Bocsi mindenkitől, aki tegnapra várta a folytatást, de egy délelőtti akut fogorvosi látogatás, majdan egy délutáni izmos, zsírégető aerobik után pont annyi erőm és energiám volt, hogy elkússzak az ágyig és hanyatt vágjam benne magam. Mackóval valamelyik nap pont azon poénkodtunk, hogy csinálni kéne egy reklámot a még nem gyerekeseknek. Például: "Unatkozik? Szüljön gyereket! Túl nagy a rend a lakásában? Szüljön gyereket! Túl tökéletes az alakja? Szüljön gyereket!" És így tovább. Gondolom mindenki hozzá tud még tenni valamit. Na, mindegy! A folytatásban:
- érzelmileg Buci toppon van. Előfordul, hogy mindenkit szeret és ölelget, puszilgat, és előfordul, hogy a sz@rnak is sz@r szaga van. A múltkor pölö Dalolón hozzávágott egy dobozt egy muterhoz. Azt hittem leég a pofámról a bőr. Mondjuk előzmények bőven voltak-unszimpi anyukák meg a kölkeik, és az egyik IQ-bajnok anyuka elkezdte keksszel etetni a gyerekét, mondván, hogy nem evett a szegény pára ébredés után. Oké, érthető, de szerintem fél órába még egy gyerek se halt bele, ennyit ki kell bírni vagy nem kell jönni foglalkozásra. Szal, előkerült ez a kekszes doboz, bezabálta a kölök plusz segítettek a haverjai, ezáltal jó páran félrevonultak és egy külön sarokban koktéloztak, szegény Barbi meg próbált volna mondókázni, énekelni, de a bulit már szétcsapták a keksz-zabálók. Végül Bencéhez került az üres kekszes doboz, aki nézegette, forgatta mint néger a télikabátot, majd egy jól irányzott dobással hozzávágta a legunszimpatikus anyukához. Én nem győztem bocsánatot kérni, ő oktatta Bucit, hogy ilyet nem szabad csinálni, nekem meg a számon volt, hogy zabálni se illik más lakásán, megkérdezés nélkül egy csoportos foglalkozáson. Punktum. Fizetés, öltözés, elrohanás.
Máskülönben, Buci mostanság egy igazi szeretetgombóc, érzi, hogy ha gebasz van, vagy fájdalmasat csinál nekem, nekünk és már bújik is, és adja a puszit. A hisztikről annyit, hogy nálunk is van belőle, hol sok, hol kevés. A megoldás mindig annak a függvénye, hogy én hogy reagálok rá. Előfordul, hogy hevesebben, akkor a megoldás is egyre messzebbre kerül, hol meg egyáltalán nem érdekel, ilyenkor viszonylag hamar megoldódik. Rájöttem, hogy nem érdemes vitába szállni egy másfél évessel, úgyis én húzom a rövidebbet. Általában az a taktika szokott beválni, hogy hagyom egy kicsit vergődni, majd megpróbálom megmagyarázni a szitut. Ez néha úgy tűnik, hogy falra hányt borsó, aztán mintha hirtelenjében megértené, és sitty-sutty megszűnt a hiszti. Van még egy titkos fegyverem, de az még feltérképezésre vár, ugyanis ott lapul a polcomon a Suttogó 3. könyve, ami azt ígéri, hogy mindenre lehet megoldást találni. Nyilván nem ettől várom a megváltást, de az első két könyvben is voltak jó tippek erre-arra, amik nálunk abszolút beváltak.
-értelmi fejlődés szintjén nem ugrottunk mérföldköveket. Szerintem pont annyira értelmes mint egy másfél éves. Szelektív a hallása, ha van kedve kimond szavakat, ha nincs, akkor csak bohóckodik. Még mindig tökéletesen megfelel neki, hogy mutogat és közben erőteljesen hümmög, és én megértem, ergó nem görcsöl azon, hogy mondatokban mesélje el a kívánságait.
Reklám függő, mozdíthatatlan a reklámok alatt. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy ment egy Kinder Bueno reklám, amit végignézett, jó zene, klassz szinek, majd a jellegzetes kinder-csoki színkompozíció a reklám végén. Felpattant, odarohant a hűtőhöz és kereste a Kinder Pingui-t.
Ideig-óráig leköthető a figyelme Thomas-szal, Mickey egérrel és Nody-val. Ezeket szereti nézni, de nem cövekel le, inkább jön megy és időnként bele-bele kukkant.
Szereti a mondókákat, énekeket. Mesekönyv nézegetés közben, 100x mondok el 1-1 mondókát ha úgy tartja a kedve. Ha madarat lát a könyvben, akkor a "repülnek a madarak", ha csigát akkor a "lassan jár a csiga-biga" mantrázása a megfelelő szülői viselkedésmód. Vacsora közben mindenre rámutat, milliószor és mondani kell a nevét, ha pedig az órát mutatja, akkor a "jár az óra tikk-takk" kezdetű dalocskát kell elénekelni. Sokszor. De állítólag így tanul a gyerek. Olvastam valami okosságban.
Játszani sok mindennel szeret, gyakorlatilag minden játékot használ a tárházból. Van, hogy estére olyan a lakás mintha egy hadsereg vonult volna végig. Gyakran cserélgetem a játékait, így mindig talál valami izgalmasat. Olvasni még mindig nagyon szeret. Sajnos bánja is jó néhány könyv a finom mozgás hiányát.
Néha rajzolni is szoktunk, de azt vettem észre, hogy nem igazán köti még le a vonalak szépsége, inkább a zsírkréta ketté törése sokkal izgalmasabb számára. Hanyagolni persze nem nagyon akarom, mert állítólag a rajzzal is fejlődik a beszédkészség, így szeretnék beszerezni egy kis asztalt székkel, ahová bármikor leülhet alkotni. Már várom a bekeretezhető remekműveket.:)
-fontos még megjegyeznem, hogy prímán átvészeltük a telet betegség nélkül. Köszönhető a homeopátiás szereknek amiket december eleje óta rendszeresen adtam neki, meg a jó étvágyának, meg a sok levegőn létnek, meg mit tudom még minek. Volt 1-2 köhögés, de a Prospan-szirup teljesen helytállt az ügyben.
Tegnap kapta a 18 hónapos Di-Per-Te emlékeztető oltást, aminek a kivezető szerét földön-vízen-levegőben kerestem, majd nagy nehezen egy patikában volt valami hozzá hasonló, így most reménykedem, hogy nem cseszik ki velünk ez az oltás.
Na, talán elmondtam mindent amit fontosnak tartottam. Amit kihagytam, azt majd pótolom a 19. fordulónál.
És persze a 18 az tizennyolc, így kapott egy kis fotelt az Ikejából, amit most nem tudok képpel prezentálni, mert még nincs feltöltve a gépre, de igyekszem e hiányosságot mihamarabb pótolni. És csodaszép víz alatti uszis képeket is hozok majd. Kitartás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése