Első trimeszter

2009.04.07.

2008. január
A pozitív teszt láttán nem bírtam magammal,  a következő héten felhívtam az orvosomat. Szabin volt! Január végéig! Kétségbeestem. És akkor most velem mi lesz? Babát várok! Mondta a recepciós lány, hogy a helyettesítő dokihoz, ha akarom, beír! Így történt, hogy Kótyit 6 hetesen láttuk először! Édes volt, a mi kis magzatunk a kis petezsákjában kuporgott és ezerrel vert a kis szíve. Mondta a doki, hogy most éljek ugyanúgy ahogy eddig, ne foglalkozzak semmivel, szedjek Elevitet ( soha egy szemet be nem vettem, de azért köszönöm ), és majd a 9-10. hét tájékán ráérek visszajönni az én doktoromhoz. Kicsit csalódott voltam, azt hittem körülugrálnak majd, konfetti, tüzijáték is lesz, kapok majd kiskönyvet amit büszkén viszek majd ki a váróba (kis szemét), részletesen elmondják, hogy melyik hónapban mi fog velem történni a várandósságom alatt. Ma már tudom, csak az álmokban és abban a pillanatban van tüzijáték és konfetti amikor pozitív tesztet látunk, körülugrálni a várandós kismamát a családtagok reszortja, kiskönyvet majd a védőnő ad, és azért nem mondanak semmit, mert az első trimeszterben bármi megtörténhet! Na de nem Kótyival, kérem szépen! Aki túlélte AZT a szilvesztert, a masszászt ( most milyen jól esne ), a buborékokat a jakuzziban inci-finci mákszem korában, annak meg se kottyan az első trimeszter buktatói. Én tudtam, na de kezdjem el mondani?!
2008. február
Így hát, februárig "türelemmel" vártam, és minden nap mosolyogva keltem! Plussz hormoningadozás. 5.-én mentem a dokihoz, minden oké volt, megcsinálta a kötelező cytologiát és házifeladatnak kiadta, hogy milyen vérvizsgálatokra menjek el. Rendes volt, mert nekem mint eü. dolgozónak, meghagyta a választás jogát, hogy megcsináltatom náluk az Istvánban vagy a magam ura leszek. Most már tudom, jó ha az ember a maga ura, de nem az egészségügy útvesztőjében. Mivel gyerekkórházban dolgozom, így minden féle engedélyekre lett volna szükség egy nyamvadt vérvételre. A védőnőnél megváltozott a számítógépes rendszer, így ő sem adhatott beutalót. Gondoltam, megyek a 2. számú pályára, a Háziorvoshoz! Na, puff neki, ő meg közölte, hogy vércsoportra ő nem adhat beutalót, menjek a terhesambulanciára ( micsoda gyönyörű szó! )! Ott sacc-per-kábé 50-en (!) ültek este 5-kor tömött sorokban, én is becsatlakoztam, de úgy 25 perc után, amikor nem történt az ég világon semmi, az ajtón ki, de be se ment senki, plussz a mellettem lévő csajszi úgy gondolta megoszthatja velem a problémáját, na akkor menekülőre fogtam! Mondtam a csajszinak, aki közben már belemerült rendesen  a témába, hogy bocsi, de mennem kell, és uzsgyi! Soha többet nem mentem oda! Másnap felhívtam a dokimat, hogy mégis csak az Istvánba mennék.
Az még a februári történésekhez kapcsolódik, hogy a cytológia után, 1 héttel, hát volt izgulás. Egy nap barnás folyás indult meg. Mindenki, aki már várt babát, és beleásta magát a témába rendesen, az tudja, hogy a barnás váladékozás  a vetélés egyik igen meghatározó jele lehet! Mackó azon nyomban pihenőre fogott, épp hogy csak le nem szíjazott, egész nap nem csinálhattam semmit, még egy újságpapírt se emelhettem fel nemhogy egy Kismama Magazint! Néha csendben pityeregtem, hogy milyen szép volt a várandósság, és ha menni akar akkor menjen, de tényleg nem mozdultam a fotelból, bő 1 hétig! Akkor ugyanis orvoshoz kellett menni, fotel nélkül, aki mondta, hogy a barnás váladékozás a cytologia miatt van. Logikus, gyógyul a seb, közben minden más folyamatok történnek ott bent, nyúlik ez, húzódik az. Elszégyeltem magam, már majdnem eltemettem Kótyit!