Előkerültem

Nehéz. Nagyon nehéz blogot is írni, gyerekeket is nevelni meg mindent egyben megcsinálni. Ezért evidens, hogy a blogírás szorul a háttérbe. Épp tegnap beszéltem Csillivel erről, hogy mostanság mindig minden sokkal fontosabb mint írni. Pedig jó lenne mindent lekörmölni, olyan jó például a régieket is visszaolvasni. Így hát nem tétlenkedem, Emili épp délután szunyában nyomul, gyorsan vetek pár sort, immáron most inkább róla. Lógok egy 3 hónapos hófordulóval, de ez annyira nem izgat, mert 2 és 3 hónapos kora között pont annyi változás történik mint 18 és 19 hónap között. Nagyjából semmi. Nem fordult oldalra, nem tanult meg kúszni, mászni, ülni, állni, járni.
Ellenben hullik a haja, ezért most a csodaszép hajkoronájából felül már nem nagyon van valami, oldalt még egész jó. Göndör. Pont mint apukámnak. Na, végre valami, amiben rám-ránk is hasonlít a gyerek. Meg amúgy is rám és az apjára hasonlít, ezért kiakadok mint a taxióra, amikor anyósom 1 órán belül 13x elmondja, hogy mennyire hasonlít Emili P.-re, Mackó öccsére. Nem, nem hasonlít rá, rám és az apjára hasonlít, mi csináltuk, a mi gyerekünk,  nem másé! Szóval nem elég, hogy Nyuszika vedlik, még én is csatlakozom, a "legyünk minél hamarabb kopaszok" táborába. Gyűlölöm ezt az időszakot. Remélem minél hamarabb vége lesz. Mackó meg csak most vette észre, hogy hullajtom a bundámat, de azt is csak úgy, hogy én mondtam neki, hogy"nem tűnt fel, hogy mennyire hullik a hajam?" Azóta mindenhol az én hajamat látja.

Nyuszi megkapta az első Di-Per-Te oltását és szerencsére ügyesen vette az akadályt, nem volt semmi baja. Természetesen adtam neki a kivezető szert. Tápszert váltottunk, most a Milumil Komfort-ot eszi-enné. Ez nagyon jó cucc, gyakorlatilag minden nap van tőle kaki, egyedül, segítség nélkül. Ha valamiért mégsem termelne aznap, az igen eredményesen látható az éjszakai alvásnál, mert össze-vissza tekereg, kukacol, húzgálja a lábát, és néha elenged 1-1 olyan pukit, hogy beleremegnek az ablakok is.
Szopi még mindig nincs, továbbra is tejgyáros vagyok, de így legalább tudom mennyit eszik. Mert nagy huncut ám a lány! Reggel például az istennek sem lehet 80, max. 100 ml tejet beletömni. Egyszerűen nem kell neki. A többi etetésnél pedig az a taktikája, hogy az első 5 percben megeszik 90-100 ml-t, nagyon szépen, nyugodtan, utána 25 perc pihit kér. Ez idő alatt, büfög vagy 5x, ütögeti a melleimet, próbálja megfogni a mintákat a pólómon, tévét néz, szóval minden olyat csinál aminek köze sincs az evéshez. Ha véletlenül hamarabb szeretném megetetni vele a maradékot akkor öklendezik vagy egyszerűen csak kifolyatja a szájából a tejet. Nagyjából megszűnt az ál-refluxa is, most esténként Churchill 1. és 2. kötetével van megemelve a bölcső eleje.
Most próbálkozom átállítani a gyereket a 3 órás napirendről a 4 órásra. Egyszer már volt 4 órásban, és napközben nagyon jól kibírta a 4 órát, de kora este hisztibe ment át a nap, iszonyat éhes volt, 2 óránként kellett etetni. Nekem meg annyi tejem nincs. Úgyhogy gyorsan visszaálltunk a 3 órára és most szépen, fokozatosan, 3 naponta negyed órát tolom az időt, 2 hét múlva elvileg beáll a napi 2x-i alvás és 4 óránkénti kajálás. Elvileg...
Alvás-ügyben sem sokat változott, napközben nem egy mormota. Van, hogy alszik másfél órát, de van, hogy 40-50 perccel is beéri. Ő igen, én nem. Mert, hogy nem sok mindent lehet ennyi idő alatt csinálni. Este viszont 7-kor megeszi a kis adagját, ami tegnap per-speciel majdnem 200 ml volt, és mondhatni elájul. Nem alszik el teljesen, inkább csak úgy bebambul, sétálgatok vele egy max. 5-10 percet majd beteszem az ágyba. Sokszor még ilyenkor nyitva van a szeme, de megkapja a cumit és a rongyikát, bekapcsolom a zenét én meg kijövök. Ritka ha nekem vissza kell mennem. Este 11-kor még van egy "álometetés", ez szó szerint álmában történik és hajnal 4-ig, de volt már olyan is, hogy 5-ig békén hagy. Ilyenkor kap tápszert, és 7-ig alszik. Aludna tovább is, de akkor felborul a napirend és nem lehet semmit sem kiszámolni. Amúgy is, ha nekünk menni kell valahová, az kész tortúra mire elindulunk. Eddig se voltunk egy kapkodós csapat, most meg aztán nyugodtan ránk lehet számolni alapból 2 órát.
Nyuszika amúgy elég kommunikatív személyiség, rögtön jelez, ha valami nem tetszik neki. Csodásan gügyög, erre is kifejlesztette az "így gügyögök ha éhes vagyok és így ha álmos". Nem lehet félreértelmezni. Van még a kismacskás nyávogás ha azt szeretné elérni, hogy kapcsoljam be a járóka fölé rögzített forgót. Imád vitatkozni a játékaival és néha úgy rugdossa a járókába tett játszószőnyegen lévő játékokat, hogy néha az az érzésem, hogy mindjárt szétesik a járóka. Apropó, játszószőnyeg. Bencének nem nagyon volt ilyesmi, neki valahogy nem kellett vagy már nem is emlékszem, hogy miért nem vásároltunk be valami méregdrága Fisher-Price terméket. Szerencsére, mert most találtam egy remek oldalt, mégpedig a játékbérlést. Hogy miért nem nekem jutott ez eszembe? Nyuszinak most innen bérelünk egy frankó kis játszószőnyeget, amit ha meg szeretnénk venni, akkor az potom 18 ezer valamennyibe kerül. Így, 1 hónapig, de ezt most 2 hónapig fogjuk bérelni, aztán váltunk valami másra. Ez a Nyuszié most:

Hát, így állunk most. Biztos ezernyi dolgog fog eszembe jutni még, hogy közzéteszem a posztot, de azt hiszem már ez is nagy teljesítmény tőlem, hogy ennyit írtam. Igyekszem jönni minél hamarabb!
Tartozom majd egy videóval, ismét Lili és Bence! Jaj, csak ne lennének ennyire rövidek a nappalok...

Ez is, az is

Azaz, nagyon sok mindenről fogok írni, mert már nagyon régen nem írtam. Lehet(még nem tudom), hogy hosszú lesz, de az is lehet, hogy csak úgy abbahagyom és majd később folytatom. Nálunk mindent a gyerekek döntenek el.:)
Bence
Valamikor még június közepén történt, hogy mentem érte a bölcsibe és szegény dada teljesen ki volt tőle készülve. Áradt belőle a sok panasz, miszerint Buci bomlasztja a társaságot, nem hagyja  a kicsiket enni és ő sem eszik, arra buzdítja őket, hogy álljanak fel, a játékban viszont nem engedi közel őket, és ha bántani nem is bántja, de gonoszkodik. Szemtelen mint a piaci légy és szófogadatlan. Láttam, megkönnyebbült Mari, amikor mondtam neki, hogy amíg ilyen meleg van, nem szándékozom Bencét bölcsibe hordani, mondván a rosszseb ül be délután fél 4-kor a 2 hónapos gyerekkel az autóba, hogy a legnagyobb hőségben elfuvarozzam a bentonrengetegből a gyereket. Jó volt itthon az a majdnem 2 hét illetve a 2. héten csak 2 napot ment mert nekem programom volt. Sokat beszélgettünk Bencével a viselkedéséről és hát arra jutottunk-én tudom, hogy az én fiam egy égedelem rossz kölyök-, hogy nem tesz neki kifejezetten jót a bölcsis társaság. A gyerekek nem az ő korosztálya, sokszor unalomból produkálja magát, na meg azért mert féltékeny. A dadákat idén nagyon lekötötték a beszoktatós gyerekek, szinte egész évben volt valaki aki éppen beszokott, emiatt kevesebb figyelem jutott Bencére aki ezt úgy "hálálta" meg, hogy ahol csak tudott rosszalkodott, mert akkor legalább ráfigyeltek. Azt is tudom, hogy már ebben az évben nem lett volna szabad neki bölcsibe járni hanem oviba, de tavaly nyár közepén lett csak szobatiszta, esélyünk nem lett volna bekerülni oviba. Tudtam, hogy az áprilistól kezdődő időszak is hosszú lesz neki, mert jött Emili. Legközelebb augusztusban megy majd még 1 hetet vagyis csak 4 napot, amikor a ballagás lesz.
Itthon már én számolom a napokat, hogy mikor lesz szeptember 3.-a. Nem bírok vele, nagyon sok vitánk van, ami elsősorban abból fakad, hogy még MINDIG próbálgatja, feszegeti a határait. Meg az én idegrendszeremet. Mivel Emili napközben nem egy alvósmackó, így majdnem mindig elhadarok egy imát ha sikerül letennem 20 percre. Bencét külön megkérem, tegye meg, hogy nem üvölt, de ez csak kb. 2 percig tart, aztán elfelejti(?)és tuti, hogy a szobájából kiordít nekem, hogy tegyek-vegyek-hozzak-vigyek már valamit. Emili természetesen felébred. Ma pl. amikor végre elaludt, Bence pont sütit evett, nekem meg lejárt a mosógép és szerettem volna kiteregetni. Megkértem, hogy 3,5 percre, amíg távol leszek a teraszon teregetve, maradjon nyugton a seggén, ne kiabáljon, jövök mindjárt. Mi történik? Természetesen lemászott a székéről, ami nem gond, de a linóleumon tolt végig 2 fa széket, aminek ha akarjuk ha nem, hangja van. Megkérdeztem tőle, hogy mégis mi a fészkes fenét keres itt, mire az volt a válasz, hogy "kipötyögött a süti az asztalra!" Mondom, és?????Mit keresel itt???? Csak el akarta mondani. Áááááááá. Néha az az érzésem, hogy szándékosan kóstolgat. Agyon tudnám csapni. Sportot űz abból, hogy nem eszik rendesen, hogy nem alszik, hogy nem akar fogat mosni és, hogy a 40 fokban hosszú ujjú pólót akar felvenni. 1 hete, amikor levágott egy performanszot, hogy hosszú ujjút vesz fel, mérgemben eldugtam az összeset és azt hazudtam, hogy odaadtam az összeset a kukásoknak(akik éppen akkor voltak az utcában). Egy fél délelőttön át ordított(Dóri, kérdezd meg a Lilit), siratta a Verdás, Roary-s, Thomas-os pólóját. Mondtam neki, hogy esetleg hajlandó leszek visszakérni a kukásoktól, a jövő héten, ha 1. befejezi az üvöltést, 2. befejezi, hogy a legnagyobb kánikulában nyakig akar beöltözni, 3. befejezi, hogy olyan palávert csinál az öltözködésnél mint a legnagyobb király. Én vagyok az anyja és egyben a Főnök, én mondom meg, hogy mit vesz fel. Az agyamra megy az örökös válogatással.
Legújabb hülyesége, az árulkodás. "Anya, apa meg akarja főzni a virslit?"?????Oké, és? Azt úgy kell. De, de, de, alágyújtott a gáznak és meg akarja főzni az összes virslit!" Vagy amin egy napig röhögtem: rohan hozzám be este a fürdőszobába, épp zuhanyoznék, és teli torokból visít, hogy"Anya, apa be akarja, el akarja, a peplen, de én hiába mondom, anyaaaaaa!" Mire rájöttem, hogy napközben kiszedte a paplanját a huzatból, azzal játszott, majd az apja teljesen normális reakcióval, este vissza szerette volna húzni a huzatba. De Bence nem veszi a fáradtságot, hogy megbeszéljen dolgokat nyugodt hangnemben, hanem rögtön nyávog, duzzog, ordít, visít. Szóltam az apjának, hogy hagyja francba a huzatot oszt' hajítsa a gyerekre csak úgy a peplent:)))))(Még most is itt nyávog, hogy az apja merészelte megfőzni a virslit.)
Most abba kell hagynom, jönnek a kötelező esti teendők...holnap folyt.köv.

Van miről írni...

...de nagyjából most meghalni sincs időm. Vendégségben van nálunk Lili, Emili ismét hasfáj, de csak szigorúan este 7-kor és fél-1 órán át, szóval kicsit kivagyok. Vasárnap talán lesz időm, akkor írok.