Na ezt nem vagyok képes eldönteni. Most vagyunk abban a korban, pontosabban Buci, mert én már kinőttem belőle, hogy egyik nap úgy viselkedik mint egy kisangyal, még a glóriát is látom a feje búbján, másik nap pedig pont az ellenkezője: rémisztően ördögi. Igen, kis szarvakkal, piros nyelvvel, és a méregtől még olyan fekete színe is lesz. Persze, hogy ne legyen követhető az események sorozata, nem egy sima, egy fordított, azaz egyik nap jó, másik nap rossz, hanem 2 napig ördög, fél napig angyal, 1 napig angyal 3 napig ördög. Minden esetre úgy alakította ki, hogy ne tudjak rá előre felkészülni.
A szombat azzal kezdődött, hogy az usziban marhára elemében volt, csapkodott, pacsált a vízben, és bár nagyon ügyesen csinálta a feladatokat és merüléseket, már látszott, hogy nem lesz egyszerű a nap. Hazafelé a kocsiban félig-meddig elaludt, de mivel korán hazaértünk, kint maradtunk még a kertben. (Reggel egy lyukas garast se adtam volna, hogy ki fog sütni a nap.) Mivel nem volt hajlandó azt csinálni a mászókán amit mondtam neki, ezért bevonulót fújtam, amire ő üvöltéssel válaszolt. Majd' beszakadt a dobhártyám. Ebéd után az apjával vonult el aludni, én ugyanis elmentem edzeni. Úgy gondoltam, mire hazaérek, majd pont akkor kel, kipihent lesz, és indulhat a délutáni program. Hát nem így volt. Kiderült, hogy 1 órás altatás után nem volt hajlandó Őurasága álomra hunyni kis szemét. Végül az apja győzött, persze bevágott ajtóval.:( 40 perc után ismét aktivitásra jelentkezett a kis Szargombóc, próbára téve ezzel Apja baromi erős idegeit. 2 puding elfogyasztása után megjöttem én is, alig mozgó végtagokkal, mert hogy kissé lestrapáltam a vázrendszeremet. ( de muszáj volt, végre hosszú hónapok után megmozdult a súlyom a bűvös 66 kiló felé.) Miután összegereblyéztem magam, lementünk a Duna-partra, vittük a kismotort. Gondoltuk, adunk a kis idegtépázónak, hullára fárasztjuk. Aha. Inkább ő minket. Nem volt megállás, volt futás utána. Úgy 1 óra múlva már jónak láttuk, hogy vége legyen, de Buci nem volt azonos véleményen velünk. Így üvöltve, sikítva raktuk be a kocsiba. Az egész jelenet egy gyerekrabláshoz hasonlított leginkább. Itthon aztán a megszokott köröket futottuk. "Ne mássz fel!, Gyere le!, Ne menj oda!, Hagyd a kutyát!, Ne bántsd a kutyát!, Ne verekedj!, Egyél normálisan!, Ne fröccskölj!", és még sorolhatnám, végtelen a lista. Este aztán 3 perc alatt aludt el. Meg mi is.
Vasárnap ofkorsz, hogy az ellenkezője volt szombati önmagának. Egy angyali kis tündér. Kitakarítottuk a lakást amíg Apa ebédet főzött. Ügyesen segített, nem hisztizett, nem futkározott mint a mérgezett egér. Ja, és nem is vesztünk össze!(csak 1x, amikor minden áron le akarta lökni a routert.) Engedtem porszívózni is, és ettől nagyon boldog volt. Amikor abbahagyta, megköszöntem neki, Ő meg megtapsolta magát, és látszott, hogy nagyon büszke magára. Jött mindenhol utánam, pakolászott, tett-vett. Az ebédet kulturáltan fogyasztotta el, és uszkve 2 és fél perc alatt elaludt, és húzta 2 órán át. Mivel kicsit későn kelt, így eléggé lecsökkentek a programos lehetőségek, és úgy döntöttünk, hogy inkább gyorsban bevásárolunk. Itt se lehetett ráismerni. Nyugodtan ült a bevásárló kocsiban, nem kiabált, nem pogózott, nem zöldült-lilult-kékült a feje a méregtől, hogy nem rohangálhat. Egy kicsit azért kiszabadítottam a vásárlás vége felé, de most nem volt az az idegesítő össze-vissza futkározás ami ilyenkor szokott lenni. Az este is normálisan telt, vonatoztak az apjával, nyugodtan játszott, szépen vacsorázott.
Ki érti ezt, hogy mikor, mit, miért tesznek? Fontos a Nap és a Hold állása? Vagy a csillagoké? Vagy a Marson lévő hőmérséklet a befolyásoló tényező? Vagy mi a szösz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése