2009.09.16.
Sosem voltak illúzióim azzal kapcsolatban, hogy ha egyszer gyerekem lesz akkor kockásra fogom unni a fejemet. Az én drága kisfiam mindig igyekszik megtenni mindent annak érdekében, nehogy az ő alvásidejében én azonnal a fotelbe vessem magam és feltett lábakkal nótázzam a "Lóg a lába lóga..."kezdetű dalt. Az történt, hogy ebéd után mindig adok neki egy 20-25 percnyi pause-t mielőtt ágyba dugnám. Megkértem, hogy ez idő alatt lesz szives kakilni, mert ki nem állhatom, ha azért kel fel 1 óra 18 perc után, mert műsoros a pelus. 10 perc után láttam, hogy erőlködik, gondoltam sínen vagyunk mint József Attila, de várok még, jöjjön ki aminek jönnie kell. Nos, amíg én elmerültem a déli híradó klímaváltozás, meg Barroso or not híreiben, Tojgli a hálóban csendben ügyködött. Gyanús lett, meg büdös. Felálltam, és döbbenten láttam, hogy Bence zöldre festette az ajtót, a padlószőnyeget és a szárítón lógó kék lepedőt. Bónuszként fáradtan megdörzsölte a szemét. Mindezt, ha még nem lenne egyértelmű, sz×rral tette. Én meg még megfejeltem a történetet annyival, hogy nem tudtam eldönteni melyik irányba menjek a gyerekkel, és a fehér padlószőnyegen potyogtattam a kakit. Zuhanyzás és öltözés után Kótyi 3 perc alatt mély álomba szenderült.
Én meg mielőtt a fotelbe heveredhettem volna, takaríthattam Virágos Rózsaszál végtermékét. Nincs szebb az Anyaságnál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése