Vasárnap óta írom ezt a posztot. Á, dehogy, nem szenvedek időhiányban!
Buci pénteken töltötte a 16. hónapot. Gondolkoztam, van-e olyan dolog ami az elmúlt hónaphoz képest változott, aztán rájöttem, hogy persze, hogy van! De kezdem az alapoknál:
Súly: 12,5 kg. No comment.
Étel-ital fogyasztás: Hmmm. Lassan kieszi a családi vagyont. Nem panaszkodhatom, igazán jó evő bébi. Még akkor is, amikor a fogzás miatt visszaesik az étvágya. Szerintem az a mennyiség lenne a normális, de ez van. Nagy kedvenc még mindig a virsli és virslike, de szívesen fogyaszt felvágottakat és téli szalámit magában. 5-6 darabot simán benyom. Kenyeret egyedül májkrém társaságában hajlandó enni, meg a boltban kiflicsücsköt csócsál. Igazából ínyenc a kis Tojás, mert a frissen főzött-sütött dolgokat eszi meg igazán. Anyu partner neki ebben, mert amikor nála van akkor ő mindig friss kaját csinál neki, így heti egyszer kap fincsi csibe levest, meg még annál is finomabb rántott husit. Így aztán az állott kaját igen csak megfinnyogja, de azért annyira nem, hogy ne egye meg. Aztán van még az édesség kategória, amiben én elég szigorú vagyok. Ezen a listán viszonylag kevés étel van. Puding-csokis csak akkor ha volt már aznap produktum-krémtúró, túró rudi. Néha-néha befigyel egy Kinder Pingui. A gyümölcs kategória elég lájtos, de a banánt szívesen megeszi. Ami az ivászat részét illeti, hát az nem sűrű, a víz és az esti babatejcsi váltogatját egymást. Vízből elég tetemes mennyiséget képes elfogyasztani per nap.
Az ételeket kézzel szereti fogyasztani, ha elég türelmesnek érzem magam, akkor adok neki kanalat és szépen lapátol azzal is. A kis villa is nagy kedvenc, bár a falat ráakasztásánál segíteni kell. Sac-per-kábé a kanálon lévő mennyiség 50%-a jut el a szájáig. A többit hagy ne mondjam. Pohárból önállóan szépen iszik. A főétkezéseknél pohárból iszik, amúgy kis üvegből, nem cumis.
Szuszi-muszi: hááááát, van, hogy jó, van, hogy gyötrelmes. Most épp a jó és a gyötrelmes átmeneti szakaszában vagyunk, per pillanat nem tudom melyik irányba haladunk. Pár napja rákapott, hogy alvás előtt megiszik kábé 2 dl tejcsit. Gondoltam, nem baj, majd nem ébred fel éjszaka tejcsizni, de tévedtem. Ez a kis folyadék mennyiség cseppet sem zavarja a Cseppet, hogy ne keljen fel és ne igya meg a 3 deci neki szánt hajnali tejet. A hosszú, nem dolgozós napok alatt, amikor nem kellett hajnalban kelni senkinek se, rájöttünk, hogy a Gyerekbe beszerelték a svájci órát. Mackó szerint kedves volt tőlük, hogy nem fél 7-re állították az ébresztőjét, mert így minden nap (a szállodai napokat leszámolva) negyed 9-ig aludhattunk, de volt negyed 10, sőt fél 10 is. Az elalvásokra mostanság új forgatókönyvet írtunk, mert már nem az a kisbaba aki ha elaludt akár bombát is robbanthattunk volna mellette. Régen elszuszizott a szopipárnán, aztán ébredés nélkül be lehetett rakni az ágyba. Most egy kis szeretgetés, huncutkodás után megbeszéljük, hogy megy az ágyikóba, viheti magával Némót, aki kábé másfélszer nagyobb mint Filipke, anya vagy apa lefekszik a kanapéra és megvárja míg Őméltóságát elnyomja az álom. Akkor ki lehet settenkedni a szobából. Lassan arra gyúrunk, hogy nekünk ne keljen ottmaradni, hanem simán ki tudjunk jönni akkor is ha még nem alszik. Ötlet valakinek? Egyébként napközben alszik ebéd után, ha én is szeretnék lefeküdni akkor csak 1 órát, ha épp nem vagyok álmos akkor akár 2-2 és fél órát is lenyom.
Fog: 5 gyönyörű kis gyöngyszem figyel a szájában, ebből 3 totál kinövesztve, a 2 felső metsző félig, de imádni való a mosolya már így is. Egyébként nyűglődik néha, néha nem, néha kiborulok én is és megborítom egy kis Panadollal. Reménykedem és várom a végét. Várhatom, mi?
Kommunikáció-értelem: Na ez az amiben az előző hónaphoz képest rengeteget fejlődött. Nem, nem a beszédre gondoltam, hanem a non-verbális kommunikációjára. Az valami zabálni való. Általában, könnyű, eldöntendő kérdéseket teszünk fel neki, és ő nagyon helyesen, értelmesen bólogat rá. A legédesebb amikor igen-nel bólogat, és hozzá az arca olyan komoly, hogy mindig elfog a nevetés. Mindent megért, kivéve anem és a nem szabad kezdetű mondatokat. ???? Ha megkérem, hogy hozza ide ezt vagy azt a dolgot, akkor szó nélkül teljesíti. Ellenben igyekszik az akaratát minél hamarabb érvényre juttatni, ha másképp nem hát Műhisztivel. Imádom azt a műsort.:) Karácsony környékén kezdte a halandzsás mesemondást, amit persze csak ő ért, és a következőképpen fest: elindul a szobában és a mutatóujjával szinte mindenre rámutat közben halandzsázik. Annyira aranyos, kár, hogy nem tudom szemléltetni.
Imádja a reklámokat, akkor még a hiszti is abba marad és nehéz elterelni a figyelmét. Ha buszt, villamost, rendőrautót és különböző szirénázós autót lát a tv-ben rámutat és addig mutatja és kiabál hozzá, amíg én nem kommentálom, hogy "igen, ott egy busz".
Imád még fényképeket nézegetni, a legjobban az unokanővére a ma pont 3 éves Lili képét szereti nézegetni a legjobban.
Játék: Hát ez se semmi. Egész nap jön-megy mint fing a gatyában. Általában van is valami a kezében, most a nagy kedvenc a porszívó volt(játék), amit elkoboztunk tőle és jól elraktuk-tudom, szemetek vagyunk, de amit azzal művelt idegtépő volt. Ütötte-verte, már darabokban volt szerencsétlen játék, aztán meg fel is mérgelte rajta magát, hogy nem úgy viselkedik ahogy ő szeretné, és kitört a Hiszti. Most egy tologatós, dobverős kutyával rohangál, mindenhová betolja, felemeli a szőnyeget, az alá is betolja, egyszóval úgy játszik vele mintha egy porszívó lenne. Ennyire belerögzült intrauterin, hogy hetente porszívóztam?
A díbolós, porszívószétverős játékon kívül szereti még a könyveket, és az az érdekes, hogy ha csendben ül a kis ficakjában és egyedül nézegeti a könyveket, akkor nem szaggatja. Ha kihozza a nappaliba, hogy együtt olvassuk, abban a pillanatban elkezdődik a könyvkínzás. Sajna vannak már könyvek amik már semmire sem jók.
A kisvasút is bejön még, bár abban azt szereti, hogy én összerakom ő meg szétszedi. Van egy alagút is a vasúthoz, oda mindig betesz valamit és élvezi a tömegszerencsétlenséget az alagútban.
Filipke is rajta van a "kedvenc játékaim" listán.
Érzelem: Most egy kicsit bújósabbá vált, nehezebben enged el, de pár perc sírás után könnyen elterelhető a figyelme a bánatáról. Puszit kérésre ad még mindig és nagy kedvenc még a piszézés. Esténként, amikor elalszik, akkor szoktam megszeretgetni, mert akkor lehet igazán. Megpuszikálom, végig simogatom...és az olyan jó. Mert amúgy ő egész nap el van foglalva, nem ér rá érzelgősködni.
Sajna vannak dührohamok is, ezeket a'la komplett nehezen viseljük, és mivel a jelenség délután figyelhető csak meg, ezért afternoon depression-nak hívjuk. Ha jól belegondolok, akkor tavaly ilyen tájt is volt ilyen, és akkor ez az időjárásnak és a tehetetlenségnek tudható be. Valóban nem nagyon tud mit kezdeni magával, ha az időjárás engedi kiszagolunk a kertbe, de az a sok ancúg amit fel kell venni teljesen elveszi a kedvünket a kinti játéktól. Játszótér kizárva. A héten már elkezdünk Daloló-ra és babatornára járni megint, hogy legalább egy kis szociális ingert vigyek az életébe. Úúúúúúúúúúútááááááálooooooooom a telet!!!!!!!!!!!
Finom-és nagymozgások: Itt se tudok jelentős változásról beszámolni, pörög, forog, fetreng, nekifutásból felvágódik az ágyra, feszegeti a korlátait. Feláll a kanapén vagy ágyon, esetleg fotelben és élvezi, hogy labilis alatta a talaj, dűlöngél, és közben hatalmasakat kacarászik. Neki tetszik. Nekem kevésbé. Óránként 5x vagyok szívinfarktus közeli állapotban.
Finom mozgás-ügyben se fejlődtünk túl sokat, de igyekszünk!
Egyébként pedig ma megyünk az elmaradt MMR-oltásra, majd beszámolok.
Buci pénteken töltötte a 16. hónapot. Gondolkoztam, van-e olyan dolog ami az elmúlt hónaphoz képest változott, aztán rájöttem, hogy persze, hogy van! De kezdem az alapoknál:
Súly: 12,5 kg. No comment.
Étel-ital fogyasztás: Hmmm. Lassan kieszi a családi vagyont. Nem panaszkodhatom, igazán jó evő bébi. Még akkor is, amikor a fogzás miatt visszaesik az étvágya. Szerintem az a mennyiség lenne a normális, de ez van. Nagy kedvenc még mindig a virsli és virslike, de szívesen fogyaszt felvágottakat és téli szalámit magában. 5-6 darabot simán benyom. Kenyeret egyedül májkrém társaságában hajlandó enni, meg a boltban kiflicsücsköt csócsál. Igazából ínyenc a kis Tojás, mert a frissen főzött-sütött dolgokat eszi meg igazán. Anyu partner neki ebben, mert amikor nála van akkor ő mindig friss kaját csinál neki, így heti egyszer kap fincsi csibe levest, meg még annál is finomabb rántott husit. Így aztán az állott kaját igen csak megfinnyogja, de azért annyira nem, hogy ne egye meg. Aztán van még az édesség kategória, amiben én elég szigorú vagyok. Ezen a listán viszonylag kevés étel van. Puding-csokis csak akkor ha volt már aznap produktum-krémtúró, túró rudi. Néha-néha befigyel egy Kinder Pingui. A gyümölcs kategória elég lájtos, de a banánt szívesen megeszi. Ami az ivászat részét illeti, hát az nem sűrű, a víz és az esti babatejcsi váltogatját egymást. Vízből elég tetemes mennyiséget képes elfogyasztani per nap.
Az ételeket kézzel szereti fogyasztani, ha elég türelmesnek érzem magam, akkor adok neki kanalat és szépen lapátol azzal is. A kis villa is nagy kedvenc, bár a falat ráakasztásánál segíteni kell. Sac-per-kábé a kanálon lévő mennyiség 50%-a jut el a szájáig. A többit hagy ne mondjam. Pohárból önállóan szépen iszik. A főétkezéseknél pohárból iszik, amúgy kis üvegből, nem cumis.
Szuszi-muszi: hááááát, van, hogy jó, van, hogy gyötrelmes. Most épp a jó és a gyötrelmes átmeneti szakaszában vagyunk, per pillanat nem tudom melyik irányba haladunk. Pár napja rákapott, hogy alvás előtt megiszik kábé 2 dl tejcsit. Gondoltam, nem baj, majd nem ébred fel éjszaka tejcsizni, de tévedtem. Ez a kis folyadék mennyiség cseppet sem zavarja a Cseppet, hogy ne keljen fel és ne igya meg a 3 deci neki szánt hajnali tejet. A hosszú, nem dolgozós napok alatt, amikor nem kellett hajnalban kelni senkinek se, rájöttünk, hogy a Gyerekbe beszerelték a svájci órát. Mackó szerint kedves volt tőlük, hogy nem fél 7-re állították az ébresztőjét, mert így minden nap (a szállodai napokat leszámolva) negyed 9-ig aludhattunk, de volt negyed 10, sőt fél 10 is. Az elalvásokra mostanság új forgatókönyvet írtunk, mert már nem az a kisbaba aki ha elaludt akár bombát is robbanthattunk volna mellette. Régen elszuszizott a szopipárnán, aztán ébredés nélkül be lehetett rakni az ágyba. Most egy kis szeretgetés, huncutkodás után megbeszéljük, hogy megy az ágyikóba, viheti magával Némót, aki kábé másfélszer nagyobb mint Filipke, anya vagy apa lefekszik a kanapéra és megvárja míg Őméltóságát elnyomja az álom. Akkor ki lehet settenkedni a szobából. Lassan arra gyúrunk, hogy nekünk ne keljen ottmaradni, hanem simán ki tudjunk jönni akkor is ha még nem alszik. Ötlet valakinek? Egyébként napközben alszik ebéd után, ha én is szeretnék lefeküdni akkor csak 1 órát, ha épp nem vagyok álmos akkor akár 2-2 és fél órát is lenyom.
Fog: 5 gyönyörű kis gyöngyszem figyel a szájában, ebből 3 totál kinövesztve, a 2 felső metsző félig, de imádni való a mosolya már így is. Egyébként nyűglődik néha, néha nem, néha kiborulok én is és megborítom egy kis Panadollal. Reménykedem és várom a végét. Várhatom, mi?
Kommunikáció-értelem: Na ez az amiben az előző hónaphoz képest rengeteget fejlődött. Nem, nem a beszédre gondoltam, hanem a non-verbális kommunikációjára. Az valami zabálni való. Általában, könnyű, eldöntendő kérdéseket teszünk fel neki, és ő nagyon helyesen, értelmesen bólogat rá. A legédesebb amikor igen-nel bólogat, és hozzá az arca olyan komoly, hogy mindig elfog a nevetés. Mindent megért, kivéve anem és a nem szabad kezdetű mondatokat. ???? Ha megkérem, hogy hozza ide ezt vagy azt a dolgot, akkor szó nélkül teljesíti. Ellenben igyekszik az akaratát minél hamarabb érvényre juttatni, ha másképp nem hát Műhisztivel. Imádom azt a műsort.:) Karácsony környékén kezdte a halandzsás mesemondást, amit persze csak ő ért, és a következőképpen fest: elindul a szobában és a mutatóujjával szinte mindenre rámutat közben halandzsázik. Annyira aranyos, kár, hogy nem tudom szemléltetni.
Imádja a reklámokat, akkor még a hiszti is abba marad és nehéz elterelni a figyelmét. Ha buszt, villamost, rendőrautót és különböző szirénázós autót lát a tv-ben rámutat és addig mutatja és kiabál hozzá, amíg én nem kommentálom, hogy "igen, ott egy busz".
Imád még fényképeket nézegetni, a legjobban az unokanővére a ma pont 3 éves Lili képét szereti nézegetni a legjobban.
Játék: Hát ez se semmi. Egész nap jön-megy mint fing a gatyában. Általában van is valami a kezében, most a nagy kedvenc a porszívó volt(játék), amit elkoboztunk tőle és jól elraktuk-tudom, szemetek vagyunk, de amit azzal művelt idegtépő volt. Ütötte-verte, már darabokban volt szerencsétlen játék, aztán meg fel is mérgelte rajta magát, hogy nem úgy viselkedik ahogy ő szeretné, és kitört a Hiszti. Most egy tologatós, dobverős kutyával rohangál, mindenhová betolja, felemeli a szőnyeget, az alá is betolja, egyszóval úgy játszik vele mintha egy porszívó lenne. Ennyire belerögzült intrauterin, hogy hetente porszívóztam?
A díbolós, porszívószétverős játékon kívül szereti még a könyveket, és az az érdekes, hogy ha csendben ül a kis ficakjában és egyedül nézegeti a könyveket, akkor nem szaggatja. Ha kihozza a nappaliba, hogy együtt olvassuk, abban a pillanatban elkezdődik a könyvkínzás. Sajna vannak már könyvek amik már semmire sem jók.
A kisvasút is bejön még, bár abban azt szereti, hogy én összerakom ő meg szétszedi. Van egy alagút is a vasúthoz, oda mindig betesz valamit és élvezi a tömegszerencsétlenséget az alagútban.
Filipke is rajta van a "kedvenc játékaim" listán.
Érzelem: Most egy kicsit bújósabbá vált, nehezebben enged el, de pár perc sírás után könnyen elterelhető a figyelme a bánatáról. Puszit kérésre ad még mindig és nagy kedvenc még a piszézés. Esténként, amikor elalszik, akkor szoktam megszeretgetni, mert akkor lehet igazán. Megpuszikálom, végig simogatom...és az olyan jó. Mert amúgy ő egész nap el van foglalva, nem ér rá érzelgősködni.
Sajna vannak dührohamok is, ezeket a'la komplett nehezen viseljük, és mivel a jelenség délután figyelhető csak meg, ezért afternoon depression-nak hívjuk. Ha jól belegondolok, akkor tavaly ilyen tájt is volt ilyen, és akkor ez az időjárásnak és a tehetetlenségnek tudható be. Valóban nem nagyon tud mit kezdeni magával, ha az időjárás engedi kiszagolunk a kertbe, de az a sok ancúg amit fel kell venni teljesen elveszi a kedvünket a kinti játéktól. Játszótér kizárva. A héten már elkezdünk Daloló-ra és babatornára járni megint, hogy legalább egy kis szociális ingert vigyek az életébe. Úúúúúúúúúúútááááááálooooooooom a telet!!!!!!!!!!!
Finom-és nagymozgások: Itt se tudok jelentős változásról beszámolni, pörög, forog, fetreng, nekifutásból felvágódik az ágyra, feszegeti a korlátait. Feláll a kanapén vagy ágyon, esetleg fotelben és élvezi, hogy labilis alatta a talaj, dűlöngél, és közben hatalmasakat kacarászik. Neki tetszik. Nekem kevésbé. Óránként 5x vagyok szívinfarktus közeli állapotban.
Finom mozgás-ügyben se fejlődtünk túl sokat, de igyekszünk!
Egyébként pedig ma megyünk az elmaradt MMR-oltásra, majd beszámolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése