Egy kis összefoglaló sok-sok képpel

Azt gondoltam, sikerül majd sűrűbben írni, de Bence a múlt héten szabadságolta magát az oviból, így múlt hét szerda óta ketten szórakoztatnak itthon. Bucikám most éppen extrával gazdagította a sérülések tárházát, ugyanis az oviban futott az asztal felé, megbotlott vagy megcsúszott a szőnyegben és nekiesett az asztal szélének/élének. Felrepedt a szája kívül-belül, vitték a kórházba, össze kellett varrni. Én pont mentem volna anyuval vásárolni amikor Mackó szólt, hogy mi van(engem is hívtak, de én Emit altattam, nem tudtam felvenni a telefont), így szóltam anyunak, hogy siessen át, hogy be tudjak menni a kórházba. Mire beértem már túl volt a vizsgálaton és a rtg-en, a varrásra várt. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy mi fog vele történni, de nem nagyon akarta venni az adást. Közben benéztem a műtőbe, hogy mikor szabadul fel hely vagy műtősnő. Negyed óra múlva már be is tudtunk menni, de bent még várni kellett egy kicsit. Bence nézelődött, énekelt, kérdezgetett, hogy mi micsoda. Sajnos később már kevésbé volt vicces hangulata amikor megkapta a Lidocaint és elkezdték varrni, viszont nagyon-nagyon ügyes volt és egy HŐS! Lehetett volna altatásban is, de az egy 2 napos procedúra lett volna mert intubálni kellett volna, az meg = az ott alvással. Az utána következő 1-2 nap nem volt könnyű, elvileg nem rághatott volna, csak pépeset ehetett volna és tejmentesen. Mikor felajánlottam neki Emi kajáját közölte, hogy "fúj" és nem volt hajlandó megenni. Úgyhogy 2 napig teába áztatott Duplajó kakaós kekszet evett. A Betadinos ecsetelés fájt a világon a legjobban és a fogmosás is elég nehézkes volt. A héten viszont kiszedték a varratokat, már pedig már minden rendben. Tulajdonképpen nem látszik nagyon és még sokat fog halványodni.
Sajnos így az ovit így offoltuk erre az évre, de Bence is nagyon sajnálta, mert nagyon szeret oviba járni! A reggelek nagyon nehezen indulnak, ebben rám ütött, nekem is 10-ből 8 reggel sárkányszarosan indul. Délután viszont alig lehet elvonszolni az oviból. Én nagyon örülök, hogy ennyire megszerette, és hogy vannak barátai.

Emikém nő mint a gomba. Már 8 hónapos múlt. Döbbenetes. A Dévény-tornának köszönhetően, pontosabban Lillának a nagy köszönet, Emi a héten már egyedül felül és megvannak a kezdeti kéz-és lábemelgetések a mászáshoz is. Amikor Lilla tornáztatja akkor simán mászik, persze közben sír és sír és vígasztalhatatlanul sír. Egy zabagép, kieszik minket a vagyonunkból. Igazi kis ínyenc, én meg igyekszem a lehető legtöbb ízzel megismertetni.
Annyira más ő mint Bence. Igazi kis akaratgombóc de közben meg nagyon bújós és sírva fakad ha valaki más a kezébe veszi. Engedett személyek: anya, apa és nagyi. Mindenki másnál kismalac-visító sírásba kezd.
Nagy szerelem most az apja. Este ő altatja, de követeli is tőle. A múltkor ellépett mellőlünk, hogy becsukja az ablakot, erre Emi elkezdett sírni, majd mikor visszajött szélesen nevetni kezdett könnycseppekkel a szemében.

Készülünk a karácsonyra, sütik kész, ajándékok félig becsomagolva, ép idegszál nulla!

Képekben ez-az:

Hülyeségre mindkettő kapható!

Hason fekvés erősítés

Ébredés után

Fürdés egyedül

Na? Eszünk már?

Buci-mackós:)

:)

Családi szösszenet:)

Testvérek...nagyon jó testvérek!

Az okokról

Nehéz év áll mögöttem. Emili születéskor indult be a gépezet és sajnos most sem állt le. Csak most olyan ember/ek bántottak meg akikről soha nem gondoltam volna, hogy így gondolkodnak rólam. A bátyám és díszes családjáról van szó. Tudom, nem biztos, hogy ez a legjobb hely a családi szennyes kiteregetésére de mélyen, nagyon mélyen van bennem és muszáj kiírnom mert különben nem állok jót magamért.

Akik nyomon követték valaha is a blogot, azok tudják, hogy Lili, a bátyám lánya igen sűrűn volt a családunk része. Utoljára a nyáron volt nálunk 1 hetet, gondoltam, segítek nekik azzal ha elhozom a lányukat. Sajnos már az első nap nem úgy sikerült ahogy szerettük volna, mert amíg mi elmentünk a boltba és itt hagytuk a Nagyira Bencét és Lilit, Lilikét konkrétan megszállta az elmebaj és hangosan skandálni kezdte Anyunak, hogy: "Utállak, fulladnál a Dunába!" Mindezt hangosan és el-elfutva Anyutól.
Innen indult minden. Anyu rájött, hogy nagy valószínűséggel ő a bátyáméknál nem igazán van tiszteletben tartva, nem beszélnek róla tisztelettel. A hét további napjai sem teltek el nyugalomban. Egy alkalommal mikor a szobában felállított sátrakban ökörködtek Bencével, Anyu bement, hogy tegyék ezt egy kicsit halkabban. Bence szót is fogadott, Anyu viszont leült a fotelba, amit Lili nem látott. A következő mondat hagyta el a száját: " Na végre, hogy kiment!" Szerencsétlenségére én éppen hallottam és mivel nálunk nem megtűrt dolog a szemtelenség, nem szóltam egy szót se, csak szépen összecsomagoltam a sátrát.  Ez otthon már minden féle formában mesélésre került, még olyanban is, hogy Bence apukája megverte Lilit.
IQ-bajnok bátyám és kedves felesége nem az egyenes utat választva-felhívom már őket, mégis mi a fene történt-, elkezdtek összeesküvés-elméleteket gyártani, harcba fogtak, hogy bármi áron, de meg kell védeni szeretett családjukat és most konkrétan ott tart az ügy, hogy nem mondták meg Anyunak, hogy hova költöztek, letiltottak engem minden honnan és elzártak minden kommunikációs csatornát. Nem baj, nem bánom, mert a sógornőm blogját olvasva sokszor csak a bicska nyílt ki a zsebemben. Soha nem az igazság került a sorokra hanem mindig csak az amit szerettek volna. Ami nem is nagy baj, mert sokan álmodunk egy jobb és szebb jövőt de ő már nagyon elvetemült volt az ügyben. Folyton üldözési mániában szenvedett, hogy mindenki őket bántja, és ők igen is el fognak majd költözni ide meg oda csak soha nem volt semminek igazságalapja. Hazudoztak agyra-főre és a külvilágnak élnek. Undorító.

Azt hiszem ezzel most sikerült a mérgemet és dühömet egy kicsit tompítani.

Ez volt leginkább az oka annak is, hogy nem írtam a blogra, mert nem akartam, hogy tudjanak rólunk. Most viszont visszavontam a meghívójukat, elköltöztettem a blogot, és bár nyitott újból, remélem nem fog megtalálni.

Pótolok...ami eszembe jut:)

Bence

Jól indult az ovi és a lendület továbbra is törhetetlen. Az első nap még ott voltam vele és ebéd után hazajöttünk, majd úgy terveztük, hogy a 2. napon nem leszek végig ott de ebéd után szintén hazajön és a 3. naptól kezdte volna az ott alvást. Ez az elmélet viszonylag hamar dugába dőlt, mert Emili nem volt hajlandó elfogadni kaját Anyutól, így esélyem se volt rá, hogy továbbra is távol legyek etetési időpontban. Ezért Bence hamar a mély vízben találta magát és egy megbeszélést követően a második napon ott is aludt. Pontosabban csak feküdt mert aludni nem mindig szokott. Barátai is hamar lettek és szinte minden nap ugyanazok a nevek hangoznak el a "Kivel játszottál?" kérdésre. Már a 2. napon egymásra találtak egy Panna nevű kislánnyal. Szét is szedték őket a 3. napon mert nagyon sokat rendetlenkedtek. El tudom képzelni... Hazafelé megkérdeztem Bencét, hogy milyen lány a Panna? A válasz: "Vicceskedő lány!" Majd pár másodperc múlva a következőt mondta: "Anya, találtam végre egy okos lányt!" Szóval, eltekintve attól, hogy az óvónőtől néha kiráz a hideg, mert nyávog és affektál, összességében tetszik nekem ez az egész ovi. Bencén nem látok semmiféle negatív változást, inkább pozitívat. Sokat mondókázik és énekel magyarul és 1 dalt angolul. Elmondja angolul a nevét. Kezdi megszeretni a rajzolást, kezd szépen rajzolni és már némi formát is felfedezek a rajzban. A múltkor a Nagyinak egy tengeralattjárót rajzolt:) (Frissítésképpen, Bence egy sima kerületi oviba jár de egy angol csoportba, ahol minden nap 8-13-ig van egy angol anyanyelvű óvodapedagógus, nálunk Viktor. Nagyon aranyos, kedves srác és a gyerekek is nagyon szeretik. Lassan megszokták, hogy Viktorral csak angolul lehet beszélni.)
A probléma a gyakorlottabb óvónővel van aki igen csak katonásra vette a nevelést. Több szülő is hallani vélte nem kedves szavait:" Hogy eszel! Mint egy disznó! Nem beszél, eszik! Pisil, kezet mos, fogat mos, kimegy!" és így tovább. Aztán voltak gyerekek, akik ha ez az óvónő volt reggel, egész egyszerűen nem akartak bemenni és csak sírtak. Egy ilyen kisfiú anyukája megelégelte és írt egy levelet a szakmai vezetésnek akik összehívtak egy rendkívüli szülőit. Én sajnos nem tudtam menni de Mackó ott volt és hát elég tanulságos volt. Természetesen B. néni tagadta, hogy ő csúnyán beszélne és minden csúnyán elhangzott mondatot átalakított úgy, hogy elfogadható legyen. Magyarán, ő nem azt mondta, hogy, hanem azt, hogy. Mindegy, itt úgysem az a gond, hogy mit mondott, mert perspeciel Bence hozzá van szokva, hogy felemelem a hangom ha úgy eszik mint egy disznó, tehát ő max. csak kinevethette B. nénit, hanem a gond inkább az, hogy túl magasra rakta B. néni a lécet. A vezetés azonban keményen leostorozta, megemlítették, hogy hát azt gondolták, hogy B. néni tudja, hogy kell bánni a 3-4 éves gyerekekkel, de majd átbeszélik akkor. Szóval nagyon rendesek voltak, megígérték, hogy többet nem fog előfordulni csúnya beszéd a gyerekekkel és oda fognak ők is figyelni. Azért ez ahhoz drága mulatság lenne, hogy egy ilyen B. néni tönkre vágja a gyerekek óvodás kedvét.
Bencének azóta van még 2 barátja. Általában négyen szoktak együtt játszani, nevezhetjük ezt egy klikknek. A kézügyessége tovább fejlődött, tök szépen festett ki egy madarat, szinte ki se lépett a vonalból. Hazahozzuk minden rajzát, gyűjtöm őket hónapok szerint szétszedve.
Manapság csak a reggelek indulnak nehezen, nem igazán akaródzik őuraságának felkelni. Persze este se lefeküdni, ezért benne van egy ördögi körben. Aztán már viszonylag haladósra veszi, a következő veszekedés pont: a kabát. Nem akar kabátot felvenni. Persze a vastag sapkát igen, de a kabátot nem. Minden reggel megkérdezi: "Anya, kell kabátot venni?"
Szerdán Halloween-party volt, Buci töknek öltözött.:)

Emili
Nos, ő már nagylány.:))Mindjárt 7 hónapos. Úristen, még csak most született. Döbbenetes. Na, kiszörnyűlködtem magam, elmondom mi van a Csajjal. 2 hónapja Dévény-tornára járunk mert észrevettem, hogy a Kisasszony mozgásfejlődése megakadt. 4 és fél hónaposan ugyan hasra fordult, de itt meg állt a tudomány. Nem nyomta ki magát, nem akart hátra fordulni, sőt egy idő után már hasra se. Csak bömböldézett ha hasra tettem, kezeit-lábait széttárta és üvöltött. Akkor beszéltem a jóga oktatóval aki szerint érdemes megnézetni egy szakemberrel. Ő  BHRG központot ajánlotta, de ott tizenxezerért mondták volna hogy van vagy nincs baj. Plusz pár ezerért feladatsort is kaptunk volna. Megnéztem a Dévény központot, ők ingyenes felmérést hirdettek. Felhívtam őket, de csak novemberre tudtak a központba időpontot adni, viszont kaptam egy csomó telefonszámot a környéken lévő konduktorokét akiknél előfordulhat, hogy van hely. Az első konduktor nem vette fel, de azonnal visszahívott és gyakorlatilag betúrtuk magunkat oda. A lényeg: nincs nagy baj, időben mentünk. Viszont Emili nyaka merev, feszes izomzatú, a karjai, vállai pedig hypotonok. Ami a legmegdöbbentőbb volt: benyúlt a szájába és csak annyit kérdezett: Mennyi ideig szopott? Amikor mondtam, hogy gyakorlatilag 2 hónapos kora óta nem tudom szoptatni, nem volt meglepődve. Ugyanis a szájában lévő izmok is iszonyatosan feszesek voltak. Összegezve:  a nyakmerevsége és a szájában lévő izmok feszessége miatt volt a nagy üvöltés szopi alatt. Ha ezt akkor tudom... Na mindegy, lélekben már túltettem magam. 2 hetente járunk és szó szerint bagó összegért. Lilla egyszerűen fantasztikus, olyan mintha zongorázna a gyereken. Persze Emili adja hozzá az alapritmust mert üvölt, de tudom, hogy ez nagyon jót tesz naki. Első alkalom után aludt 2 órát egyhuzamban. Azóta nem, de nem baj.
3 hete úszni is járunk. Imádja a vizet, viszont hihetetlen logisztikát igényel részemről az a nap. Ne legyen fáradt és éhes. Aha...majd egyszer összejön mind a kettő.
A Dévény-torna, a jóga és az úszás együttesének köszönhetően Emili hasról-hátra és vissza is fordul, hason szépen lassan eltapicskol körbe de a kúszás még nem indult be. Viszont ülni nagyon szépen megül egyedül hosszú percekig. Ugyan azt mondják, hogy ne ültessem mert akkor nem indul be a kúszás-mászás, de nem tudok mit tenni amikor Bence is itthon van és játszanak a földön, Emili nem akar feküdni.
Ami a kaját illeti, hát nem egyszerű ez sem. Mivel nem túl jó evő ami annyit jelent, hogy nem eszik sokat, ezért az szóba se jött, hogy drága pénzekért üveges bébiételt vegyünk amit utána sorban a kukába dobunk. Ezért vettem egy pürés könyvet, a Pürékorszak-ot és abból főzök neki illetve a neten szoktam recepteket vadászni. Aztán elmegyek beszerzem a heti alapanyagot és indulhat a hét. Például ma voltam körúton és azon túl, hogy végre sikerült zab-rizs-és kukoricapelyhet beszereznem, fogalmam sincs hogy hová tűnt a papírom amin a jövő heti menü volt.:) Viszont állati idegesítő, hogy egy helyen nem lehet mindent beszerezni. Például a Tesco-ban nincs körte, padlizsán és patisszon. Most mehetek holnap az Auchan-ba. Ez a része rendkívül fárasztó. De megéri amikor Tündérke falja a kaját. Igazából nincsenek kedvencek. Megeszik szinte mindent kivéve-nagy bánatomra- a céklát nem hajlandó. Hiába csinálom úgy, hogy a legfinomabb legyen, hiába passzírozom át, nem kell neki. Csak néhány falattal összeken mindent meg ha nagyon éhes akkor annyit eszik, hogy éppen ne haljon éhen, aztán csak öklendezik. Öklendezik akkor is ha nem elég folyékony a kaja. Lesz gondom elég ha eljön a darabos ételek ideje.

Gondolkozom

Az elmúlt 1 hétben nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit tegyek. Fejezzem be vagy ne. Így se írok semmit, akkor meg minek legyen itt a blog? Csak lelkifurim van, hogy nem csinálok ide egy nyamvadt sort sem. Jó lenne ha lenne időm, de ami van azt a gyerekekre fordítom, este pedig hulla vagyok. Mások hogy csinálják?

Emili lassan 7 hónapos, Bence már jól belerázódott az oviba, rengeteg minden történt az elmúlt hónapokban és még több amit nem írtam le. 

Hát....nem tudom...majd gondolkozom még...:)

Fogcsikorgatva

2009.12.31.

Pár napja, amikor kint lébecoltunk Bencével a levegőn, fura hangra lettem figyelmes. A hang irányába fordultam, ami a kis Michelin baba-jelmezű, majd' 16 hónapos szörnyeteg felől jött. Kevés dologtól áll fel a hátamon a szőr, konkrétan kettőtől, ebből az egyik ez a bizonyos hang. Tojgli azt az 5 fogát képes csikorgatni. És hiába szóltam, nem hagyta abba.

Ennek a posztnak nem találok címet:)

Úristen, iszonyatosan le vagyok maradva, pedig annyi minden történt az elmúlt 2 hétben: ovi-kezdés, 3 napos szülinap a közepén egy kerti-partival, új gyerekszoba, Nyuszika brutál tempójú fejlődése, sikeres hozzátáplálás-kezdés és még sorolhatnám. Nem, most nem fogok írni, mert most sincs sok időm, de igyekszem időt szakítani szép sorjában mindenre!

Bence és Lili 2012. nyár

Júliusban Lili nálunk töltött 1 hetet. Tavaly is csináltam róluk ekkortájt videót, most is készült egy. Mint a Luca széke, mert annyit tudok szenvedni vele. Mé' nincs egy normális videószerkesztő program????
Remélem nektek elsőre elindul, nekünk szar a gépünk. Hiába na, cipésznek cipője nincs, informatikusnak meg fos a gépe...

Bowling

Bence augusztusban 2x is elment az apjával bowlingozni.  Minden év augusztus utolsó hétvégéjén tartják a Bankok közti Sportalálkozót és Mackó a bowling csapat csapatkapitánya. Tavaly megnyerték, idén nagyon lelkesek voltak, de nem úgy sikerült ahogy elképzelték. Benne van a nagyon szar pálya is. Mindegy, a részvétel a fontos. Na, szóval ilyentájt összeverbuválják a csapatot és edzenek pár napot. Csak most, hogy nekem könnyebb legyen Mackó elvitte magával Bucit is. Bence majd' kiugrott a bőréből, mert vonattal mentek be a Nyugatiba és elvillamosoztak a Mammutba. Tudom, van akinek nem nagy szám a tömegközlekedés, de Bence megveszik érte. Már úton voltak amikor bevillant, hogy ilyen helyekre nem nagyon szoktak kiskorúakat beengedni. Beszéltem is Mackóval, hogy készüljön rá, hogy lehet, hogy postafordultával jönnek is vissza, de meglepetésemre nemhogy beengedték, de még cipő is volt a lábára! És Bence fantasztikusan érezte magát:

Nemáááá!

Ma reggel Bencét az apja átvitte Anyuhoz mert Lili itt van nála. Tegnap ők voltak itt ma Bence ment. Tök jó, végre nyugi, Emili is aludhat rendesen. Ja, gondoltam én. Délelőtt a járókában tört rá a rendíthetetlen álmosság, nem piszkáltam, mondván itt is aludhat. 40 perc múlva ébredt is. Na, nem baj, majd a következő alvás hosszabb lesz. Ebéd után hulla fáradt volt, vitatkozni se volt kedve, hogy milyen pózban szeretne rajtam lógni, csak hagy aludhasson el. 1-kor el is nyomta a buzgóság, leraktam, örömködtem, hogy de jó, végre van minimum 40 percem, ebéd, internet satöbbi. Aha....10 perce fent van, azaz 25 percet sikerült aludnia. Miért is? Mert BESZART!!!!!!!!Áááááááááááááááá.....Felmondok.
Engem közben kínoz valami undorító torokfájás, nem tudok kiabálni, aminek egyedül a család férfi tagjai örülnek.
És lógok még egy ovis, rendkívül érdekes szülőivel is. Majd...

Emili hóforduló(k)

Mert már csak így megy. Minden nap eltervezem, hogy na majd este nekiülök és írok ezt-azt, aztán dől-borul az egész ezért vagy azért.
Most sincs sok időm, de már ég a pofám, hogy semmit nem írok a lányomról pedig ő aztán roham tempóban fejlődik.
Súly:
Már HÉÉÉÉÉÉÉT kiló, a karom meg a derekam leszakad mikor cipelnem kell, márpedig kell.
Centi:
Szerintem megint nőtt, mert utoljára, ami 1 hónapja volt, 63,5 centi volt, de most is nőtt egy nagyot. Konkrétan átugrott egy teljes méretet, a 62-est.
Fogak:
Nincsenek, de jönnek. Szerintem. Úgy nyáladzik mint a veszett róka és cuppog a kezén vagy a cumival. Az ökle teljesen bent van a szájában, úgy néz ki, meg úgy is hangzik mint akit éheztetnek, de ha vizualizáljuk a cuppogás hangját akkor egy kis Buddhát látunk telis tele hurkákkal és hatalmas tokával. Tuti nem éhezik.
Haj:
Az a csodás korona elveszett...:( Most néztem kábé másfél hónappal ezelőtti képeket, és akkor még csodaszép volt a séró. Hát majd megnő. Tény, hogy mindenhol az Ő haja van, a kiságyban, a hóna alatt, a tokában, ami azért külön jó, mert ha dög meleg van akkor ki se lehet söpörni. Tapad-ragad. Ha ideges vagy éhes vagy álmos akkor még tépi is, az ujjai között marad, onnan a szájába kerül és a végeredmény, hogy a kakiban is lesz.
Evés:
Még mindig fejem a tejet. Nagyon fárasztó, mert ha végre lenne 20 perc szabadidőm akkor le kell ülnöm fejni. De érte bármit megteszek. Nem mondom, néha teljesen kiborulok, és közlöm, hogy ennyi volt, nem csinálom tovább, de soha nem gondolom komolyan. Azt hiszem, most már megnyugodtam, hogy lesz neki mindig megfelelő mennyiségű tej, így már nem parázok azon, hogy mennyit eszek-iszok. Abbahagytam a More Milk Plus szedését, mert szerintem hozzászokott a szervezetem és már tízezerért szart sem ért, és áttértem a Laktoherb teára, meg az alkoholmentes sörre. Utálom a sört. Nehezen is megy le. Nincs már kaja-moratórium, eszek-iszok mindent, persze mértékkel. Az első kakaóscsiga-tej kombináció isteni volt!
Ami a Kisasszony kaja-igényét illeti, hát Ő a végletek embere. Reggel továbbra se hajlandó 100-120 ml-nél többet enni, bármikor is evett előtte. Volt, hogy hajnali 3-kor evett 120-130 tápszert és reggel 8-kor se volt hajlandó 100 ml-nél többet bevenni. Délben 150-180 az adag, délután 4-kor 160-200 ml tápszer tűnik el a pocakban és este 7-kor 230-240 tejcsi csúszik le. Az álometetésnél már behúzza a kéziféket, itt csak 70-90-et eszik, és valamikor hajnali 3 és 4 között eszik szintén 160-180ml tápszert.
1 hete elkezdtem neki adni egy kis reszelt almát, de rájöttem, hogy miért nem adtam Bencének saját reszelésű almát. Mert apró, pici almadarabok maradnak még így is benne, amitől öklendezett. Na Emilinél már nem mertem kísérletezni. Adtam neki simán a levét. Erről jut eszembe, kéne venni egy gyümölcscentrifugát! Az alma után jött a banán, de attól meg puki gyár lett, ezért kipróbáltam az őszibarackkal vegyített variációt. Na ez tetszett neki. Beültetem az etetőszékbe és ott falatozgatunk, általában délelőtt 10 körül vagy délután 3 körül. Tegnap vettem neki sima őszibarackot, azt most ízlelgeti.
Ami a cumisüveges kajálást illeti, pont tegnap előtt tört ki a parasztlázadás, mert Emili nem volt hajlandó enni az üvegből. Nem értettem, hogy miért. Tegnap délben szintén nagy hiszti volt, hiába volt éhes, hiába tettem az üveget a szájához, kettőt szívott belőle aztán kinyomta, üvöltött, potyogtak a krokodil könnyek. 25 perc kínlódás után rájöttem, hogy valamikor régen, mikor kezdődött ez az egész cumisüveges kajálás, az azért volt, mert nem jött a ciciből rendesen a tej. Gondoltam, lehet, hogy most is ez a gond, gyorsan előszedtem az Avent-es 3 gyorsasági folyású etetőcumit és láss csodát.....másfél perc alatt eltűnt 180 ml tej. Én hülye, nem értem, hogy hogy gondoltam, hogy egy majdnem 5 hónapos babának jó lesz a 2 hónaposoknak való cumi. Nem jött belőle rendesen, ettől Nyuszika roppant pipa lett. Utólag visszagondolva, már tudom, azt gondoltam, hogy: 1. halogattam a cumivételt, 2. ha lassabban eszik, nem tudja megnyomni a pocakját és akkor jobban fog aludni-hülyeség.
Alvás:
Hát erről nem szívesen írok, babonából. Azt azért leírom, hogy hát ha megváltozik, hogy napközben NEM HAJLANDÓ 40 percnél tovább aludni. Kikészít vele. 40 perc pont semmire nem elég. Követelem, hogy a 40 perces alvás monnyon le!
Nagymozgás:
Itt aztán van változás! Kislányunk, S.Emili kiskorú személy úgy gondolta, hogy a hátról hasra fordulásra egy ünnep napot választ. Jelentem, "Gusztus 20, kotmányunk ünnepén", 4 hónaposan és 10 naposan a hátáról a hasára fordult. Itt aztán megáll a tudomány, mert hason nem tud kezdeni magával semmit, és úgy nagyjából 2 és fél perc gyötrelmes kínlódás után hangos kiabálásba kezd, hogy most már azonnal fordítsa vissza valaki. Valaki megy és visszagörgeti, majd elfordulok lépek kettőt és Nyuszika megint hason küzd. Ezt úgy nagyjából 1-2 napig csinálja, aztán tart egy nagyobb 3-4 napos szünetet a forgolódásban. Most épp a nem forgok fázisban van. Nagy kedvence még a lábujjak fogdosása, de még nem talált be vele a szájába. Ülni kitámasztva elül pár percig, de hamar lecsúszik, így ez a póz sem tartozik a kedvencei közé. A játszószőnyegen gyakorlatilag körbe forog.
2 hete járunk babajógára, amit első alkalommal nagyon szeretett és tetszett neki. Második alkalommal már iszonyú hisztis volt. Ennek két oka volt: 1. nagyon meleg volt és ő nem bírja a meleget-apja lánya, 2. volt egy 6 vagy 7 hónapos kisfiú, akit amikor megérkeztek, az anyukája letett a földre, négykézláb pózban, majd elment a wc-re. A kisfiú egy ideig állt, majd egyszer csak óriási üvöltésbe kezdett, amitől a többi gyerek, láncreakcióban, Emilit is beleértve, szintén sírni kezdett. Na innentől már nem lehetett megnyugtatni a Kiscsajt. Most 2 hetet ki kell hagynunk, de itthon csinálgatjuk a feladatokat. És, hogy miért babajóga? Anno Bencével is 4 hónapos kora körül kezdtünk el közösségbe járni. Egyrészt mert jót tesz a szocializációnak, másrészt én is más típusú emberek között vagyok, és nem utolsó sorban a mozgásfejlődés miatt. Emili annyi handycap-el indul, hogy őt az oltások csúszásai miatt nem tudom úszni vinni, ami szintén nagyon jót tesz a mozgásfejlődésnek. Ezért kerestem egy olyan foglalkozást amin mind a ketten jól érezzük magunkat.
Finommotorika:
Jobb mint Bencénél. Ügyesen nyúl a tárgyakért, szemmel láthatóan vannak kedvencek és van amit ki nem állhat. Mindent meg akar fogni, mindenért nyúl, és mindent a szájába vesz. Igazi kis tesz-vesz gyerek. Már előre félek, hogy ő bizony mindent a szájába fog dugni, minden fiókot és szekrényt ki fog rámolni, őt érdekelni fogják a kábelek és a 220. Rettegek.:)
Érzelem:
Nagyon anyás. Túlságosan is. Vele nem lesz könnyű a beszoktatás sehova sem. Legalább is most ezt gondolom. Ha nem vagyok itthon, természetesen megfelel neki az épp aktuális kiszolgáló személyzet, Mackó vagy Anyu személyében, de például, ha kint vagyunk az utcán és a szomszédasszonyaim bármelyike szeretné ölbe venni, nagyjából 30 másodperc múlva krokodilkönnyes üvöltésbe kezd.
Egyébként mindenkire mosolyog, hangosan tud kacagni, általában jókedvű, bújós, kivétel ha álmos vagy éhes mert akkor néha még én se vagyok neki elég jó.
Értelem:
Okos, hát persze, hogy az! Az én lányom! A viccet félretéve, nagyon kommunikatív gyerek, mindent megért és megérteti magát. Tolja és húzza a cumisüveget attól függően, hogy mit szeretne. Kiköpi folyamatosan a cumit ha még éhes és enni akar de én már letettem aludni. Addig nem nyugszik, míg azt a 20 ml-t meg nem eheti. Hangos erőlködős hangot ad ki ha elege volt a háton fekvésből vagy a látványból.
Beszéd:
Alakul, alakul. Gügyög, nyögdécsel, sikongat, sikítozik. Egy-egy hanghatást többször is megismétel, attól függően, hogy a személyzetnek mennyire tetszik. Értsd: nevetek-e vagy sem. Általában igen, mert nem akarom letörni a lelkesedését.
Egészség, oltások:
Az első Di-Per-Te oltását jól vette, a következő pénteken lesz. Szerencsére makk egészséges lány. Elmúltak a hasfájós napok, maradt persze néhány puki ami nehezen jön ki, de alapjába véve szinte minden nap van kaki. A csípőszűrésen is minden oké volt.

Ennyi. A vasalni való meg megint megmaradt. Nem baj, le van tojva...

Háj-báj:))

Szemölcsök

Nagyjából 4-5 hónapja küzdünk Bence uszodaszemölcseivel. Még az év elején Hajdúszoboszlón fedeztem fel az elsőt, aztán az ahogy jött úgy tűnt el. Az év első 2-3 hónapjában Bencét az összes baci és vírus megtalálta, egymás után szedte az ATB-et, legyengült nagyon az immunrendszere. Mivel nagy valószínűséggel fertőzött sejtek lehettek már a bőrben, a legyengült immunrendszer pedig még egy jó kis "gázfröccsöt" is adott a szemölcsöknek, Emili születése körül már igen sok volt Buci hasán belőlük. Április közepén bevittem hozzánk a sebészetre, szakértésre, és mondta M. doktor, hogy kezeljük Verrumal-al, mivel az altatásos verziót én nem akartam. Na a Verrumal konkrétan szétégette Buci bőrét, üvöltött minden egyes ecsetelésnél míg végül meguntam, feladtam és beleszartam az egészbe. Iszonyatosan sajnáltam a fiamat, aki akkora krokodilkönnyeket eregetett a kezeléseknél, hogy én is majdnem elsírtam magam. Nagyjából eltűnt több mint  a fele, de hát ami maradt az pont arra alkalmas, hogy újból felülfertőzze a bőrt. Közben a doktornénink is adott egy homeopátiás szert, szerintem ez is segített abban, hogy eltűnjön jó pár szemölcs.
1 hónapja azonban ismét nagyon sok lett a Buci hasán. Felhívtam Buci egyik úszótársának az anyukáját, mert nekik is volt ilyen problémájuk, hogy ők mivel kenegették ezeket a nyamvadt szemölcsöket. Az Infactodell-t ajánlotta, hogy az nem égeti a bőrt és 2-3 nap után már varasodik is.
2 hétre lemondtuk az uszit és sajna most itthon sincs pancsolás a medencében. Szombat este kezdtük a kezelést és mondhatni Bucikám egy hős, mert a rossz élmények ellenére azért alávetette magát a kínzásnak. Azt azért nem mondanám, hogy nem égeti a bőrt, de lényegesen enyhébb változatban mint a másik szer. Nyilván kell valami csípő, égető érzésnek lenni, mert, hogy a szemölcsök helyén kell egy helyi gyulladást létrehozni és amikor ez megvan akkor kell abbahagyni az ecsetelést. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy megvárjuk, hogy bevarasodjon és magától szépen elmúljon. Most ebben a fázisban vagyunk. Bence mindenkinek elújságolja, hogy neki bizony szemölcsei vannak mintha valami aranyrögök nőttek volna a hasára.
Remélem ez az utolsó felvonás szemölcstéren mert már mindenki nagyon unja.

Én is változom

Utálom a sört. És most még is azt iszom, hogy legyen tejem. Természetesen alkoholmentes változatban.
Mi jöhet még?

Előkerültem

Nehéz. Nagyon nehéz blogot is írni, gyerekeket is nevelni meg mindent egyben megcsinálni. Ezért evidens, hogy a blogírás szorul a háttérbe. Épp tegnap beszéltem Csillivel erről, hogy mostanság mindig minden sokkal fontosabb mint írni. Pedig jó lenne mindent lekörmölni, olyan jó például a régieket is visszaolvasni. Így hát nem tétlenkedem, Emili épp délután szunyában nyomul, gyorsan vetek pár sort, immáron most inkább róla. Lógok egy 3 hónapos hófordulóval, de ez annyira nem izgat, mert 2 és 3 hónapos kora között pont annyi változás történik mint 18 és 19 hónap között. Nagyjából semmi. Nem fordult oldalra, nem tanult meg kúszni, mászni, ülni, állni, járni.
Ellenben hullik a haja, ezért most a csodaszép hajkoronájából felül már nem nagyon van valami, oldalt még egész jó. Göndör. Pont mint apukámnak. Na, végre valami, amiben rám-ránk is hasonlít a gyerek. Meg amúgy is rám és az apjára hasonlít, ezért kiakadok mint a taxióra, amikor anyósom 1 órán belül 13x elmondja, hogy mennyire hasonlít Emili P.-re, Mackó öccsére. Nem, nem hasonlít rá, rám és az apjára hasonlít, mi csináltuk, a mi gyerekünk,  nem másé! Szóval nem elég, hogy Nyuszika vedlik, még én is csatlakozom, a "legyünk minél hamarabb kopaszok" táborába. Gyűlölöm ezt az időszakot. Remélem minél hamarabb vége lesz. Mackó meg csak most vette észre, hogy hullajtom a bundámat, de azt is csak úgy, hogy én mondtam neki, hogy"nem tűnt fel, hogy mennyire hullik a hajam?" Azóta mindenhol az én hajamat látja.

Nyuszi megkapta az első Di-Per-Te oltását és szerencsére ügyesen vette az akadályt, nem volt semmi baja. Természetesen adtam neki a kivezető szert. Tápszert váltottunk, most a Milumil Komfort-ot eszi-enné. Ez nagyon jó cucc, gyakorlatilag minden nap van tőle kaki, egyedül, segítség nélkül. Ha valamiért mégsem termelne aznap, az igen eredményesen látható az éjszakai alvásnál, mert össze-vissza tekereg, kukacol, húzgálja a lábát, és néha elenged 1-1 olyan pukit, hogy beleremegnek az ablakok is.
Szopi még mindig nincs, továbbra is tejgyáros vagyok, de így legalább tudom mennyit eszik. Mert nagy huncut ám a lány! Reggel például az istennek sem lehet 80, max. 100 ml tejet beletömni. Egyszerűen nem kell neki. A többi etetésnél pedig az a taktikája, hogy az első 5 percben megeszik 90-100 ml-t, nagyon szépen, nyugodtan, utána 25 perc pihit kér. Ez idő alatt, büfög vagy 5x, ütögeti a melleimet, próbálja megfogni a mintákat a pólómon, tévét néz, szóval minden olyat csinál aminek köze sincs az evéshez. Ha véletlenül hamarabb szeretném megetetni vele a maradékot akkor öklendezik vagy egyszerűen csak kifolyatja a szájából a tejet. Nagyjából megszűnt az ál-refluxa is, most esténként Churchill 1. és 2. kötetével van megemelve a bölcső eleje.
Most próbálkozom átállítani a gyereket a 3 órás napirendről a 4 órásra. Egyszer már volt 4 órásban, és napközben nagyon jól kibírta a 4 órát, de kora este hisztibe ment át a nap, iszonyat éhes volt, 2 óránként kellett etetni. Nekem meg annyi tejem nincs. Úgyhogy gyorsan visszaálltunk a 3 órára és most szépen, fokozatosan, 3 naponta negyed órát tolom az időt, 2 hét múlva elvileg beáll a napi 2x-i alvás és 4 óránkénti kajálás. Elvileg...
Alvás-ügyben sem sokat változott, napközben nem egy mormota. Van, hogy alszik másfél órát, de van, hogy 40-50 perccel is beéri. Ő igen, én nem. Mert, hogy nem sok mindent lehet ennyi idő alatt csinálni. Este viszont 7-kor megeszi a kis adagját, ami tegnap per-speciel majdnem 200 ml volt, és mondhatni elájul. Nem alszik el teljesen, inkább csak úgy bebambul, sétálgatok vele egy max. 5-10 percet majd beteszem az ágyba. Sokszor még ilyenkor nyitva van a szeme, de megkapja a cumit és a rongyikát, bekapcsolom a zenét én meg kijövök. Ritka ha nekem vissza kell mennem. Este 11-kor még van egy "álometetés", ez szó szerint álmában történik és hajnal 4-ig, de volt már olyan is, hogy 5-ig békén hagy. Ilyenkor kap tápszert, és 7-ig alszik. Aludna tovább is, de akkor felborul a napirend és nem lehet semmit sem kiszámolni. Amúgy is, ha nekünk menni kell valahová, az kész tortúra mire elindulunk. Eddig se voltunk egy kapkodós csapat, most meg aztán nyugodtan ránk lehet számolni alapból 2 órát.
Nyuszika amúgy elég kommunikatív személyiség, rögtön jelez, ha valami nem tetszik neki. Csodásan gügyög, erre is kifejlesztette az "így gügyögök ha éhes vagyok és így ha álmos". Nem lehet félreértelmezni. Van még a kismacskás nyávogás ha azt szeretné elérni, hogy kapcsoljam be a járóka fölé rögzített forgót. Imád vitatkozni a játékaival és néha úgy rugdossa a járókába tett játszószőnyegen lévő játékokat, hogy néha az az érzésem, hogy mindjárt szétesik a járóka. Apropó, játszószőnyeg. Bencének nem nagyon volt ilyesmi, neki valahogy nem kellett vagy már nem is emlékszem, hogy miért nem vásároltunk be valami méregdrága Fisher-Price terméket. Szerencsére, mert most találtam egy remek oldalt, mégpedig a játékbérlést. Hogy miért nem nekem jutott ez eszembe? Nyuszinak most innen bérelünk egy frankó kis játszószőnyeget, amit ha meg szeretnénk venni, akkor az potom 18 ezer valamennyibe kerül. Így, 1 hónapig, de ezt most 2 hónapig fogjuk bérelni, aztán váltunk valami másra. Ez a Nyuszié most:

Hát, így állunk most. Biztos ezernyi dolgog fog eszembe jutni még, hogy közzéteszem a posztot, de azt hiszem már ez is nagy teljesítmény tőlem, hogy ennyit írtam. Igyekszem jönni minél hamarabb!
Tartozom majd egy videóval, ismét Lili és Bence! Jaj, csak ne lennének ennyire rövidek a nappalok...

Ez is, az is

Azaz, nagyon sok mindenről fogok írni, mert már nagyon régen nem írtam. Lehet(még nem tudom), hogy hosszú lesz, de az is lehet, hogy csak úgy abbahagyom és majd később folytatom. Nálunk mindent a gyerekek döntenek el.:)
Bence
Valamikor még június közepén történt, hogy mentem érte a bölcsibe és szegény dada teljesen ki volt tőle készülve. Áradt belőle a sok panasz, miszerint Buci bomlasztja a társaságot, nem hagyja  a kicsiket enni és ő sem eszik, arra buzdítja őket, hogy álljanak fel, a játékban viszont nem engedi közel őket, és ha bántani nem is bántja, de gonoszkodik. Szemtelen mint a piaci légy és szófogadatlan. Láttam, megkönnyebbült Mari, amikor mondtam neki, hogy amíg ilyen meleg van, nem szándékozom Bencét bölcsibe hordani, mondván a rosszseb ül be délután fél 4-kor a 2 hónapos gyerekkel az autóba, hogy a legnagyobb hőségben elfuvarozzam a bentonrengetegből a gyereket. Jó volt itthon az a majdnem 2 hét illetve a 2. héten csak 2 napot ment mert nekem programom volt. Sokat beszélgettünk Bencével a viselkedéséről és hát arra jutottunk-én tudom, hogy az én fiam egy égedelem rossz kölyök-, hogy nem tesz neki kifejezetten jót a bölcsis társaság. A gyerekek nem az ő korosztálya, sokszor unalomból produkálja magát, na meg azért mert féltékeny. A dadákat idén nagyon lekötötték a beszoktatós gyerekek, szinte egész évben volt valaki aki éppen beszokott, emiatt kevesebb figyelem jutott Bencére aki ezt úgy "hálálta" meg, hogy ahol csak tudott rosszalkodott, mert akkor legalább ráfigyeltek. Azt is tudom, hogy már ebben az évben nem lett volna szabad neki bölcsibe járni hanem oviba, de tavaly nyár közepén lett csak szobatiszta, esélyünk nem lett volna bekerülni oviba. Tudtam, hogy az áprilistól kezdődő időszak is hosszú lesz neki, mert jött Emili. Legközelebb augusztusban megy majd még 1 hetet vagyis csak 4 napot, amikor a ballagás lesz.
Itthon már én számolom a napokat, hogy mikor lesz szeptember 3.-a. Nem bírok vele, nagyon sok vitánk van, ami elsősorban abból fakad, hogy még MINDIG próbálgatja, feszegeti a határait. Meg az én idegrendszeremet. Mivel Emili napközben nem egy alvósmackó, így majdnem mindig elhadarok egy imát ha sikerül letennem 20 percre. Bencét külön megkérem, tegye meg, hogy nem üvölt, de ez csak kb. 2 percig tart, aztán elfelejti(?)és tuti, hogy a szobájából kiordít nekem, hogy tegyek-vegyek-hozzak-vigyek már valamit. Emili természetesen felébred. Ma pl. amikor végre elaludt, Bence pont sütit evett, nekem meg lejárt a mosógép és szerettem volna kiteregetni. Megkértem, hogy 3,5 percre, amíg távol leszek a teraszon teregetve, maradjon nyugton a seggén, ne kiabáljon, jövök mindjárt. Mi történik? Természetesen lemászott a székéről, ami nem gond, de a linóleumon tolt végig 2 fa széket, aminek ha akarjuk ha nem, hangja van. Megkérdeztem tőle, hogy mégis mi a fészkes fenét keres itt, mire az volt a válasz, hogy "kipötyögött a süti az asztalra!" Mondom, és?????Mit keresel itt???? Csak el akarta mondani. Áááááááá. Néha az az érzésem, hogy szándékosan kóstolgat. Agyon tudnám csapni. Sportot űz abból, hogy nem eszik rendesen, hogy nem alszik, hogy nem akar fogat mosni és, hogy a 40 fokban hosszú ujjú pólót akar felvenni. 1 hete, amikor levágott egy performanszot, hogy hosszú ujjút vesz fel, mérgemben eldugtam az összeset és azt hazudtam, hogy odaadtam az összeset a kukásoknak(akik éppen akkor voltak az utcában). Egy fél délelőttön át ordított(Dóri, kérdezd meg a Lilit), siratta a Verdás, Roary-s, Thomas-os pólóját. Mondtam neki, hogy esetleg hajlandó leszek visszakérni a kukásoktól, a jövő héten, ha 1. befejezi az üvöltést, 2. befejezi, hogy a legnagyobb kánikulában nyakig akar beöltözni, 3. befejezi, hogy olyan palávert csinál az öltözködésnél mint a legnagyobb király. Én vagyok az anyja és egyben a Főnök, én mondom meg, hogy mit vesz fel. Az agyamra megy az örökös válogatással.
Legújabb hülyesége, az árulkodás. "Anya, apa meg akarja főzni a virslit?"?????Oké, és? Azt úgy kell. De, de, de, alágyújtott a gáznak és meg akarja főzni az összes virslit!" Vagy amin egy napig röhögtem: rohan hozzám be este a fürdőszobába, épp zuhanyoznék, és teli torokból visít, hogy"Anya, apa be akarja, el akarja, a peplen, de én hiába mondom, anyaaaaaa!" Mire rájöttem, hogy napközben kiszedte a paplanját a huzatból, azzal játszott, majd az apja teljesen normális reakcióval, este vissza szerette volna húzni a huzatba. De Bence nem veszi a fáradtságot, hogy megbeszéljen dolgokat nyugodt hangnemben, hanem rögtön nyávog, duzzog, ordít, visít. Szóltam az apjának, hogy hagyja francba a huzatot oszt' hajítsa a gyerekre csak úgy a peplent:)))))(Még most is itt nyávog, hogy az apja merészelte megfőzni a virslit.)
Most abba kell hagynom, jönnek a kötelező esti teendők...holnap folyt.köv.

Van miről írni...

...de nagyjából most meghalni sincs időm. Vendégségben van nálunk Lili, Emili ismét hasfáj, de csak szigorúan este 7-kor és fél-1 órán át, szóval kicsit kivagyok. Vasárnap talán lesz időm, akkor írok.

Tejválság

Mostanra már túl vagyok lelkileg azon, hogy nem szoptatok. De nem volt könnyű. Hetek mentek el úgy, hogy szoptattam, de Emili csak szenvedett, 2-3 percig tartott az idilli pillanat, majd beindult a ki-be a cicit, kezével, lábával rúgkapált vagy éppen a saját haját vagy arcát tépte-marta. Közben persze sírt és egy csomó levegőt nyelt. Nem nagyon tudtam, hogy miért csinálja, mert gyarapodni gyarapodott, de az is tény, hogy szinte óránként akart enni vagy 2 óránként. A fejlődési ugrásra sok mindent rá lehet fogni, de az se tart hetekig, pláne nem hónapokig. Az esti szopi lassan 2 órán keresztül tartott. Evett-beájult-aludt 10 percet-felébredt-sírt-evett-beájult.... Múlt héten aztán, amikor is majdnem sírva fakadtam este, hogy én így nem csinálom a szoptatást és szinte már rémálom volt-gyakorlatilag rettegtem már a szopiktól-, lemértem és közben sikerült megnéznem a tejemet és azt, hogy hogyan is jön. Tény, hogy egy mellszívó sem olyan hatékony mint a baba, de konkrétan 60 ml tejet sikerült lefejnem és utána snitt. Semmi. Ha levettem a szívót és újból visszatettem akkor megint jött egy kis "korty" tej majd megint semmi. Másik cici=ugyan ez. Így megértettem, hogy mit él át Emili és azt is, hogy miért tart 2 órán át a szopi. Elég volt. Ráadásul múlt hét csütörtökön muszáj voltam tápszerrel pótolni, mert nem volt elég tejem. Annak meg székrekedés lett az eredménye. Szuper. 2 nap múlva sikerült belőle kivarázsolni a szart. Mondjuk akkor 2 pelenkára való volt. Gondoltam, ha nem tudja egyszerre a megfelelő mennyiséget kiszívni, hát segítek neki, és lefejem neki én. Elvek ide, elvek oda jött a cumisüveg. Nekem mondjuk már mindegy volt csak Emili ne szenvedjen miközben eszik.
Múlt héten beszéltem egy ismerősömmel, akinek a babája nem akart szopni ezért ő is lefeji a tejet. Ő mesélte -és ezért örökre hálás leszek neki-, hogy bérelnek egy mellszívót és úgy adja a fiának az anyatejet. Akkor már tudtam, hogy ez lesz a megoldás, mert ugyan nem árt ha van itthon végszükség esetén tápszer, de ha van tejem, akkor inkább azt adnám Nyuszikának. Másnap tönkre is ment az Aventes mellszívóm, és mivel a bérelt géphez úgyis másikat kellett venni, elindultunk a beszerző körútra.
A Brendon tűnt a legolcsóbbnak és megvettük a Medela-nak az alapkészülékét. Ő az:

Ja, és ha már ott voltunk, vettünk egy székmagasítót is Bencének. Ezt mondjuk sikerült totál koszos állapotban eladniuk, amit csak itthon vettünk észre. Olyan retkes volt, hogy még a porcicák is rajta voltak, meg hajszál, meg mindenféle undorító dolog. Másnap persze visszavittem, de amúgy óriási találmány. Végre el lehet rakni, még ha csak egy kis időre is az etető széket, amit Bence természetesen nem úgy használt mint a babák, hanem mivel lehet állítani a magasságot, be volt lőve az asztal magasságához és úgy evett.

Nos, vasárnap miután visszavittem a székmagasítót és kicseréltettem-természetesen nem tudták, nem itt volt kiállított darab, máshonnan küldték-elmentem a Minimanóba mellszívót bérelni. Egyenlőre csak 1 hónapra, majd meglátjuk, hogy hogy haladunk.

És ha már ott jártam vettem Nyuszikának egy Mam-os Anti-Colic cumisüveget.

A mellszívó tényleg nagyon szuper, pillanatok alatt le tudom fejni a tejet és úgy néz ki, hogy a cumisüveg is beváltja a hozzá fűzött reményeket. Mondjuk a hasfájásos időszaknak lassan-tényleg lassan-vége van, de a hisztikből fakadó levegőnyelés még mindig tud brutál hasfájást okozni. Különben egész nap nem sír a Csaj, hanem este, a fürdetés után, mikor rájön, hogy a víz nem egyenlő a magzati életben megélt vízzel, mert ilyenkor mikor beleteszem a vízbe, automatikusan elkezdi nyújtogatni a nyelvét. Ezért gondolom, hogy valahogy összekötötte a vizet az evéssel, az meg csak a magzati életben lehetett. Szóval sírva fakad és addig sír amíg nem éri a száját a cumisüveg. Na de addig? Addig mégis mennyi levegőt nyel be? Sokat. Szóval van még mit tanulni.
Most tápszer-túrán vagyok, mármint így a neten. Olvasgatom őket, kinek hogy vált be, kinek mit okozott. Mert sajnos délutánra nem nagyon van tejem, pontosabban annyi nincs amennyit Nyuszika megeszik. Ő most , így, hogy cumisüvegből kapja, 180 ml-t eszik meg 3 óránként. Délután 5 órára sajnos nem tudok már annyit lefejni, pedig napi minimum 4,5 liter vizet iszok meg plusz a reggeli kávé és ebéd és vacsora közben a tea, amit iszok, szóval simán meg van 5 liter. Rendesen eszem, reggelizek, ebédelek és vacsorázom, nem terhelem túl magam és anyatejserkentőt szedek. Ma a védőnő mondott egyet, ami jó székrekedéses és hasfájós babáknak. Szerintem az lesz.

Uborka szezon

Igen, ez az az időszak, amikor 6 ökörrel se lehet a gép elé vonszolni. Meleg van, van éppen ezernyi dolog amit blogolás helyett lehet csinálni. Pedig lenne miről írnom: tanácsadás, tejválság, múló hasfájás, Bence bölcsis viselkedése ésatöbbiésatöbbi.
Lassan, ha csökken a hőmérséklet, elkezdem írni, addig meg....:)))

Emili 2 hónapos

Azt hiszem minden ilyen hófordulós posztot kezdhetnék azzal, hogy mennyire rohan az idő! És tényleg!:) Hisz' még csak most született! Mivel 1 hónap alatt olyan őrületes változások nem történtek, így inkább csak nagy általánosságban írok a Csajról.
Az első, és legfontosabb: a hasfájás rúdja kifelé áll nagyon!:)) Az elmúlt 1 hónapban sok mindent meg-és kipróbáltam, csak hogy megszűnjön a hasfájás. De közben rájöttem, hogy csak az idő az, ami segíthet és a sok-sok szeretgetés. Ugyanakkor hasznosnak bizonyult a hordozókendő és az indiai masszázs is. A gyógyszerekkel az a helyzet, hogy el akarjuk hinni, hogy segítenek és ezért adjuk. Olyan ez mint a fogzási időszakban a Dentinox vagy más helyi hatást kiváltó cucc. Csak akkor és éppen ott segít, de hosszabb távra nem oldja meg a helyzetet. Néha, ha nem felejtem el és Emili nem alszik be, szopi után adok egy kis Gripe water-t. 1 ml-t. Igen, tudom, hogy azt írtam, hogy nem segített, sőt az ellenkezőjét váltotta ki, de aztán el kezdtem gondolkozni és utána olvasni az adagoláson. Nincs a dobozban magyar nyelvű tájékoztató és csak annyi van rajta angolul, hogy "one 5 ml spoonful", amit mindenki a saját kedvére értelmezhet. Nincs rajta az sem, hogy szopi előtt vagy után. Szerintem 5ml egy jól lakott csecsemőnek sok. Nagyon sok. Nem is fér bele a megtömött pocakjába. Így én úgy döntöttem, hogy 5 ml az egy napi adag, és 1ml-t adok, ha nem felejtem el, szopi után.
A masszázs szintén nagyon hatékony, bár kétségtelen, hogy Emili ki nem állhatja. Sangita szerint vannak olyan babák, akik nem szeretik ha a bőrükhöz érnek. Persze azért kitartó vagyok, és ugyan most elblicceltem pár napot, de volt már olyan masszírozás is, amikor Nyuszika egyáltalán nem sírt. Tény, hogy helyet váltottam, hogy ne legyen berögzülve rossz érzésnek a pelenkázó. Az új hely, a mi ágyunk lett. Vittem be még egy ventillátort is, hogy meleg legyen, mert azt vettem észre, hogy azon túl, hogy nem szereti az érintés ilyen formáját, még fázik is.  Az első alkalommal ismét nagy sírás kísérte a masszázst, aztán a lábemelgetéseket meg hatalmas pukik. Addig-addig, míg az utolsó pukinál gyakorlatilag kirobbant belőle a kaki, és ha nem ágyazok alá mindenféle vízhatlan cuccokkal, akkor most nyakig szaros ágyban aludhatnék. Miután kimostam a kakiból, a hátát masszíroztam, amin gyakorlatilag elaludt. Majd végig aludta az arc masszírozását és azt is, hogy felöltöztetem. Valahogy így:

Szóval, hatékony, én mondom, csak türelmesnek kell lenni. Amit megfigyeltem, az az, hogy tulajdonképpen a nagy sírásban, meg persze a mozgatásban, macerálásban nagyon elfárad és tuti alszik egy nagyot utána. Még csak nem is éhes rögtön, hanem inkább fáradt. És ha már az éhségnél vagyunk, akkor azt is meg kell jegyeznem, hogy jót tesz nagyon az evésnek is, mert ilyenkor ugye brutál mennyiségű tejet képes megenni. Tehát akinek evési gondjai vannak a babájának(Andi!!), az esetleg megpróbálhatná ezt a módszert!
Ami az alvást illeti, szerintem teljesen jól állunk . Most kezd lassan kialakulni a napirend alvási pontja. Természetesen nagyon szeret abban az időben durmolni, amikor menni kell Bencéért. De nézzük a nap elejéről: valamikor 5 és 6 között felébred enni, majd 1 órás huzavona- nevetgélés, pelenkacsere, büfiztetés, ismét evés után vissza alszik és lenyom még vagy 3-4 órát. Így 10-11 körül ébred, eszik, átöltöztetem és beteszem a "dühöngőbe", ami ugye a járóka. Itt simán elnézelődik és elgagyarászik a játékainak amíg én elpakolok a reggeli csata után-a fiúk elindultak a bölcsibe/munkahelyre-, elmosogatok és lezuhanyzom. Ilyenkorra már kezd elfáradni de még nem nagyon, így jöhet egy masszázs és utána biztos az alvás. Nem sok, de alszik. Felébredéskor enni kér és most jön az az időszak, amikor lassan indulni kell a Buciért, és Őnagysága bealszik. Ilyenkor várok egy kicsit mert Buciért ráérek 4 körül menni, főleg ha kint vannak az udvaron. Innentől sajna zűrös a délután, mert normál esetben az ébredés után megint jön a dühöngő, masszírozás-alvás, ébredés, evés és megint alvás, és e helyett van az, hogy alvás a kocsiban, boltozás, amit ő félálomban asszisztál végig, természetesen nem piheni ki magát. Kocsiba ki-be vagy éppen kendőbe ki-be nem egy pihentető dolog. És ugye itt még nem ér véget a nap mert ha hazaérünk, Buci ki akar menni, nekem meg szoptatni kell és kész káosz az egész. Még szerencse, hogy a kertünk teljesen biztonságos, így az szokott a forgatókönyv lenni, hogy én bejövök etetni, Bence pedig átöltözik, cipőt cserél és kint ökörködik Filipkével a kertben amíg mi ki nem megyünk. Bence 100x kiabál be-ezer szúnyogot és mindenféle röpködő micsodákat engedve be az ajtón-, hogy "Anya, kész vagy már? Mikor jössz már? Kimehetek az utcára?"Nyuszika pedig szintén félálomban be a babakocsiba vagy kendőbe és irány az utca. 6-7 között megjön Mackó, akkor én bejövök, elpakolok, előkészülök az esti szeánszhoz. Fél 8-kor fürdés, amit egy masszázsnak kéne megelőznie, de Emili türelme ekkora teljesen elfogyott, és örülök, ha a fürdés-öltözködést nem üvölti végig torkaszakadtából. 8-kor eszik és fél 9-kor gyakorlatilag álomba zuhan. Valamikor hajnali 1 és 3 között ismét ébred enni és jobb esetben azonnal vissza alszik, rosszabb esetben tekereg. Ilyenkor mint a grill csirkét, forgatni kell, mert lehet, hogy nem tetszik neki a póz amiben fekszik. És az ördögi kör végére értünk. Hát így. Nem panaszkodom, mert eltekintve 1-2 hasfájós vagy nagyon elfáradós hisztitől, semmi gond a Kisasszonnyal.
Az érzelmi, értelmi szinten viszont nagy fejlődés történt 1 hónap alatt. Iszonyú kommunikatív, már ha lehet ilyet mondani egy 2 hónapos babára. Imád nézelődni a dühöngőben vagy ha egy fa közelébe tolom a babakocsit, akkor a leveleket szereti nézni. Mosolyból sincs fukarság. Nagyon-nagyon sokat szokott mosolyogni, gyakorlatilag mindenkinek van egy mosolya aki ránéz. Imádom, ahogy huncutul néz rám szopi után vagy ha megpihen, közben. Bencét keresi a szemével, illetve felismeri hangról. Mondjuk Bence tesz is arról, hogy a kishuga megismerje a hangját!:)) Gagyarászás terén is sokat fejlődött, az "eöeö" ritmikus ismétlésével hívja fel magára a figyelmet, hogy enni kér vagy indítsuk el a kedvenc játékát a dühöngőben.

Jövő héten megyünk tanácsadásra, azt hiszem megkapja az első oltását is.
Mivel ma még nem fényképeztem, ez egy 4 nappal korábbi kép, de eskü, hogy semmit se változott 4 nap alatt:

Ovi

Éljen, éljen éljen! Bencét be/kisorsolták az angol csoportba! Szeptembertől ide fog járni és angol anyanyelvű óvónénik és bácsik csepegtetik bele a kis bucijába minden nap 8-1-ig az angol nyelvet! Nagyon boldog vagyok! 21-én megyünk szülőire, akkor majd bővebben írok erről!

A hordozókendő

Akárki is találta fel, tuti adnék neki valami díjat. Bencével anno kengurut használtam, ő szerette. Amikor Emilinél kezdődött a hasfájás, akkor beletettem, de ő nem szerette. Folyton tekergett benne, érezhető volt, hogy nem szeret benne lenni. A 2. tanácsadáson, amikor a hasfájásról beszélgettünk a doktornénivel, ő is említette, hogy a hordozókendő jó lehet a hasfájós babáknak. Aztán Csibikével váltottunk pár emailt és ő is javasolta a használatát. Neki is hasfájós volt Andris és nagyon jót tett a kendő.
Vasárnap megelégeltem Nudli hordozgatását és a derekam se bírja a lassan 5 kilóját, és eldöntöttem: hétfőn beszerzek egy kendőt.  Utána olvastam, megnéztem pár videót a felkötésről és eldöntöttem, hogy hova megyek megvenni.
Másnap útnak indultunk kora délután a Liliputi bababoltba, ahonnan egyébként Bencének is többször szereztem be cipőt és mindegyik nagyon jó volt. Kedves kiszolgálás, a lány megmutatta hogyan csavarhatom bele Emilit. Megmondom őszintén, kicsit szkeptikus voltam, hogy majd nem felel meg az elvárásaimnak. De ahogy másnap a magamra kötött Emilivel intéztem a dolgaimat, egycsapásra megértettem, hogy miért is szeretik olyan nagyon sokan a hordozókendőt. Viccesek az emberi reakciók. Van akinek fel sem tűnik, van aki rácsodálkozik, hogy "Jé, ott egy baba van?" Miért, mégis mit tennék bele? Egy kutyát? Én viszont büszkén mentem a már nyugodt, alvó Emilivel a hasamon. Vagy mellkasomon.
Szóval, köszönöm Csibike, és meg fogom köszönni a doktornéninek is. Most már én is bátran ajánlom mindenkinek, akinek elsősorban hasfájós a babája, de ezen kívül mindenkinek aki szeret a kisbabája teljes közelségében lenni! Én imádom nézni ahogy szuszog! Így nézünk ki együtt:

A hordozókendőről...

...már csak azok olvashatnak holnap, akiknek van meghívójuk. Éjfélkor bezárom a blogot!

Az indiai masszázsról

Felhívom a finnyás olvasók figyelmét, hogy ez egy igen szaros téma lesz, tehát aki túl érzékeny az amúgy teljesen hétköznapi témára, az tegye meg, hogy elhagyja az oldalamat. Egy idevágó történettel kezdem:
drága jó főorvos úr, aki ma már nem praktizál, egy vizit alkalmával megállt a hasfájós gyerek ágya mellett, megvizsgálta és azt kérdezte: " Flatusok vannak?" A gyerek értetlenül nézett rá. Főorvos úr tovább folytatta: " A beleid mocorognak?" Megint buta arc nézett vissza, mire főorvos úr azt kérdezte: "Fingani szoktál?" Na erre már volt válasz. Ezt csak azért írom le, mert szerintem jobb természetesen és egyenesen beszélni. Ezek teljesen természetes dolgok, olyanok amik mindenkivel megtörténnek. Nem kell álszentnek lenni senkinek sem. És ha esetleg megint a cigányos trágárságom kerülne előtérbe, hát most stílusos leszek: pont lefosom!
Szóval, utolsó mentsváram Sangita volt. Nyuszika már nagyon nyugtalan volt, bár a szélcsövezés és az Espumisan-Colief kombó hatásosnak tűnt. Viszont nem szeretném folyton a csövet dugdosni a fenekébe.
Kedden fél 2-re beszéltük meg a találkozót, pontosan érkezett. Kérte, hogy előtte 1 órával egyen a baba. Kedves arc, halk beszéd, nyugodtság, finomság. Ez Sangita. Nyuszikát feltettem a pelenkázóra és levetkőztettem. Valamiért akkor Emili is nyugodt volt, akkor kámpicsorodott el először amikor Sangita felé hajolt, gondolom, meglepődött az új arc láttán, de szerencsére sikerült hamar megnyugtatni és Sangita elkezdte a masszázst. Hozott mandula olajat és levendula olajat. 15 csepp a mandulából és 2 csepp a levendulából, így indul a masszázs és a pocakkal kezdte. Megmutatta mit, merre, meddig masszírozzak. Emili jól láthatóan élvezte, még. Aztán betakarta a hasát egy textil pelussal, mondván, hogy így jobban hat a levendula hatása, és egyébként is, amely testrészek nincsenek masszírozva, azok legyenek betakarva. Jött a lába, és innentől már csak szigorúan mandula olajat használt. Itt is megmutatta, hogyan tudom  kicsit felpezsdíteni a vérkeringését. Emili ezt a részt is mondhatnám, hogy élvezte, a kis lábujjai mint a dagasztó macskának úgy jártak.:) Aztán elvesztette a türelmét és elkezdett sírni. És innen már nem volt megállás, nem lehetett megnyugtatni. Jó párszor megálltunk, felvettem, akkor megnyugodott pár percre, de aztán amint visszafektettem a pelenkázóra, már sírt is. Próbáltam azért figyelni a hát masszírozásánál meg a fejnél, de nehéz úgy elraktározni dolgokat, hogy közben Nyuszikát próbáltam megnyugtatni. Az egész masszázs amúgy nem volt több mint 20 perc és csak azért volt ilyen hosszú, mert közben Sangita magyarázott is. Naponta minimum 3x kell(ene) csinálnom, és a lábemelgetéseket pedig szinte minden pelenkázás alkalmával és amikor fent van és nem eszik. Szóval gyakorlatilag folyton mozgásban kell tartanom a kiscsajt, hogy mozogjanak a belei és tudjon pukizni illetve ne csak szélcsőre kakilni. Sangita azt is mondta, hogy van olyan családja, ahol szintén ez a baj, hogy nem kakil csak szélcsőre, és ők már eljutottak addig, hogy van szélcső nélkül is kaki. Megbeszéltük a következő találkozót, hétfőre, amikor majd én fogom masszírozni Emilit és ő meg besegít ha valami nem megy. Amikor elment, lassan nekem is indulnom kellett Bencéért a bölcsibe. Anyu maradt itthon Nyuszikával. Fejtem le tejet, a biztonság kedvéért volt majdnem 2dl. Mondtam anyunak, hogy olyan fél 4 körül szerintem adhat neki enni, éhes lesz addigra. Kérdezte, hogy mennyit adhat neki, én meg mondtam, hogy amennyit megeszik. Nem gondoltam, hogy képes lesz 2dl tejet benyomni! És képes volt. Mire hazajöttünk Bucival, már csak az üres üveget láttam, nem volt benne egy korty tej sem. Mondta anyu, hogy alig bírta kihúzni a szájából a felénél, hogy álljanak meg egy kicsit pihenni, büfizni. Gondolom a masszázs, a sírás és a macera eredményezte nála ezt az orbitális éhínséget. Aztán elaludt és egy huzamban lenyomott 3 óra alvást. És csak azért annyit, mert fürdés idő volt. Aztán visszazuhant álomországba és tovább húzta a lóbőrt. Éjszaka 1x kelt-ez amúgy jó szokása és remélem nem óhajt változtatni rajta-,és ismét aludt tovább. Reggel jókedvűen ébredt, egyfolytában mosolygott. A pelenkázón megtornáztattam a hasát majd bedugtam a szélcsövet. Na ami ezután jött az nem volt semmi. Gyakorlatilag kiröpült belőle a szar! A szó sz(a)oros értelmében. Nem erőlködött, nem tekergett, csak szart. Le mindent. Engem, a pelenkázót, a földet. Megjegyzem, fehér szőnyegpadlónk van...Még jó, hogy Mackóék még itthon voltak, segített nekem. Emili felemelt lábát fogta én meg nyomtam egy kicsit a pocakját, és mint a mustáros tubusból, úgy jött a szar. A helyzet az, hogy mivel tele van levegővel, amit sírás és habzsolás alkalmával nyel be, ezért a kakilás is nem az az egyszerű "kifolyik oszt' kész" történet, hanem keményen jönnek vele együtt a pukik is. Ezért az egésznek olyan paintball-ozó fílingje van egy pelenkázón lévő csecsemővel, mert hogy kis, apró szarpöttyök repülnek ki a fenekéből, mindenhová. Garantált az átöltözés mindenkinek aki ilyenkor a közelében van. Szőnyegtakarítás közben eszembe jutott ez a kis mantra: "Nézem, szar. Kóstolom, szar. De jó, hogy nem léptem bele!"  Pár óra múlva megismételte ezt még egyszer, csak akkor annyi mákom volt, hogy gyorsabb voltam egy hangyányival és nem kellett szőnyeget is takarítanom. Nagy szerencse! Azért lehet megérne egy lottót kitölteni...A nap további  része Nyuszikának teljes nyugalomban telt, mondhatnám lement alfába, Zen nyugalom vette körül, abszolút a pillanatnak élt, és aludt. Látszott rajta a kisimultság, a nyugalom. Jó volt így látni.

Persze nem minden nap egyforma, vannak jó és rossz napok még mindig. Amit most meg kell "tanítani" Emilinek, az az, hogy a masszírozás nem rossz, és segít neki. Ugyanis pavlovi reflex-el gyakorlatilag azonnal üvöltésbe kezd ha lerakom a pelenkázóra. Nehéz így masszírozni, ezért nagyobb hangsúlyt fektetek a napközbeni lábemelgetésekre, ilyenkor ruhán keresztül is megmasszírozom egy kicsit a pociját. Este viszont nincs mese, olajosan muszáj legalább a hasát megmasszírozni, ennek pedig az az eredménye, hogy sír, sír és sír. Egészen a a lefekvésig. Na, ez most a projekt, hogy megtanítsam neki, hogy nincs értelme sírni. Nem könnyű.

Tegnap frontos napja volt, megint nem volt jó semmi, csak kézben volt hajlandó meglenni, ha leraktam az ágyába, maximum 10 percet volt hajlandó aludni. Egy alkalommal aludt el mélyen és tartott majdnem fél órán át: amikor el kellett volna indulni Bencéért a bölcsibe. Még szerencse, hogy anyu bent volt a városban és pont akkor telefonált, mintha megérezte volna, azt kérdezte, hogy elmenjen-e Buciért a bölcsibe. Úgyhogy Bucinak nagy meglepi volt, hogy anyu ment érte és 2 egymást követő napon is vonattal jöhetett haza. Amiből egyébként az lett, hogy ott aludt anyunál és most mennek be a városba piros vonattal mer' az olyan nagy buli!

Filipke (majdnem) eltűnt

Jó, jó, majd írok az indiai masszázsról-bár az elég szaros téma, és keresem a megfelelő szavakat hozzá-, de addig elmondom, hogy ahogy a mondás van: "sok bába közt elvész a gyerek".
A szitu a következő: nálunk itt majdnem minden nap utcai buli van, kint a sok gyerek, játék, babakocsik, felnőttek, kapuk mindenhol nyitva. Mi is ha kimegyünk, jön velünk ki Filipke, akit eddig tökéletesen kielégített az utcai szimatözön. Ma azonban úgy döntött elmegy egy kicsit világot látni. Csak erről elfelejtett minket is értesíteni. Már majdnem 7 óra volt mikor eszembe jutott, hogy "hát Filipke hol van?" Ez nem ritka kérdés tőlem, mer' általában az utca végében(zsákutca zsákutcájában lakunk), a kullancsosban szokott mókolni. 2-3x elkiáltom a nevét és már galoppozik is hozzám. Ma nem jött. Hiába kiabáltam nem jött.  Elkezdtük ezerrel keresni. Hát nem mondom, hogy nyugodt voltam. A sarkon volt 2 srác ők mondták, hogy látták, de aztán eltűnt a szemük elöl, meg akkor nem is nagyon figyelték. Nekem több se kellett, úgy ahogy voltam, babakocsistól elindultam és 5 ms-ként kiabáltam a nevét. Semmi. Mackó visszament a házhoz, hogy ő majd bringával néz szét a környéken, úgy gyorsabb. Én már feladtam a reményt. Nagyon sajnáltam szegény Filipkét, és iszonyú pipa voltam magunkra, hogy hogy történhetett ez meg. Mindenhol, ahol embert láttam, megkérdeztem, hogy nem látták-e. Aztán az egyik kutyát sétáltató néni mondta, hogy ő látta, és már egy fiatalember érte is jött. Húúú. Hát mit mondjak. Nagy kő esett le a szívemről. Aki ismer minket, az tudja, hogy Filipke milyen pozíciót tölt be a családi rangsorban, hogy Ő volt az első gyerekünk, és, hogy mennyire ragaszkodunk hozzá. Mind amellett megjegyzem, hogy a kis Lüke Tódor, nem tudom mit akart, mire számított. Máshol tuti nem aludhatna a francia ágyban, nem járhatna 2 havonta kozmetikushoz, nem kapna iszonyat drága Royal Canin-t zabálni és még sorolhatnám. Ami durva, hogy tudta, nagyon jól tudta, hogy most rosszat csinált. Csak úgy sunyított amikor Mackó bezárta a teraszra. Nem volt vinnyogás meg sikítozás, hogy ki akar jönni!

Meghívók

Lassan zárok, szóljon aki nem kapta meg a meghívót!

Az indiai masszázs hatása(i)

Majd nemsokára elmesélem...:) Elég annyi, hogy eddig 2 összekakilt póló(enyém), 1x összekakilt szőnyeg, és 2x1 óra illetve a második az másfél óra alvás! Isten tudja milyen régen aludt napközben ennyit! Juhéééé!

Gyereknap

Nem szoktunk túl nagy faxnit csapni a gyereknapból, mert mi az év többi napján is ugyan úgy szeretjük- most már mondhatom, hogy a gyerekeinket, mint ezen az egy napon. Bence nemrég kinézett magának egy vontatós traktort az Auchan-ban, amiről alig lehetett levadászni. Megígértem neki, hogy talán gyereknapra megkaphatja, ha jól viselkedik. Szerencsénkre, rá pár napra le is akciózták, így Mackó ezzel a csodajárművel tért haza. Buci persze nem tudta, minden egyes alkalommal, amikor a boltba mentünk, megkereste és tett 1-2 kört vele. Most szombaton azonban nem volt már belőle a polcon, és láttam rajta, hogy nagyon elkeseredett. Hirtelen felindulásból megígértem neki, hogy megkaphatja 1 nappal hamarabb az ajándékot, tekintettel arra, hogy az időjósoknak fogalmuk se volt arról, hogy mikor milyen idő lesz, és mivel ez egy tipikusan kerti játék, jó lenne ha még tudna vele játszani.
Hazamentünk és amíg Buci ebédelt, Mackó eldugta a kertben a cuccot. Hihetetlen izgatott volt, le-föl futkosott a kertben:

Felmászott mindenhová:

Fogalma sincs merre menjen:

Talán a garázsban:

Ééés megtalálta:

Tádááám! "Az én apukám vette!" mondatok kíséretében ült fel rá:

És a büszke traktor tulajdonos:

Emilinek pedig ez érkezett a héten:

Hasfájás

Pfff...nem tudom, írjak-e erről egyáltalán vagy azonnal pakoljam be a "kudarcaim" közé...Inkább írok, mert lehet másnak is hasznos lehet némely infó és mert a gyereknevelés nem egy cukormázas nagy torta, amiből mindig csak a jó szeleteket kapjuk.
Amikor Bucival voltam várandós, emlékszem, sokat mantráztam, hogy nehogy hasfájós legyen. Bejött. Bence igazi mintababa volt, evett amikor kellett, 20 perc után "hátradőlt", kis büfi és irány az ágy. Nulla hasfájás. Jól alkalmazkodott a változásokhoz, egy volt fontos csupán a  számára: a napirend az napirend legyen és be legyen tartva. Vele könnyű volt elindulni bárhová, bárhol, bármikor képes volt és tudott szopizni. Azóta sokat változott, de az alapok most is megmaradtak.
Emili már nehéz eset. Ő már a kórházban megmutatta leendő fogacskái fehérjét. Nehézkesen szopizott, nagyon-nagyon keveset/alkalom-volt, hogy mérni se lehetett-, éjszakánként a hasfájás kínozta, én meg rendszeresen hordtam be a csecsemős nővérkékhez, hogy segítsenek rajta. Ez, plusz a náthám és a császárseb együttesen pont nulla óra alvást eredményezett, itt-ott hunytam 10-20 perceket, és iszonyú fáradt voltam. Mások ebből annyit szűrtek le, hogy milyen kelletlenül fogadok látogatókat és egyébként is pofákat vágok. Ahelyett, hogy kérdeztek volna. Persze, annyi eszük nem volt.
Nehezen találtuk meg Emilivel a közös hangot a szoptatások alatt. Én igyekeztem napirendet kreálni, ő meg hasfájt. Ezt hívják szívásnak. Kb. 4 hetes volt, amikor már majdnem biztosra vettem, hogy nekem is kijár a "jóból". Először csak azt tűnt fel, hogy nem nagyon akar napközben aludni, folyton mocorog, amivel felébreszti magát. Tekergett mint egy kis sajtkukac és grimaszolt. Mindeközben szépen gyarapodott, volt bőven kakis pelus/nap, de éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Bencével pont a doktornénihez mentünk-amiatt az ominózus fosás-hányás miatt,-és rákérdeztem, hogy mit adhatnék. Előzőleg valaki ajánlotta a Gripe water-t, hogy az micsoda szuper szer. A doktornő kezdetnek az Infacolt ajánlotta. Semmit nem ért. Közben voltunk 6 hetes uh, ahol mondta a doki, hogy gázos nagyon a csaj. Mivel az Infacol nem használt, saját kútfőből úgy döntöttem, hogy kipróbáljuk az Espumisan szuszpenziót. Na ez már kezdett hasonlítani a jóhoz, beindult a puki-gyár, de közben meg folyton feljött a kaja még szopi után másfél órával is. A Gripe water beszerezhetetlen, nem lehet kapni semelyik gyógyszertárban, még a Brendonban sem. Vettem egy másik, mások által dicsért csodaszert, a Colief-et(darabja csupán 4000.-Ft, és kb. 1 hétig elég). Ennek egyetlen hátrány az, hogy szopi előtt anyatejbe kell csepegtetni, és ez viszonylag macerás. Mer' az ugye nem jó, hogy lefejek egy napra valót, mivel a lefejt tejet szobahőmérsékleten csak max. 4 óráig lehet tárolni, a hűtőbe se tehetem, mert 1-2 kortyot nem lehet felmelegíteni. Megoldás, az alkalmankénti fejés, de próbálja meg valaki megmagyarázni egy éhes kis szájnak, hogy '...mindjárt lesz kaja, csak fejek előtte egy kis friss tejet!" A héten voltunk tanácsadáson, és elpanaszkodtam a doktornéninek, hogy mennyire hasfájós a Csaj. Első javaslat, és egyben tök logikus: a szélcső. Megmondom őszintén, hogy nekem is eszembe jutott, csak valahogy idegenkedtem tőle. Viszont Emili annyira nem tudott pihenni a hasfájásától, hogy érte bármire képes vagyok, ha kell megszokom a szélcsövet is, csak segítsen valami. A szélcső után javasolta a doktornő a kamilla teát-nem sokat, napi 20-30 ml, valamelyik buborék oldót(Colief, Gripe water, Espumisan), és homeopátiát is kapott, Chamomilla-t. A doktornő is iszonyú puffadtnak ítélte meg Emili hasát, egyértelmű volt, hogy itt most már valamit tenni kell. A szélcsővel hazatérve Nyuszikát azonnal felcsaptam a pelenkázóra, és mint egy lufit, amin csak egy kis lukat csinál az ember, szépen leengedtem a gyereket. Jött vele még más is, de hihetetlen mennyiségű levegő volt benne. Aztán elmentünk a Bencéért a bölcsibe és ott is összecsinálta magát rendesen. Hiába no, rés lett a pajzson. Látszott rajta ahogy megkönnyebbült, kifehéredett, megnyugodott. Aztán megszerezte Mackó a Gripe water-t éééééééés: keresztben állt a gyerekben a szar. Szó szerint. Konkrétan, nem tudott pukizni, kakilni csak szélcsővel, és megint csak tekergett, kukacolt. Azonnal abbahagytuk, nem is használtuk sokat, és visszatértünk az Espumisanra és vele együtt adom a Coliefet. Ez most úgy néz ki, hogy hat, ma már sokkal nyugodtabb volt, de természetesen időnként szélcsővel is segítek neki, főleg akkor amikor tudom, hogy tuti nem éhes, nem álmos, és mégis nyűgös.
Nehéz napokat élünk, most aztán tényleg morci vagyok, hisz' sokat kell Őnagyságát cipelni, mert van, hogy csak az segít. Még jó, hogy anyu sűrűn tud jönni, kicsit kivon Emili vonzásköréből és átveszi a Kisasszonyt. Ilyenkor egy kicsit tudok lazítani, már ha lazításnak lehet nevezni a teregetést, mosogatást, vasalást.
És van még egy terápia a tarsolyomban. Az indiai babamasszázs. Kedden jön hozzánk Sangita, és remélem egy csapára megold mindent, és ahogy jött a hasfájás, úgy el is megy!

Záróra

Azt hiszem elég volt! Kb. 1 hónap múlva bezárom a blogot, de aki továbbra is szeretne minket olvasni, tegye meg, hogy ír egy emailt és küldök meghívót!

Családi ebéd

Ma Anyu trombitálta össze a családot egy ebédre, aminek első sorban az volt az oka, hogy a tesóm még csak fényképen látta Emilit, és most, hogy itthon van, szerette volna 3D-ben is megnézni! Szegény anno be akart jönni a kórházba, de amikor telefonált, nem tudtam vele beszélni, utána pedig későn olvastam az üzenetét!
Mi a tőlünk abszolút megszokott módon, késve érkeztünk. A két kicsi, pontosabban nem is olyan kicsi, inkább középső korosztály-Bence és Lili azonnal egy húron pendültek, iszonyatos sikoltozás, röhögcsélés, kiabálás vette kezdetét. Emilit ez persze egy cseppet sem zavarta. Kezdetben Anyu kezében, aztán némi táplálék vételezése után a kanapén folytatta a maratoni alvását!
Jó volt, majd még csinálunk ilyet!

Egy kis Bence

Rájöttem, hogy nehéz ügy ez a blogolás amikor már nem csak 1 gyerek van. Mindig eszembe jut, hogy most ezt vagy azt kéne Emiliről írni, aztán rögtön beugrik, hogy Bencének is vannak dolgai amik idevalók. Úgyhogy jöjjön akkor egy kis Bence.
Bucikám gyakorlatilag 5 hét után hétfőn ment először bölcsibe. Úgy gondolom szükség volt erre a kis "kényszerpihenőre", mert  ebből az 5 hétből 2 és felet az apjával töltött, a másikat meg velem és az Anyuval. Amikor az apjával volt, volt olyan nap, hogy reggeli után legközelebb csak vacsorakor láttam, mert vagy kint voltak álló nap a kertben vagy elmentek ügyet intézni. Mondhatnám azt is, hogy aranyélete volt a kis Töknek. Nem is vágyott a bölcsibe. Aztán a következő heteket meg velem és Anyuval azért bírta, mert vagy Anyu jött vagy elvitte magához és ott aludt. És persze volt 2 nap Lilizés is, ami egy kicsit balul sült el, mert fosás-hányás lett a vége. Istenem, ez van, gyerekek, kíváncsiak. Hogy ki volt az értelmi szerző, azt nem tudom, de nem lehet azt mondani, hogy csak ez vagy csak az csinálta. Ketten voltak, ketten vitték a balhét. Kiszedték a wc-ből a Duck-pöttyöt(mer' az olyan szép virág) és szétkenték a szobában a kis ágy alatt, miközben Anyu az ebédjükkel volt elfoglalva. Bence konkrétan telehányta a liftet Anyunál és összefosta éjjel az ágyától kezdve a mindent. 4 nap diéta következett. Nem tudom Lili mit alkotott otthon, nem érkeztek még hírek.:))
Ma, mikor bent voltunk Emilivel a kórházba, azon túl, hogy természetesen mindenki megcsodálta a hajas babánkat, az első kérdés az volt: "És Bence? Hogy viseli?"
Jól. Néha túl jól. Persze voltak/vannak szakaszok, átmenetek, meg nekünk is meg kellett szokni, hogy most már ketten vannak, de amúgy azt gondolom, hogy minden viszonylag simán ment. Az első 1-2 hétben előszedte a régi cumikat, azzal a szájában járkált. Nem tiltottam, mert úgy gondolom, azzal csak egy lapáttal teszek a tűzre. Egyet kértem tőle: csak itthon lehet a szájában a cumi. Aztán pár nap alatt lecsengett az egész.
A bölcsit nagyon élvezi, és ha nem is a neki megfelelő korcsoporttal van egész nap, de mégis gyerekek között, a régi kerékvágásban zajlik az élete. Reggel az apja viszi, itthon reggelizik, és fél 9-kor indulnak. Ez viszonylag-1-2 alkalomtól eltekintve-újdonság Bencének, de nagyon tetszik neki. Emili miatt a Buci ülése most pár hónapra előre került, így teljes sávszélességben figyeli a forgalmat az apja mellől, amiről aztán nekem be is számol délután. Mert, hogy délután én megyek érte, Emilire pedig Anyu vigyáz. Kicsit boltozunk, dumcsizunk, nagyon jól telnek a délutánok. És közben pedig halál nyugodt vagyok, mert Anyu tökéletesen ellátja a Kiscsajt. Tegnap jöttünk ki a boltból Bucival és közölte velem, hogy nem fogja meg a kezem. Mondtam, jó, de akkor lehet, sírni fogok. Erre azonnal rákapott a kezemre, szorította, odadugta a kis fejét és mondta, hogy ne sírjak! Annyira édes volt!
Időnként elgondolkodom, hogy mennyire jó nekem, hogy van egy ilyen szép kis családom, egy szerető-néha kicsit idegesítő, de ettől olyan imádni való pasi az oldalamon, aki mindig és mindenkor kiáll mellettem, értem.  Most olyan egyenes az életem és ha ez rajtam múlik, akkor így is marad!

Várjuk a visszajelzéseket az ovikból. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy felveszik-e a 13.kerületi oviba. Illetve annak is az angol tagozatába. Ugyanis az van, hogy minden évben 2 angol csoportot indítanak, akiket angol anyanyelvű pedagógusok tanítanak. De a csavar a történetben, hogy ebbe a 2 csoportba az egész kerületből be lehet adni a jelentkezést, nem csak a körzeteseknek, és a csoportba a gyerekeket sorsolni fogják. Persze ez a része fizetős, három részletben kell befizetni, de szerintem megfizethetetlen, hogy már ilyen korban olyan embertől tanuljon a gyerek, akinek ez az anyanyelve. Ha nem sikerül bekerülni az se világvége, mert akkor is csurran-cseppen némi angol tanítás, de azért jobb lenne!

Nos, mi tudható még Buciról? Egyre ügyesebb a nagymozgásokban, pl. eddig nem nagyon szeretett focizni, de mostanság kifejezetten jól rúgja a bőrt. Meglepett a finom mozgással is, amikor valamelyik nap leültettem színezni. Úgy fogja a ceruzát ahogy kell, magához képest pedig nagyon szépen kiszínezte a kiszínezni valót. Az, hogy 25 db-os puzzle-t egyedül simán kirak, az nem újdonság, karácsony óta teszi, lassan veszek neki egy másikat. Van egy Verdás foglalkoztató könyve, 3-4 éveseknek szól, azt nagyon szereti. Időnként hozza, leül vele mellém és megbeszéljük a számokat, betűket, formákat. Ami nagyon durva, vannak ezek az útvesztő feladatok, sok kacskaringós út, és keresd meg ezt vagy azt. Első ránézésre megmondja melyik a jó út. Nem húzgálja végig az ujját mindegyiken, hanem ránéz és megmondja.

Imádjuk! Eltekintve néhány zizi naptól, nagyon jó gyerek! És ha nem is mondjuk neki nap mint nap, hogy mennyire kedves, aranyos, okos attól még nagyon jól tudja, hogy nagyon szeretjük, mert a szeretet nem abban nyilvánul meg, hogy 3x elmondom neki, hogy mennyire kedves, aranyos és okos!