Kettőjük kapcsolatáról már régen szerettem volna írni. Nem egyszerű. Filip egy yorkshire terrier, nem nyom egészen 3 kilót. Tündéri, imádnivaló kis eb. Lassan 5 éve annak, hogy megszületett a fejemben a gondolat, hogy szükségem van egy kiskutyára. Sosem volt kérdés, hogy milyen legyen a fajtája, mindig tudtam, hozzám egy ilyen típus illik. Kinéztem, és karácsonyra megvettem. Magamnak. Aztán együtt éldegéltünk. Jött a szerelem, és hál'Istennek, neki is tetszett. Persze kezdetben még nem lakott velünk, csak kb. fél év múlva költözött ő is be. Hárman éldegéltünk. Mackó szereti Filipet, Filip pedig annyira szereti Mackót, hogy bár a kutyák nem nagyon szoktak falkavezért váltani, de ő mégis megtette. Már nem én vagyok a falkavezér. Én már csak a kiszolgálószemélyzet vagyok. Enni adok, kiengedem a kertbe, megfürdetem, kozmetikushoz és orvoshoz hordom. Persze a kert és a fürdetés kivételével a muníciót Mackótól kapjuk. Mackó pl. drága Royal Canin-nal eteti az ebet, aki ezért úgy néz rá mint liba az Istenre! Aludni ugyan az én párnámon alszik a négylábú, az apja közelébe csak húzós, hideg, téli éjszakákon merészkedik, akkor is csak úgy, hogyha megmozdul az Isten, ő már ugrik is, nehogy palacsinta-kutya legyen belőle reggelre. Szóval írhatnék még hosszú-hosszú sorokat arról, hogy hogyan éldegéltünk, de közben jött Kótyi.
A várandósság ideje mindenkinek nyugalmasan telt, én otthon tengettem az időmet, amint Filip igencsak szeretett, feltett lábakkal néztük a tv-t, pihengettünk, sétálgattunk. Kezdetben nem érezte, hogy miért is ez a nagy változás, aztán amikor Kótyi elkezdett mocorogni a hasamban, majd később hatalmasra növesztette az albérletét, Filipnek is szemet szúrt, hogy itt valami nem klappol. Nyugis kis élete rippsz-roppsz megváltozott. Az állandó éjszakai fészkelődésemtől nem tudott aludni rendesen, ki lett túrva a párnámról, állandóan mászkáltam éjjel, főleg a vége felé. Felfordítottunk egy szobát, és új berendezést kapott, éjszakákba nyúlóan szereltünk, szépítgettük, ő pedig dühösen és csalódottan feküdt a nappaliban a kanapén. Kicsit elhanyagoltam a lelkét.
Aztán olvastam, ha baba érkezik egy olyan családba, ahol már van kutya, akkor úgy kell elfogadtattni vele az új családtagot, hogy haza kell vinni a kórházból egy olyan textilpelust amin a baba min. 2 napot aludt. Hogy rajta legyen a szaga. Otthon aztán meg kell az ebbel szagoltatni, sőt oda is lehet, kell neki adni, így állítólag nem fogja ellenségként kezelni a kicsit.
Nos, mivel tudtam, hogy Filip életében azért ez igen csak nagy változás, így is tettünk, és szerencsére el is fogadta Bencét. A kezdetek azért nem mentek olyan simán, hisz az ágyban a helyét még csak mostanság kapta vissza, este várnia kell a vacsira, de igyekszem, hogy ne érezze, hogy ő az utolsó a dolgok sorrendjében.
Bence először kb. 3-3 és fél hónapos volt amikor észrevette, hogy valami kis izé folyton követ minket. Filip a lakás összes helységébe utánunk jött-jön. Ha pelenkázni mentünk, oda követett, ha szoptattam leült mindig mellénk, szorosan mellém, hogy érezzen engem. Konyha, fürdő, hálószoba. Mindenütt ott volt. Nem csinált semmit, csak nézett, vagy leült, lefeküdt, várta a következő lépést. Na meg a nagy sétákat. Számára Bence jó buli, mert nagyokat sétáltunk kezdetben a környéken, tavasszal pedig a Duna-parton. Szóval amikor Bence észrevette Filipet, csak követte a szemével, majd 1 hónap múlva már szerette volna megfogni. Apukája nagy segítség volt ebben, és itt meg is törik a tündérmese a baba és a kutya között. Filip ugyanis gyanútlanul leült Mackó mellé a kanapéra. Arra azonban nem számított szerencsétlen, hogy a Mackó kezében lévő kisemberke nagyon szerette volna már "megsimogatni". El is érte a kutya fejét, végig is húzta a kezét a buksiján, ennél a pontnál azonban ökölbe szorította a kezét és mivel a kutya menekülőre fogta, így egy kis csomó kutyahaj maradt a kezében. Filip pedig megtanulta, hogy a legkisebb emberkét a családban ha nem muszáj akkor nem közelíti meg. Ez egészen addig tartható fogadalom volt számára, amíg Bence meg nem tanult mászni. Ettől a perctől fogva....a hegy és Mohamed esete.
Bence nagyon szeretne Filippel játszani, de Filip valamiért kerüli a közös játékot. Van, hogy bohóckodik neki, ugrál előtte, hempereg a földön, és közben jólesően morog, de hogy közel nem megy Bencéhez az egészen biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése