2009.05.01.
Eddig nem ünnepeltünk május első napján, de majd most fogunk. Mérföldkő jött el Kótyos életében: megtanult mászni. Egész pontosan úgy történt az eset, hogy panaszkodni kezdtem Mackónak, hogy Kótyika másfél hónapja nem produkált semmi újat. Orlando-ban tanult meg négykézlábra állni, abban már profin hintázott és a jógázókat megszégyenítő módon végezte a kutya-pózt. De ennyi. Most gondolom van aki felhördül, hogy mit akarok én ennél többet? Hát azt, hogy ne maradjon ki egy mozgásfejlődési fázis se, mert azt olvastam, hogy később mindenféle gond lehet, mint pl. tanulási nehézség,magatartásbeli problémák. Ez persze nem bizonyított tény, vagyis nincs semmiféle tudományos alátámasztéka, de ha rákeres az ember a neten, megtalája ezeket a kulcsszavakat. (anyu elárulta, hogy én se nem másztam, se nem kúsztam-hülye is voltam matekból, fizikából és kémiából is) Na szóval, Kótyi azon túl, hogy csodaszépen ül, nem nagyon akarta a mászást mint helyzetváltoztó folyamatot megtanulni. Én meg idegeskedni kezdtem. És akkor Mackó elhatározta, hogy a négynapos ünnepben (csak nekünk négy, az évforduló miatt) megtanítja Kótyit mászni. Ma sikerült is. A motiváció apa papucsa lett. Pockos kinézte, ráfordult, négykézlábra emelkedett és spuri a papucsig. Olyan édesen rakosgatja a kezeit,hogy meg kell zabálni érte. Minden mászós prdukció után megtapsoljuk, és Ő meg szélesen mosolyog. Ezekért a pillanatokért érdemes élni.
Mackó! Nem lehetne, hogy a fogát is valahogy elővarázsold?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése