Szóval, ennyi idő kellett, hogy most már végérvényesen megelégeljem a gyerekorvosunkat. Kedden voltunk "tanácsadáson", de ha akkor írok róla, akkor az sokkal súlyosabb lett volna. Hagytam magamnak pár napot, hogy lehiggadjak. Hát, most se sikerült még tökéletesen, de javult a helyzet. Kótyi mint mindig, bevackolta aznap magát a kiságyába a délelőtti szunyáláshoz, de én mondtam neki, hogy ne nagyon merüljön bele, inkább csak pihizzen mert mennünk kell a doktornéninhez. Messzi ívben pottyantott a témára és 10 órakor úgy kellett szegénykémet felvernem a csodás kis álmából, mert jól láthatóan nagyon jól aludt. Itt már kicsit morcos voltam, mert tudtam,hogy tízórai nem lesz, rohanás viszont annál inkább. No mindegy, szabálykövető ember vagyok, ugyan kifejezetten utálom ezeket a semmi nem történik tanácsadásos izéket, mentünk az időpontra, fél 11-re. Odaérvén, látom, tele a váró, az egyik anyukát megkérdeztem, hogy ők hány órára jöttek, mondta 10:20-ra. Pont annyi volt. Gondoltam nem fesztiválozok, levetkőztettem Kótyost félig, ő viszonylag jól elvolt, én elbeszélgettem az anyukával. Mire bejutottunk, negyed 12 volt. Bent volt a rendelőben az asszisztens és a védőnőnk is. Doktornő pattogós hangon közölte, sietni kell-jelzem, én időben ott voltam-, gyerekről vegyem le a pelenkát, tegyem ide, vegyem le, tegyem oda, gyerek feje felett beszélget, ezer kérdést lő felém, mennyi idős, milyennek nézték decemberben a BCG-jét....és a többi, és a többi. Mondom, nyugodt hangon, hogy ekcémás Bence bőre, nem tudom még mire, egyenlőre én tejmentes diétán vagyok. Doktornő rá se hederít, a védőnő meg nem érti, hogy miről beszélek, "Bencének nem adok anyatejet?" Nem, mondom, ÉN vagyok tejmentesen!!!!Ja, hangzik a válasz. Közben a doktornő nekem szegezi az első bicskanyitogató kérdést, hogy hol tart Bence a mozgásfejlődésben. Mondom, már mászik-büszkén. "AKKOR NE ÜLTESSE!!!!!!!!!!!!!!!Most volt itt 3 anyuka is, akiknek a fejlődésneurológus leírta, hogy bajok lesznek, mert olyan dolgokat csináltatnak a gyerekkel, amiket még egyedül a gyerek nem tud megcsinálni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"-üvöltötte. Jó, mondom nyugodt hangon, de akkor már kb. 180 volt a vérnyomásom, mit csináljak vele-kérdeztem. Válasz nem érkezett. Gyorsan mondtam, hogy a mászásból Ő felül. Rámnéz-"ja, az teljesen más." Következő kérdés: mit eszik a gyerek. Hát, mondom, gyakorlatilag amit lehet neki azt mindent leturmixolva, húst nem kap minden nap-és folytatnám, de közbevág, hogy "akkor mit ad neki fehérjeként?" és meg se várja a választ, közli, hogy most már adjak neki sajtot, tojást, túrót meg mit tudom én még mi mindent, mert már nem figyeltem, ugyanis elönötte a szar az agyamat. Mondom, még mindig nyugodt hangon, hogy most mondtam, hogy a gyerek bőre ekcémás, azaz allergiás valamire, és jelenleg ott tartok, hogy kiderítsem, hogy mire. Ezért nem eszek én most tejterméket. "Anyuka, azt tudja ugye, hogy ilyen korban semmiféle allergia-vizsgálatot nem végeznek?" És itt már a számon volt, hogy ha azt nem is, de én egy másik gyerekorvoshoz hordom a gyereket, aki mellesleg homeopátiával foglalkozik, aki kedves, akinél nem sír a gyerek, akinél nem kell levenni otthon a borostyánláncot, mondván, hogy a doktornő megőrül tőle, és akinél nem érzem úgy, hogy egy vizsgára jöttem, hogy jól nevelem-e a 8 hónapos fiamat. Döntöttem magamban-befejeztem. Itt és most elválnak útjaink ettől a nőtől. Elegem lett. Miért kell nekem és a fiamnak elviselnem egy 70 éves banya zúgolódásait? Én tehetek arról,hogy ő kicsúszott az időből? Én tehetek arról,hogy neki szar napjai vannak? Én tehetek arról, hogy egy napra ennyi anyuka jött tanácsadásra? NEM! Én semmiről nem tehetek, csak arról, hogy már korábban nem vittem el a gyerekemet innen. Délelőtt felébresztettem Kótyit, hogy erre a vallatásra odaérjünk, és ne szóljanak meg minket, mert azt nagyon tudják csinálni. Levettem a nyakából a borostyánláncot, mert azt a doktornő nem szereti. Az utolsók voltunk fél 11-es időponttal és negyed 12 kor jutottunk be. Rálegyintettem magamban, hogy elmarad a tízórai, nem baj, hamarabb ebédelünk. De hogy elviseljem azt, hogy vizsgáztassanak, megmondják, hogy mit adjak a gyereknek és mit ne, mit csinálhat a gyerek és mit nem, na azt már nem vagyok hajlandó elviselni, sőt, egyenesen kikérem magamnak. Ott ül a védőnő és az asszisztens és senki egy büdös szót nem szól, hagyják, hogy ez a banya egrecíroztassa az embert, és az látszik rajtuk, hogy "jaj Istenem, csak jól válaszoljon ez az anyuka, és nehogy olyat mondjon ami nem tetszetős a doktornéninek." Tehát: ELÉG VOLT. Pénteken kell úgyis telefonálnom a homeopátiás doktornőnek, nevezzük innen most már Dr. T-nek, őt ugyanis az érdekli, hogy Bencének ne legyen ekcémája, ne fájjon a fogzás. Letelik a 3 hét tejmentes diéta, és meglátjuk mi a következő lépés. Megkérdezem majd tőle, hogy elvállalná-e Bencét a praxisába, az se érdekel, ha a világ végére kell vinnem ha van valami. Érdekes, hogy nála még egyszer se sírt Bence amikor vizsgálta, ülhetett amikor a fonendoszkóppal hallgatta, nyakában lehetett a borostyánlánc, nem szólt érte, odafigyel a gyerekre és tényleg aggódik az ekcéma miatt.
Befejezésképpen még csak annyit, hogy Spock ideje réges-rég leáldozott. Sok fiatal gyermekorvos rezidens van ebben az egészségügyben, talán több olyan is aki nem kezelné úgy az embert ahogy minket kezel ez a banya, talán akad olyan is aki hajlandó elfogadni, hogy az orvostudományon kívül van még más tudomány is ami esetleg segíthet, talán még szakvizsgát is tesz belőle. Akinek lejárt az ideje az szerintem menjen, üldögéljen a kandallója mellett, emlékezzen a régi, szép időkre, hogy volt időszak amikor az Ő tudománya volt A tudomány, és hagyja érvényesülni a fiatalságot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése