2009.04.17.
Áprilisban a meleggel együtt bekúszott az életünkbe a játszótér is. Félreértés ne essék, nem szeretnék játszótéri anyuka lenni, aki ott neveli a gyerekét. Mert ez egy kategória. Mármint a játszótéri anyukaság. Én igyekszem a lehető legkevesebb időt eltölteni ezen a helyen, és most még meg is tehetem, mert Kótyi az ülésen kívül mást nem nagyon csinál. A hintázást viszont az első perctől fogva imádja, olyannyira, hogy most már vagányul félre fordul és még csak nem is kapaszkodik. A homokozóba is beültetem, olyankor hangosan mondja a magáét és fogdossa homokot, illetve már meg is kóstolta. A múltkor, amikor Kótyi hangos elmélyüléssel elemezte a homokszemcséket, az egyik anyuka mondta neki, hogy milyen aranyos és, hogy mondja a magáét. 10 perc után, amikor Kótyi még mindig kitartóan elemezett, azt kérdezte, hogy egész nap ezt csinálja? Hát ezt. Nekem már fel sem tűnik, de van, hogy anyuval nem lehet 2 szót se váltani, mert egyfolytában Ő 'beszél'! Vajon kire ütött ez a gyerek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése