Ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz: hát kifejezetten utálom a húsvétot! A legjobb az egészben, hogy ilyenkor Apa is itthon van. De én ezt a tojásosdit, ajándékosdit sose nem szerettem. És most se vettünk a Gyereknek ilyeneket. Persze kapott másoktól. Mondjuk tesómék nekünk adták oda a csokinyuszit, mondván, hogy majd mi eldöntjük mikor adjuk neki oda. Ezt bírom.
De azért összegyűlt a család, és erre azért jó ez az ünnep. Már szombat délután elkezdődött a dzsembori Anyunál. Tőlünk szokatlan módon átsétáltunk és nem autóztunk Anyuhoz, akinél már ott voltak tesómék. Bence és Lili már összeszokott párost alkottak, de ott volt még Orsi is, a sógornőm előző házasságából született lánya, aki most már 8 év körül van, de erre nem tenném a nyakamat. Orsira is azonnal ráhangolódott Bence, aki folyvást hurcolta, emelgette, vitte Bucit. Neki viszont baromira tetszett ez a helyzet. Rájöttünk, hogy Buci egy kis szórakoztatógép. Erre azonban ő is rájött. Táncolt a Thomas végén lévő zenére-mindig szokott-, majd elesett, amin mi hatalmasat röhögtünk. Nem sértődött meg, hanem reprodukálta a történteket, majd mégegyszer, és mégegyszer. Addig amíg nevettünk rajta. Közben pedig ő is hatalmasakat nevetett saját magán, erőltetve a nevetést, fetrengett a földön. Imádom ilyenkor! Negyed 8-kor alig bírtunk eljönni.
Másnap ebédre mentünk, Anyu egy hadseregnek főzött ismét, ahogy szokott. Valószínűleg már kopogott Buci szeme az éhségtől, mert azonnal befalta az ebédet, majd aludt bő 2 órát. Úgy, hogy közben mi a másik szobában nem nagyon voltunk csendesek. Délután beindultak Lilivel, és az Anyutól kapott kis vödröket a fejükre húzva rohangáltak körbe-körbe. (Kép később.) Viszonylag korán hazajöttünk, hogy egy kicsit levegőn is legyen Bucika. Apa kitalálta, hogy ő bizony most kivágja a tavaly nyáron kipurcant kajszi fát. A motoros fűrészes résznél mi inkább elmentünk a motorozni, de mivel Bence képtelen volt szót fogadni, hamar visszafordultunk. Nem tudom, valaha meg fogja-e tanulni a közlekedés alap szabályait, és itt most nem arra gondolok, hogy ismerje fel a jobb kezes utcákat. Szimplán annyi lenne az elvárásom tőle, hogy ha szólok, hogy álljon meg, akkor megáll, hogy az útnak a szélén menjen a motorral- nincs járda. Különben meg kiröhög és szarik rám. Mire visszaértünk addigra Apa is majdnem végzett a fával, itt viszont valahogy megértette, hogy nem menjen addig oda amíg Apa dolgozik. Hogy van ez? Azt mondjuk már meg se említem, hogy a múlt héten 3 nap alatt rittyentettek a teraszra korlátot, meg kis kaput is csináltak és a pince lejárót is elzárták. (Képet kicsit később prezentálok, egyébként szuper lett.) Minderre azért volt szükség, mert Buci most próbálgatta a határait ez ügyben, azaz le tud-e esni a teraszról avagy be tud-e esni a pince lejáróba. Viszont van még egy hely ahol 3 lépcső van, ezt már nem zártuk el, hülyén nézett volna ki, na szombat délelőtt innen esett le. Küklopsszá változott, csodaszép sebes pukli figyel a két kis szeme között. Gyorsan bekentem Árnikával, így a kék-lila színárnyalattól megszabadultunk. De most se látom rajta, hogy megtanulta a leckét, mert ugyan úgy felmászik és próbál lejönni.
A hétfőt takarítással kezdtük, az jól lefárasztja Bencét, meg az a kék folt amit a már meglévő puklija mellé szerzett azzal, hogy nekiment a nyitott ablak sarkának. Őrület a gyerek. Délután a másik Nagyihoz voltunk hivatalosak. Nehezen szedtük össze magunkat. 4 helyett fél 5-re sikerült is odaérnünk, és rengeteg kaja fogadott minket. Meg a család másik fele, akik kérdezték, hogy mit hozott Bencének a nyuszi. Mi meg mondtuk, hogy semmit, mert nem szeretjük az ilyen kötelező dolgokat, meg hogy volt-e Bence locsolkodni, mondtuk, hogy nem, mert mi nem tartjuk az ilyen hagyományokat. Aztán jött az, hogy de akkor hogy fogja megtanulni a húsvéti szokásokat, mondtuk, hogy majd elmondjuk neki. Tudom, kicsit kimért voltam és a válaszaim enyhén cinikusak, de nem szeretem, ha meg akarják mondani nekem, hogy kell szokásokra nevelni a Gyereket. Aztán egy csomó finomságnak köszönhetően, amit Peti és Réka csináltak, teli hassal hagytuk ott a szentendrei Nagyit.
Mindent egybevetve azért jó volt megint egy hosszabb hétvégét együtt tölteni. De a húsvétot továbbra se fogom szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése