2009.09.09.
Ez az én fiam! Stílusosan és ahogy azt egy Mintagyerekhez méltóan kell, elindult. Egyszer csak jött felém. Nekem meg a szám is tátva maradt. Na nem azért mert nem számítottam rám, pontosan, hogy már jó pár napja mondogattam, hogy el fog indulni. És tessék, igazam lett. Csak jött, és meg se lepődött. Mintha tök természetes dolog lenne, hogy ő megy. Az apja le is videózta.
Egy jó hónapja már, hogy a hajam égnek állt attól, hogy Bence állandóan tolni akarta a babakocsiját. Amint megálltunk valahol és őt kivettük, rögtön lecsapott rá mint a gyöngytyúk arra a bizonyosra. És csak tolta, tolta és tolta. És ha nem arra akart menni a szekér amerre ő szerette volna vagy megakadt a kereke akkor őrületes hisztibe kezdett, lefeküdt a földre, krokodilkönnyeket hullajtva vagy rosszabb esetben ütlegelni kezdte a kocsit és harapdálni akarta. He-he, csak 2 foga van! Nehezen tudtuk elterelni a figyelmét.
Mindenki mondta, hogy most már el fog indulni. Nekik volt igazuk meg nekem. És csoda ügyes fiam van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése