2009.04.25.
Jó idő ide, jó idő oda, Kótyiba belebújt a kisördög. De abból is vagy 7 darab. 6 órási ébredés után nyüszi, nyekergés, kínlódás és nemalvás volt a kezdeti program. Gondoltam, majd fél 8 körül jól visszaalszik egy 2 órára, én meg lazíthatok, ahogy nem szoktam soha. Az mindig csak tervben van. Mint a kistesó. Hát Kótyi köpött a programomra, 1 óra múlva, fél 9-kor már vígan dajdanozott a kiságyban, épphogy csak a nyelvét nem nyújtogatta rám. Lepörgött előttem a nap további része, hogyha ez így megy tovább, annak súlyos következményei lesznek. Lázasan törtem a fejem, hol tudnám Kótyit hullára fárasztani, és akkor beugrott, hogy még sosem voltunk a Medve-parkban. Gyors tízórai, közben ebédmelegítés,anyut felhívtam, hogy csatlakozzon hozzánk, legyen aki megvéd attól, hogy az ördögi kölkömet agyoncsapjam.
Igazán jól szórakoztunk, bár szerintem Kótyinak fogalma se volt hova cibáltam már megint. Neki elég volt, hogy levegőn volt, toltam a valaga alatt a babakocsit, ott volt nagyi, Hawaii, Dj, napszemcsi. Megjavult. Ugyan előtte még összevesztünk a pelenkázásnál, amikor is egy nagy adag sárga maszatot kellett volna eltávolítanom, de Kótyi utolsó, makacs kis ördögfiókája megpróbálta meggátolni, és arra bíztatta Pockost, hogy minden körülmény között próbáljon hasra fordulni, aminek az lett a vége, hogy, hát finoman szólva is, de minden sz.ros lett. Face to face ledumáltuk ezt Kótyival, hogy ilyet nem csinál az ember fia-és Ő megértette. Aztán aludt egy nagyot a medvékkel, mi pihentünk és dumcsiztunk a muterral, és jó későn haza is mentünk. Egy angyallal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése