Macidíj

Nem is emlékszem mikor kaptam utoljára valamiféle díjat, de most Csibike volt az aki meglepett vele. Nagyon megtisztelő, ezúton is köszönöm szépen. A szabályok rém egyszerűek: megköszönni a díjat, kitenni a faros mackót-bár a szöveget még mindig nem értem-, és elárulni magamról három dolgot. Oké. Nézzük:
1. Asszem nem fogok meglepni senkit se ha azt mondom, hogy gyakorlatilag minden gondolatom a 3 hét múlva születendő kislányom körül forog. Félek. Nagyon félek. Szeretnék 3 hónappal öregebb lenni, ami azért előnyös mert, akkor már bele fogunk rázódni a kis életünkbe és túl leszek a kórházi napokon. Sokszor azon kapom magam, hogy bámulom a fiamat és azon gondolkodom, hogy mi lesz vele ha velem történik valami műtét közben. Tudom, most sokan legyintenek, hogy miért történne bármi is, de én óvatos vagyok, ráadásul műtősnő, ezért pontról pontra tudom mi után mi következik, a szemét kis Murphy-ről pedig ne is beszéljünk. Tudom, kicsit kuszák a gondolataim, de ez csak azért van mert már nagyon túl akarok lenni mindenen, egészségben tudni a kislányomat és magamat. Szóval, ha esetleg április 23-án valaki kezelésbe venné a kis Murphy-t, hogy ne tudjon a közelembe férkőzni, azt megköszönném.
2. Kényszeres időfüggő vagyok. Szinte mindent megtervezek, mikor mit csinálok és azt meddig. A lakás minden pontján van óra(most perpill előttem 3 óra is van). Ebbe azért néha bele lehet gabalyodni, de ezért van nekem Mackó, hogy kihozzon belőle és átessünk a ló másik oldalára: mindig mindenhonnan elkésünk. Jó, reptérről még nem késtünk el, és a moziba is oda szoktunk érni, de addig amíg a végcélt el nem érjük, addig szétb..az ideg. Ilyenkor elkezdem a kis monológomat, hogy mi a francért nem lehet időben elindulni, miért nem tud korábban felkelni, miért kell 20 percig zuhanyozni ésatöbbiésatöbbi.
3. Erre a pontra nem sok minden jutott az eszembe, így azt írom le amire először gondoltam: meghalok egy Magnum classic-ért.:)
Nos, ezek jutottak most ide. A szabály nem írja, hogy tovább kell-e adni a díjat, én azonban szeretném tovább passzolni 3 bloggerinának:
1. Bea
2. Beni és Dorka anya
3. Sziszi
A játék természetesen nem kötelező.

Beteg

Tegnap este Buci belázasodott...no comment. Sírva tudnék fakadni. Ráadásul így ugrott a mai napi programjuk a Nagyival. Úgy volt, hogy ma Anyu megy érte a bölcsibe, együtt jönnek haza busszal, metróval, vonattal és mindezek tetejébe még ott is alszik a Nagyinál. Én ugyanis bölcsőhalál megelőzés tanfolyamra megyek a kórházba. Nekem ugyan nem kell fizetnem érte, mert ott dolgozom, de elvárják, hogy részt vegyek a tanfolyamon. Légzésfigyelőre pedig szükség van, Bucinál is volt és megnyugtató érzés volt. És az utolsó lehetőségem rá ez a mai nap, mert jövő héttől minden kedden CTG-re kell mennem, ami ugyan abban az időpontban van mint a tanfolyam. Aztán hazarohanok és elviszem  a kölyköt a doktornénihez. Vasárnapra meg kell gyógyulnia, bármi baja van, mert videózás lesz az úszáson, amiről nem akarunk lemaradni.
És közben tele a fejem mindennel, de ezekről majd máskor.

Nőnapi utózönge

Kaptam!! Epres Milka giga méretben megérkezett hozzám! Persze volt egy kis segítség, a Kém jelentette( akinek ezúton is köszönöm), hogy mire vágyom, de azért vagyok büszke Mackóra mert ha nem csokit hozott volna akkor virágcsokrot kaptam volna! Ezek egyáltalán nem jelentéktelen dolgok...szerintem.

Befordult

Úgy tűnik, kötelességtudó kislányunk van. 1-2 hete éreztem, hogy iszonyatos küzdés folyik odabent és gondoltam is, hogy valami nagy dolog készülődik. Kedden a 33. heti uh-n egyértelmű volt, hogy Törpilla befordult menetiránynak megfelelően, bár ez engem kevésbé érdekel, lévén, hogy császár lesz. Most már biztos vagyok abban, hogy a fejével és/vagy a kezeivel boxolja a hólyagomat. Mert azért erről a "jó" szokásáról nem mondott le.
A méreteit tekintve is csajos, és 2186 gr-ot nyom.
A lényeg még, hogy azon túl, hogy tudok enni, inni és aludni, a közlekedéssel vannak a legnagyobb problémáim. Leszámítva, hogy rühellek öltözködni is. Mostanság már csak melegítőbe bújok és úgy viszem Bucit bölcsibe. A közlekedéssel meg szimplán csak annyi a bajom, hogy nehezen megy. Nehéz a hasam, nyomja a hólyagom, emiatt az esetek többségében úgy megyek mint akit sípcsonton rúgtak, mert minden egyes lépés egy ütés a hólyagomra. Azt meg már meg se említem, hogy ÁLLLANDÓAN pisilési ingerem van. Reggel felkelek, pisilek, megiszom a kávénak nem annyira nevezhető löttyömet, pisilek, lezuhanyzom, pisilek, felöltözöm félig, pisilek, felöltözöm rendesen, pisilek, felöltöztetem a gyereket  és indulás előtt pisilek, a bölcsiben eljövetel előtt pisilek, hazajövök pisilek.....és ez így megy egész álló nap. Ez mondjuk vicces lenne nyáron, de télen? Ha el kell mennem valahová akkor rögtön az az első, hogy azt nézem hol pisilhetek. Huh, nagyon várom már a végét! Már eszembe jutott, hogy nem iszom és akkor nem kell pisilnem, de ezt a remek ötletet viszonylag hamar elvetettem, mondván, hogy intrauterin nyírom ki a gyerekem. Meg utálok vattát köpni.
Ami a saját súlygyarapodásomat illeti...mondhatnám, hogy leszarom, de nem. Havonta szigorúan 1x vagyok hajlandó mérlegre állni, azt is csak a védőnő kedvéért. Utoljára 82 kiló voltam, és biztos, hogy már több vagyok. Viszont figyelek nagyon arra, hogy mit eszem és mikor. A csoki még mindig nagy ellenség, de büszke vagyok magamra, hogy az esetek 80%-ban ellen tudok állni neki. Ma is ott kiabált egy XXl-es méretű epres Milka a boltban, jól hallottam, ahogy könyörgött, hogy vigyem haza, nem fogom megbánni. Már meg is fogtam, majdnem bele is tettem a kosárba, mondván, nőnap van, Mackó biztos el fogja felejteni, így én megveszem helyette....de aztán győzött a józan ész. Már ha van ilyen nekem. Nem vettem meg. És azért nem vettem meg, mert kíváncsi vagyok Mackónak eszébe fog-e jutni, hogy vegyen nekem csokit(a héten már szóltam neki, hogy 8-án nőnap van, megköszönte a figyelmességemet, majd később kiderült ő azt hitte anyák napja van...no comment).
És pár szó Bencéről. Anyás. Nagyon. Nem tudom mi váltotta ki nála, talán a gigászi méretű hasam és, hogy érzi a pozícióvesztést, talán, hogy sokat volt itthon mostanság, nem tudom, minden esetre ölelget, puszilgat és amitől elolvadok: "Szeretlek téged anya!" Csak úgy, mindenféle irányított kérdés nélkül. Pedig igyekszem őt mindenbe bevonni, sokat beszélgetünk Emiliről, hol fog majd aludni, kinek milyen ágya lesz ésatöbbi.
Iszonyat fossa a szót, álló nap beszél. Ami tulajdonképpen nem gond, sőt, jó dolog, csak amíg én nem mondom, hogy "igen", addig anyázik. Ez így néz ki párbeszédben(most épp vonatozik  a kanapén):
B.: - Anya!
Én nem reagálok.
B.: - Anyaa!
Nem reagálok.
B.: - Anyaaaaaa!
Én: - Igen Bence!
B.: - Ez a pingvin kocsi, ez a túrórudi kocsi, itt pedig van egy embergyerek és blablablablabla, és csak fossa és fossa és fossa a szót.
A bölcsiben igazi szószártyár, gyakorlatilag minden mozdulatunkról tudnak a dadák, Buci mindent elmond.
Játszani nagyon szeret, vonatozik, autózik, mindkettővel szerepjátékot játszik. Két emberhez ragaszkodik még igazán, Lilihez az unokatesójához, és Nagyihoz. Nincs nap, hogy Lilit ne említené, Lilinek ne lenne itt egy autó vagy vonat ami a Lilié. Ha olyan helyen járunk ahol együtt voltak Lilivel pl. McDonald's, akkor tuti meg fog szólalni, hogy" itt voltunk a Lilivel", és elmeséli amire emlékszik. Ja! A memóriája fantasztikus. Eltekintve, hogy nála minden régebbi dolog 'tegnap' történt. Az egyik ami nagyon meglepett, az az volt, hogy hallotta a rádióban Alexandra Stan Mr. Saxobeat számát, és közölte: "Ez olyan mint a nyaraláson!" Egy darabig gondolkodtam, hogy miről is beszél ez a gyerek, mert nekem nem esett le, hogy ezt a számot hallottam Törökországban miközben napoztattam a habtestemet, aztán eszembe jutott, hogy tényleg szólt jó párszor ez a szám a medenceparton. Azóta mindig mondja amikor meghallja, hogy "ez olyan mint a nyaraláson!"
És a legutóbbi tette. Csak, hogy beigazolódjon, hogy a gyerek mindig a legrosszabbkor szólal meg, illetve akkor is figyel és tanul ha az ember nem gondolná. Szombaton bevásárlás előtt az Auchan-ban ettünk. Bence már befejezte, térdelt a széken az apja mellett, nézelődött. Iszonyat sok ember, majd az én okos kisfiam elkezd énekelni. Mi mást mint az apja csengőhangját, ami így szól:  "Most már tele van a tököm veled..."