2009.09.21.
Nem szeretem. Valahol mélyen Garfield bújt belém. Ráadásul Bence ma 5:43-kor kelt, evett és nem volt hajlandó visszaaludni. Illetve elszuszizott a mellkasomon, majd amikor beletettem az ágyba, rögtön felpattant, hogy nehogymá' itthagyjam oszt letiplizzek aludni. Így vittem magammal a hitvesi ágyba. A "régen elveim voltak, most meg gyerekem" alapján döntöttem így, mert anno eldöntöttem, hogy a mi gyerekünk nem fog a mi ágyunkba hemperegni, de akkor azért gondolkodtam ilyen kegyetlenül, mert nem volt Buci. Na meg álmos se voltam még akkor ilyen rohadtul, és a kettő együtt megdöntötte az elvet. Mert hát ki a fene akar dög álmosan a gyerek ágya mellett keccsölni amíg a ded álomba nem szenderül? Szóval fogtam a Kölköt meg a járulékos részeit-cumi, pelus-, és bevonszolódtunk a hálóba. 6:10-től kábé 7:20-ig szenvedett a gyerek, többször lefejelte a számat, a hólyagomba tenyerelt, rugdosta az apját aztán elszunnyadt. 7:40-kor szólt az ébresztő és Bence olyan sebességgel pattant ki az ágyból, hogy alig bírtam elkapni. No nem baj, gondoltam, majd ebéd után jóóóót fog aludni. Tévedtem. Délelőtt elmentünk csiri-biri tornára, hogy fáradjon, meg mert szerettem volna már valami társaságba is hordani. Ebéd után, a szokott módon elaludt, na gondoltam, most van egy kis szusszanásnyi időm, csináltam sajtos rudat (nem sikerült jól, valamit, valahol nagyon elb@sztam, pedig ez egy bevált recept volt). Pont elkészült az egyik adag amikor az én drágaságom 1 óra 13 percnyi alvás után felüvöltött, mintegy nem tűrve azt a sötétséget amiben van, jelenlétemet erőteljesen követelte. Kikaptam a rudat a sütőből bedobtam a másik adagot, reménykedve, hogy nem felejtem el és ne ég le a kecó. Próbáltam a gyerekem lelkére finoman hatni, hogy aludjon még egy icinke-picinkét, mert nagyon messze van még az este, de jól láthatóan nem érdekelte a lelki fröccs. Ki akart jönni a szobából. Most itt kering körülöttem,hol fetreng a földön, esik-kel beszélget magában, jól láthatóan marha fáradt. Már tönkretette az erősítőt, letört belőle egy darabot, az apja odáig lesz az örömtől. Azt hiszem átmegyek vele anyuhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése