" A dal ugyanaz marad."

2010.04.11.

Kislány koromban anyukám elvitte egy Halász Judit koncertre. Nem emlékszem hány éves lehettem, de tisztán él bennem a kép, ahogy tátott szájjal állok a többi gyerekkel együtt a színpad előtt. Szerettem azokat a dalokat.

Valószínűleg azt az érzés szerettem volna ismét átélni, mert pénteken utána kutakodtam a net-en, hogy hol van most Halász Judit koncert. Gondoltam jó lesz programnak, Bencének és az én kis gyereklelkemnek. Pesthidegkúton volt szombaton 16 órakor a koncert. Persze ránk jellemző módon későn indultunk el, és okosabbak voltunk mint Marika a GPS. Ő ugyanis nem akart minket a városon átcibálni, mi meg mondtuk neki, hogy semmit se tud a városi közlekedés rejtelmeiről, mi megyünk amerre gondoljuk, ő majd csak a végén segítsen. Mackó a cél előtt kábé 2 km-rel a homlokára csapott, hogy mekkora marhák vagyunk, Marikának volt igaza, arra kellett volna menni amerre ő navigált. Marika ugyanis az M0-on akart minket Budakeszi-Solymár irányába vezényelni, mi meg mentünk az Árpád-híd-hegyen át-Hűvösvölgy irányába. Persze se időben, se km-ben nem lett volna rövidebb Marika verziója. De, talán időben. Mondtam mackónak, hogy jó ez a GPS, de előtte azért nem árt tájékozódni, hogy hova a fenébe megy az ember.

Kicsit lekéstük az elejét, de ahogy beléptünk a terembe, fantasztikus volt a látvány. Bevallom, nekem rögtön könnybe lábadt a szemem, mert ugyanaz az érzés abban a pillanatban visszajött, ahogy meghallottam Halász Judit hangját. Anyám! Hogy az a nő szinte semmit se változott! A teremben szépen el voltak rendezve sorban a székek, de szerintem senki nem ott ült ahova a jegye szólt. Mi is ledobtuk a cuccot a leghátsó sorba, és vártuk egy kicsit, hogy Buci hozzászokjon a látványhoz meg a nagy hangzavarhoz. Nem kellett sokáig várni, úgy 3-4 perc múlva már mentünk is le a tömegbe, a színpad elé, a rengeteg gyerek közé. Kicsik, nagyok, anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, mindenki aki csak tudott ott tolongott az elején, én meg próbáltam Bencére koncentrálni miközben szóltak a már jól ismert dalok. Nem tudom nektek ezt olyan jól visszaadni, amennyire jó érzés volt nekem hallgatni őt. Többször könnybe lábadt a szemem, és olyan kis gombóc is volt a torkomban, de gondolom csak azért mert ahova én most elhoztam a fiam, azt kb. 30 évvel ezelőtt én ugyanúgy hallgattam mint most ott a színpad előtt 1-2 copfos kislány. Döbbenetes.

Lehet, hogy tévedek, de olyan ismerős vagy nekem
Találkoztunk mi már valami vidám zenés helyen
Nem emlékszem pontosan, hiszen nagyon rég lehetett
és nem ült melletted még az a tündéri kisgyerek

Óh igen, valamit sejtek én, bár biztos nem vagyok
Sok-sok évvel ezelőtt te ültél éppen ott
Ugye te voltál az a kisleány, aki hangosan énekelt
és nem is vetted észre talán, hogy mindenki rád figyelt

Én énekeltem egy dalackground-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-left-radius: 2px; border-bottom-right-radius: 2px; border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 2px; border-color: initial; border-image: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 2px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 2px; border-style: initial; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-left-radius: 2px; border-top-right-radius: 2px; border-top-style: solid; border-top-width: 2px; height: 120px; width: 160px;" title="<object width="425" height="344">
<param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/fJn_Lx_2VdI&hl=en_US&fs=1&color1=0xe1600f&color2=0xfebd01"></param>
<param name="allowFullScreen" value="true"></param>
<param name="t és te énekeltél velem
A lámpák fénye felragyogott csillogó szemeden
Ha a gyermekedre nézel, látod, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad

Látod, nekem is már régen felnőtt a kisfiam
és nem múlt el felettem sem az idő nyomtalan
De sosem fogynak a gyerekek, akik kérnek szüntelen:
hogy Jutka néni legyen szíves, énekelj nekem!

S én újra kezdem a dalt és ti énekeltek velem
A lámpák fénye felragyog a csillogó szemeken
Ha a gyermekeinkre nézünk, látjuk, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad

Bence(is) fantasztikusan érezte magát, rohangált, pörgött, forgott, táncolt, tapsolt, csúszott, mászott, egyszóval abban az 1 órában teljesen kihasználta a lehetőség adta helyzetet. Bár a végére egy kicsit nyüszi lett, mert minden áron ki akart menni-ott ugyanis nagyobb és világosabb hely volt a randalírozásra. Ez van, de hát nem is vártuk tőle, hogy egy ültő helyében végig ülje a koncertet.

Igazán kellemes szombat délután volt, a kis lelkemnek jót tett, és aki csak teheti menjen és vigye el a porontyát.

( Képeket ebben a posztban nem enged feltenni, estére azokat is felteszem egy másik posztban.)