint semmi. Másik cici=ugyan ez. Így megértettem, hogy mit él át Emili és azt is, hogy miért tart 2 órán át a szopi. Elég volt. Ráadásul múlt hét csütörtökön muszáj voltam tápszerrel pótolni, mert nem volt elég tejem. Annak meg székrekedés lett az eredménye. Szuper. 2 nap múlva sikerült belőle kivarázsolni a szart. Mondjuk akkor 2 pelenkára való volt. Gondoltam, ha nem tudja egyszerre a megfelelő mennyiséget kiszívni, hát segítek neki, és lefejem neki én. Elvek ide, elvek oda jött a cumisüveg. Nekem mondjuk már mindegy volt csak Emili ne szenvedjen miközben eszik.
Múlt héten beszéltem egy ismerősömmel, akinek a babája nem akart szopni ezért ő is lefeji a tejet. Ő mesélte -és ezért örökre hálás leszek neki-, hogy bérelnek egy mellszívót és úgy adja a fiának az anyatejet. Akkor már tudtam, hogy ez lesz a megoldás, mert ugyan nem árt ha van itthon végszükség esetén tápszer, de ha van tejem, akkor inkább azt adnám Nyuszikának. Másnap tönkre is ment az Aventes mellszívóm, és mivel a bérelt géphez úgyis másikat kellett venni, elindultunk a beszerző körútra.
A Brendon tűnt a legolcsóbbnak és megvettük a Medela-nak az alapkészülékét. Ő az:

Ja, és ha már ott voltunk, vettünk egy székmagasítót is Bencének. Ezt mondjuk sikerült totál koszos állapotban eladniuk, amit csak itthon vettünk észre. Olyan retkes volt, hogy még a porcicák is rajta voltak, meg hajszál, meg mindenféle undorító dolog. Másnap persze visszavittem, de amúgy óriási találmány. Végre el lehet rakni, még ha csak egy kis időre is az etető széket, amit Bence természetesen nem úgy használt mint a babák, hanem mivel lehet állítani a magasságot, be volt lőve az asztal magasságához és úgy evett.

Nos, vasárnap miután visszavittem a székmagasítót és kicseréltettem-természetesen nem tudták, nem itt volt kiállított darab, máshonnan küldték-elmentem a Minimanóba mellszívót bérelni. Egyenlőre csak 1 hónapra, majd meglátjuk, hogy hogy haladunk.

És ha már ott jártam vettem Nyuszikának egy Mam-os Anti-Colic cumisüveget.

A mellszívó tényleg nagyon szuper, pillanatok alatt le tudom fejni a tejet és úgy néz ki, hogy a cumisüveg is beváltja a hozzá fűzött reményeket. Mondjuk a hasfájásos időszaknak lassan-tényleg lassan-vége van, de a hisztikből fakadó levegőnyelés még mindig tud brutál hasfájást okozni. Különben egész nap nem sír a Csaj, hanem este, a fürdetés után, mikor rájön, hogy a víz nem egyenlő a magzati életben megélt vízzel, mert ilyenkor mikor beleteszem a vízbe, automatikusan elkezdi nyújtogatni a nyelvét. Ezért gondolom, hogy valahogy összekötötte a vizet az evéssel, az meg csak a magzati életben lehetett. Szóval sírva fakad és addig sír amíg nem éri a száját a cumisüveg. Na de addig? Addig mégis mennyi levegőt nyel be? Sokat. Szóval van még mit tanulni.
Most tápszer-túrán vagyok, mármint így a neten. Olvasgatom őket, kinek hogy vált be, kinek mit okozott. Mert sajnos délutánra nem nagyon van tejem, pontosabban annyi nincs amennyit Nyuszika megeszik. Ő most , így, hogy cumisüvegből kapja, 180 ml-t eszik meg 3 óránként. Délután 5 órára sajnos nem tudok már annyit lefejni, pedig napi minimum 4,5 liter vizet iszok meg plusz a reggeli kávé és ebéd és vacsora közben a tea, amit iszok, szóval simán meg van 5 liter. Rendesen eszem, reggelizek, ebédelek és vacsorázom, nem terhelem túl magam és anyatejserkentőt szedek. Ma a védőnő mondott egyet, ami jó székrekedéses és hasfájós babáknak. Szerintem az lesz.

Uborka szezon

Igen, ez az az időszak, amikor 6 ökörrel se lehet a gép elé vonszolni. Meleg van, van éppen ezernyi dolog amit blogolás helyett lehet csinálni. Pedig lenne miről írnom: tanácsadás, tejválság, múló hasfájás, Bence bölcsis viselkedése ésatöbbiésatöbbi.
Lassan, ha csökken a hőmérséklet, elkezdem írni, addig meg....:)))

Emili 2 hónapos

Azt hiszem minden ilyen hófordulós posztot kezdhetnék azzal, hogy mennyire rohan az idő! És tényleg!:) Hisz' még csak most született! Mivel 1 hónap alatt olyan őrületes változások nem történtek, így inkább csak nagy általánosságban írok a Csajról.
Az első, és legfontosabb: a hasfájás rúdja kifelé áll nagyon!:)) Az elmúlt 1 hónapban sok mindent meg-és kipróbáltam, csak hogy megszűnjön a hasfájás. De közben rájöttem, hogy csak az idő az, ami segíthet és a sok-sok szeretgetés. Ugyanakkor hasznosnak bizonyult a hordozókendő és az indiai masszázs is. A gyógyszerekkel az a helyzet, hogy el akarjuk hinni, hogy segítenek és ezért adjuk. Olyan ez mint a fogzási időszakban a Dentinox vagy más helyi hatást kiváltó cucc. Csak akkor és éppen ott segít, de hosszabb távra nem oldja meg a helyzetet. Néha, ha nem felejtem el és Emili nem alszik be, szopi után adok egy kis Gripe water-t. 1 ml-t. Igen, tudom, hogy azt írtam, hogy nem segített, sőt az ellenkezőjét váltotta ki, de aztán el kezdtem gondolkozni és utána olvasni az adagoláson. Nincs a dobozban magyar nyelvű tájékoztató és csak annyi van rajta angolul, hogy "one 5 ml spoonful", amit mindenki a saját kedvére értelmezhet. Nincs rajta az sem, hogy szopi előtt vagy után. Szerintem 5ml egy jól lakott csecsemőnek sok. Nagyon sok. Nem is fér bele a megtömött pocakjába. Így én úgy döntöttem, hogy 5 ml az egy napi adag, és 1ml-t adok, ha nem felejtem el, szopi után.
A masszázs szintén nagyon hatékony, bár kétségtelen, hogy Emili ki nem állhatja. Sangita szerint vannak olyan babák, akik nem szeretik ha a bőrükhöz érnek. Persze azért kitartó vagyok, és ugyan most elblicceltem pár napot, de volt már olyan masszírozás is, amikor Nyuszika egyáltalán nem sírt. Tény, hogy helyet váltottam, hogy ne legyen berögzülve rossz érzésnek a pelenkázó. Az új hely, a mi ágyunk lett. Vittem be még egy ventillátort is, hogy meleg legyen, mert azt vettem észre, hogy azon túl, hogy nem szereti az érintés ilyen formáját, még fázik is.  Az első alkalommal ismét nagy sírás kísérte a masszázst, aztán a lábemelgetéseket meg hatalmas pukik. Addig-addig, míg az utolsó pukinál gyakorlatilag kirobbant belőle a kaki, és ha nem ágyazok alá mindenféle vízhatlan cuccokkal, akkor most nyakig szaros ágyban aludhatnék. Miután kimostam a kakiból, a hátát masszíroztam, amin gyakorlatilag elaludt. Majd végig aludta az arc masszírozását és azt is, hogy felöltöztetem. Valahogy így:

Szóval, hatékony, én mondom, csak türelmesnek kell lenni. Amit megfigyeltem, az az, hogy tulajdonképpen a nagy sírásban, meg persze a mozgatásban, macerálásban nagyon elfárad és tuti alszik egy nagyot utána. Még csak nem is éhes rögtön, hanem inkább fáradt. És ha már az éhségnél vagyunk, akkor azt is meg kell jegyeznem, hogy jót tesz nagyon az evésnek is, mert ilyenkor ugye brutál mennyiségű tejet képes megenni. Tehát akinek evési gondjai vannak a babájának(Andi!!), az esetleg megpróbálhatná ezt a módszert!
Ami az alvást illeti, szerintem teljesen jól állunk . Most kezd lassan kialakulni a napirend alvási pontja. Természetesen nagyon szeret abban az időben durmolni, amikor menni kell Bencéért. De nézzük a nap elejéről: valamikor 5 és 6 között felébred enni, majd 1 órás huzavona- nevetgélés, pelenkacsere, büfiztetés, ismét evés után vissza alszik és lenyom még vagy 3-4 órát. Így 10-11 körül ébred, eszik, átöltöztetem és beteszem a "dühöngőbe", ami ugye a járóka. Itt simán elnézelődik és elgagyarászik a játékainak amíg én elpakolok a reggeli csata után-a fiúk elindultak a bölcsibe/munkahelyre-, elmosogatok és lezuhanyzom. Ilyenkorra már kezd elfáradni de még nem nagyon, így jöhet egy masszázs és utána biztos az alvás. Nem sok, de alszik. Felébredéskor enni kér és most jön az az időszak, amikor lassan indulni kell a Buciért, és Őnagysága bealszik. Ilyenkor várok egy kicsit mert Buciért ráérek 4 körül menni, főleg ha kint vannak az udvaron. Innentől sajna zűrös a délután, mert normál esetben az ébredés után megint jön a dühöngő, masszírozás-alvás, ébredés, evés és megint alvás, és e helyett van az, hogy alvás a kocsiban, boltozás, amit ő félálomban asszisztál végig, természetesen nem piheni ki magát. Kocsiba ki-be vagy éppen kendőbe ki-be nem egy pihentető dolog. És ugye itt még nem ér véget a nap mert ha hazaérünk, Buci ki akar menni, nekem meg szoptatni kell és kész káosz az egész. Még szerencse, hogy a kertünk teljesen biztonságos, így az szokott a forgatókönyv lenni, hogy én bejövök etetni, Bence pedig átöltözik, cipőt cserél és kint ökörködik Filipkével a kertben amíg mi ki nem megyünk. Bence 100x kiabál be-ezer szúnyogot és mindenféle röpködő micsodákat engedve be az ajtón-, hogy "Anya, kész vagy már? Mikor jössz már? Kimehetek az utcára?"Nyuszika pedig szintén félálomban be a babakocsiba vagy kendőbe és irány az utca. 6-7 között megjön Mackó, akkor én bejövök, elpakolok, előkészülök az esti szeánszhoz. Fél 8-kor fürdés, amit egy masszázsnak kéne megelőznie, de Emili türelme ekkora teljesen elfogyott, és örülök, ha a fürdés-öltözködést nem üvölti végig torkaszakadtából. 8-kor eszik és fél 9-kor gyakorlatilag álomba zuhan. Valamikor hajnali 1 és 3 között ismét ébred enni és jobb esetben azonnal vissza alszik, rosszabb esetben tekereg. Ilyenkor mint a grill csirkét, forgatni kell, mert lehet, hogy nem tetszik neki a póz amiben fekszik. És az ördögi kör végére értünk. Hát így. Nem panaszkodom, mert eltekintve 1-2 hasfájós vagy nagyon elfáradós hisztitől, semmi gond a Kisasszonnyal.
Az érzelmi, értelmi szinten viszont nagy fejlődés történt 1 hónap alatt. Iszonyú kommunikatív, már ha lehet ilyet mondani egy 2 hónapos babára. Imád nézelődni a dühöngőben vagy ha egy fa közelébe tolom a babakocsit, akkor a leveleket szereti nézni. Mosolyból sincs fukarság. Nagyon-nagyon sokat szokott mosolyogni, gyakorlatilag mindenkinek van egy mosolya aki ránéz. Imádom, ahogy huncutul néz rám szopi után vagy ha megpihen, közben. Bencét keresi a szemével, illetve felismeri hangról. Mondjuk Bence tesz is arról, hogy a kishuga megismerje a hangját!:)) Gagyarászás terén is sokat fejlődött, az "eöeö" ritmikus ismétlésével hívja fel magára a figyelmet, hogy enni kér vagy indítsuk el a kedvenc játékát a dühöngőben.

Jövő héten megyünk tanácsadásra, azt hiszem megkapja az első oltását is.
Mivel ma még nem fényképeztem, ez egy 4 nappal korábbi kép, de eskü, hogy semmit se változott 4 nap alatt:

Ovi

Éljen, éljen éljen! Bencét be/kisorsolták az angol csoportba! Szeptembertől ide fog járni és angol anyanyelvű óvónénik és bácsik csepegtetik bele a kis bucijába minden nap 8-1-ig az angol nyelvet! Nagyon boldog vagyok! 21-én megyünk szülőire, akkor majd bővebben írok erről!

A hordozókendő

Akárki is találta fel, tuti adnék neki valami díjat. Bencével anno kengurut használtam, ő szerette. Amikor Emilinél kezdődött a hasfájás, akkor beletettem, de ő nem szerette. Folyton tekergett benne, érezhető volt, hogy nem szeret benne lenni. A 2. tanácsadáson, amikor a hasfájásról beszélgettünk a doktornénivel, ő is említette, hogy a hordozókendő jó lehet a hasfájós babáknak. Aztán Csibikével váltottunk pár emailt és ő is javasolta a használatát. Neki is hasfájós volt Andris és nagyon jót tett a kendő.
Vasárnap megelégeltem Nudli hordozgatását és a derekam se bírja a lassan 5 kilóját, és eldöntöttem: hétfőn beszerzek egy kendőt.  Utána olvastam, megnéztem pár videót a felkötésről és eldöntöttem, hogy hova megyek megvenni.
Másnap útnak indultunk kora délután a Liliputi bababoltba, ahonnan egyébként Bencének is többször szereztem be cipőt és mindegyik nagyon jó volt. Kedves kiszolgálás, a lány megmutatta hogyan csavarhatom bele Emilit. Megmondom őszintén, kicsit szkeptikus voltam, hogy majd nem felel meg az elvárásaimnak. De ahogy másnap a magamra kötött Emilivel intéztem a dolgaimat, egycsapásra megértettem, hogy miért is szeretik olyan nagyon sokan a hordozókendőt. Viccesek az emberi reakciók. Van akinek fel sem tűnik, van aki rácsodálkozik, hogy "Jé, ott egy baba van?" Miért, mégis mit tennék bele? Egy kutyát? Én viszont büszkén mentem a már nyugodt, alvó Emilivel a hasamon. Vagy mellkasomon.
Szóval, köszönöm Csibike, és meg fogom köszönni a doktornéninek is. Most már én is bátran ajánlom mindenkinek, akinek elsősorban hasfájós a babája, de ezen kívül mindenkinek aki szeret a kisbabája teljes közelségében lenni! Én imádom nézni ahogy szuszog! Így nézünk ki együtt:

A hordozókendőről...

...már csak azok olvashatnak holnap, akiknek van meghívójuk. Éjfélkor bezárom a blogot!

Az indiai masszázsról

Felhívom a finnyás olvasók figyelmét, hogy ez egy igen szaros téma lesz, tehát aki túl érzékeny az amúgy teljesen hétköznapi témára, az tegye meg, hogy elhagyja az oldalamat. Egy idevágó történettel kezdem:
drága jó főorvos úr, aki ma már nem praktizál, egy vizit alkalmával megállt a hasfájós gyerek ágya mellett, megvizsgálta és azt kérdezte: " Flatusok vannak?" A gyerek értetlenül nézett rá. Főorvos úr tovább folytatta: " A beleid mocorognak?" Megint buta arc nézett vissza, mire főorvos úr azt kérdezte: "Fingani szoktál?" Na erre már volt válasz. Ezt csak azért írom le, mert szerintem jobb természetesen és egyenesen beszélni. Ezek teljesen természetes dolgok, olyanok amik mindenkivel megtörténnek. Nem kell álszentnek lenni senkinek sem. És ha esetleg megint a cigányos trágárságom kerülne előtérbe, hát most stílusos leszek: pont lefosom!
Szóval, utolsó mentsváram Sangita volt. Nyuszika már nagyon nyugtalan volt, bár a szélcsövezés és az Espumisan-Colief kombó hatásosnak tűnt. Viszont nem szeretném folyton a csövet dugdosni a fenekébe.
Kedden fél 2-re beszéltük meg a találkozót, pontosan érkezett. Kérte, hogy előtte 1 órával egyen a baba. Kedves arc, halk beszéd, nyugodtság, finomság. Ez Sangita. Nyuszikát feltettem a pelenkázóra és levetkőztettem. Valamiért akkor Emili is nyugodt volt, akkor kámpicsorodott el először amikor Sangita felé hajolt, gondolom, meglepődött az új arc láttán, de szerencsére sikerült hamar megnyugtatni és Sangita elkezdte a masszázst. Hozott mandula olajat és levendula olajat. 15 csepp a mandulából és 2 csepp a levendulából, így indul a masszázs és a pocakkal kezdte. Megmutatta mit, merre, meddig masszírozzak. Emili jól láthatóan élvezte, még. Aztán betakarta a hasát egy textil pelussal, mondván, hogy így jobban hat a levendula hatása, és egyébként is, amely testrészek nincsenek masszírozva, azok legyenek betakarva. Jött a lába, és innentől már csak szigorúan mandula olajat használt. Itt is megmutatta, hogyan tudom  kicsit felpezsdíteni a vérkeringését. Emili ezt a részt is mondhatnám, hogy élvezte, a kis lábujjai mint a dagasztó macskának úgy jártak.:) Aztán elvesztette a türelmét és elkezdett sírni. És innen már nem volt megállás, nem lehetett megnyugtatni. Jó párszor megálltunk, felvettem, akkor megnyugodott pár percre, de aztán amint visszafektettem a pelenkázóra, már sírt is. Próbáltam azért figyelni a hát masszírozásánál meg a fejnél, de nehéz úgy elraktározni dolgokat, hogy közben Nyuszikát próbáltam megnyugtatni. Az egész masszázs amúgy nem volt több mint 20 perc és csak azért volt ilyen hosszú, mert közben Sangita magyarázott is. Naponta minimum 3x kell(ene) csinálnom, és a lábemelgetéseket pedig szinte minden pelenkázás alkalmával és amikor fent van és nem eszik. Szóval gyakorlatilag folyton mozgásban kell tartanom a kiscsajt, hogy mozogjanak a belei és tudjon pukizni illetve ne csak szélcsőre kakilni. Sangita azt is mondta, hogy van olyan családja, ahol szintén ez a baj, hogy nem kakil csak szélcsőre, és ők már eljutottak addig, hogy van szélcső nélkül is kaki. Megbeszéltük a következő találkozót, hétfőre, amikor majd én fogom masszírozni Emilit és ő meg besegít ha valami nem megy. Amikor elment, lassan nekem is indulnom kellett Bencéért a bölcsibe. Anyu maradt itthon Nyuszikával. Fejtem le tejet, a biztonság kedvéért volt majdnem 2dl. Mondtam anyunak, hogy olyan fél 4 körül szerintem adhat neki enni, éhes lesz addigra. Kérdezte, hogy mennyit adhat neki, én meg mondtam, hogy amennyit megeszik. Nem gondoltam, hogy képes lesz 2dl tejet benyomni! És képes volt. Mire hazajöttünk Bucival, már csak az üres üveget láttam, nem volt benne egy korty tej sem. Mondta anyu, hogy alig bírta kihúzni a szájából a felénél, hogy álljanak meg egy kicsit pihenni, büfizni. Gondolom a masszázs, a sírás és a macera eredményezte nála ezt az orbitális éhínséget. Aztán elaludt és egy huzamban lenyomott 3 óra alvást. És csak azért annyit, mert fürdés idő volt. Aztán visszazuhant álomországba és tovább húzta a lóbőrt. Éjszaka 1x kelt-ez amúgy jó szokása és remélem nem óhajt változtatni rajta-,és ismét aludt tovább. Reggel jókedvűen ébredt, egyfolytában mosolygott. A pelenkázón megtornáztattam a hasát majd bedugtam a szélcsövet. Na ami ezután jött az nem volt semmi. Gyakorlatilag kiröpült belőle a szar! A szó sz(a)oros értelmében. Nem erőlködött, nem tekergett, csak szart. Le mindent. Engem, a pelenkázót, a földet. Megjegyzem, fehér szőnyegpadlónk van...Még jó, hogy Mackóék még itthon voltak, segített nekem. Emili felemelt lábát fogta én meg nyomtam egy kicsit a pocakját, és mint a mustáros tubusból, úgy jött a szar. A helyzet az, hogy mivel tele van levegővel, amit sírás és habzsolás alkalmával nyel be, ezért a kakilás is nem az az egyszerű "kifolyik oszt' kész" történet, hanem keményen jönnek vele együtt a pukik is. Ezért az egésznek olyan paintball-ozó fílingje van egy pelenkázón lévő csecsemővel, mert hogy kis, apró szarpöttyök repülnek ki a fenekéből, mindenhová. Garantált az átöltözés mindenkinek aki ilyenkor a közelében van. Szőnyegtakarítás közben eszembe jutott ez a kis mantra: "Nézem, szar. Kóstolom, szar. De jó, hogy nem léptem bele!"  Pár óra múlva megismételte ezt még egyszer, csak akkor annyi mákom volt, hogy gyorsabb voltam egy hangyányival és nem kellett szőnyeget is takarítanom. Nagy szerencse! Azért lehet megérne egy lottót kitölteni...A nap további  része Nyuszikának teljes nyugalomban telt, mondhatnám lement alfába, Zen nyugalom vette körül, abszolút a pillanatnak élt, és aludt. Látszott rajta a kisimultság, a nyugalom. Jó volt így látni.

Persze nem minden nap egyforma, vannak jó és rossz napok még mindig. Amit most meg kell "tanítani" Emilinek, az az, hogy a masszírozás nem rossz, és segít neki. Ugyanis pavlovi reflex-el gyakorlatilag azonnal üvöltésbe kezd ha lerakom a pelenkázóra. Nehéz így masszírozni, ezért nagyobb hangsúlyt fektetek a napközbeni lábemelgetésekre, ilyenkor ruhán keresztül is megmasszírozom egy kicsit a pociját. Este viszont nincs mese, olajosan muszáj legalább a hasát megmasszírozni, ennek pedig az az eredménye, hogy sír, sír és sír. Egészen a a lefekvésig. Na, ez most a projekt, hogy megtanítsam neki, hogy nincs értelme sírni. Nem könnyű.

Tegnap frontos napja volt, megint nem volt jó semmi, csak kézben volt hajlandó meglenni, ha leraktam az ágyába, maximum 10 percet volt hajlandó aludni. Egy alkalommal aludt el mélyen és tartott majdnem fél órán át: amikor el kellett volna indulni Bencéért a bölcsibe. Még szerencse, hogy anyu bent volt a városban és pont akkor telefonált, mintha megérezte volna, azt kérdezte, hogy elmenjen-e Buciért a bölcsibe. Úgyhogy Bucinak nagy meglepi volt, hogy anyu ment érte és 2 egymást követő napon is vonattal jöhetett haza. Amiből egyébként az lett, hogy ott aludt anyunál és most mennek be a városba piros vonattal mer' az olyan nagy buli!