Hiába na, ez van. Egyszer már raktam fészket, Bence érkezése előtt, de most újból nekiálltam. Az ösztönöknek nem lehet nemet mondani. De ez most csak amolyan kicsi fészekrakás, mert nem vettünk bútorokat(még), meg semmi extrát, hanem elkezdtem a Csaj ruháit kimosni és átpakolni a szekrényt. Próbálom a lehetetlent, mivel Bucinak iszonyat sok a ruhája, és azon ügyködtem, hogy az ő ruháit egy oldalra sorakoztassam, a másik oldalra pedig majd jöhetnek Emili göncei. Ebből most tele van egy egész nagy szárító. Megjegyzem, egy hatalmas sarokszekrénye van a kölöknek.
Aztán következett egy kisebb project. A Bence lapozható mesekönyvei helyet cseréltek a fajátékokkal. Így most már ő is bátran olvasgathatja őket akár felügyelet nélkül is, mert fejlődött annyit a kézügyessége, hogy a lapozás nem okoz gondot(régen egy lapozás=egy kitépett oldal). A fajátékok háromnegyed része pedig amúgy meghaladta már az értelmi képességeit, ami meg nem, azzal meg úgyis együtt játszunk. Egyébként pedig hiába voltak számára elérhetőek ezek a játékok, nagyon ritkán játszott velük.
Az utolsó project már izmosabb volt. Ennek lényege, hogy az egyik sarokba beállított szobabringát ki kellett hozni a Buci szobájából a nappaliba. Nem, nem azért mert én akarok tekerni(bár nem lenne rossz, mert lassan egy ámbrás cet is megirigyelhetne, de a bringázás most elhónapolva részemről), nem is akarunk nyilvános konditermet nyitni, és a Tour de France-ra se neveztünk, hanem Mackónak kell a formálnia önmagát. Őt nem zavarja saját maga, mármint a testképe, és engem se, mert így szeretem ahogy van, hanem a gond az, hogy nagyjából 1 hónap múlva esküvőre megyünk, ahol Mackó mint tanú vesz részt, és hát 1-2 centi híja van a nadrág begombolásának. Ezért kemény munkálatok folynak, hogy ne kelljen új öltönyt venni. Mégis csak olcsóbb megoldás a tekerés. A bringa helyére bekerült a hintaszék, ami velem egyidős, tehát nem mai darab. De nem akarok megválni tőle, az egyetlen családi örökségem.
Szóval ezeken ügyködtem ma a délelőtt folyamán, aztán karate kid kölyköm jelzett, hogy most már elég lesz, a hajolgatásból, meg tologatásból, üljek le a seggemre és pihenjünk. Igazi kis rabszolgatartó már most.
Egyébként pedig kedden voltam a nőgyógyásznál, ahol ha mást nem is, de azt megtudtam, hogy a méhszájam zárt és minden rendben van. 3 hét múlva ismét randi és egy uh. Ez az a hivatalos uh lesz, ahol megtudjuk, hogy a Kisasszony medencefekvésű avagy sem. Bár ez nem változtat semmit sem-ha nem medencefekvésű-, mert immáron be van kapcsolva a kiskönyvembe a nyilatkozat, hogy császárral szeretném világra hozni a csemetémet. És ott van még, hogy lassan döntenem kell arról is, hogy akarok-e Alapítványi szobát vagy sem. Ez igazából nekem jutott eszembe, mert anno Bencével megőrjített az a nagy jövés-menés ami a 3 ágyas szobában volt. Mindig jött valaki valakihez, folyton sírt egy gyerek, és pihenés az nem nagyon volt. Ha éppen szoptatni próbált volna az ember, tuti, hogy volt ott minimum 1 pasi látogató, aki nem nagyon tudta az illem azon részét, hogy ilyenkor nem bámulunk! Most, hogy már tudom mi az ami nem hiányzik, eszembe jutott, hogy esetleg Alapítványi szobában töltsem el azt a 3 éjszakát. Csak Emili és én. Én és Emili. Van ott vendégágy is, tehát Mackó is ott aludhat, de én jobbnak látom, ha inkább Bucikával tölti az estéket. Így is nagyon fognak majd hiányozni.
Tegnap pedig a védőnőnél is voltam, aki szerint nem ártana a 105-ös hemoglobinomra szedni egy kis vasat. Na egye fene, ha olyan nagyon akarja!:) 131-ről indult. De ezt csak így csendben jegyzem meg. Különben meg nem látszik rajtam, hogy menten elájulnék, tehát nem vagyok sápadtarcú, csak szar a hemoglobinom. És mivel tegnap olyan frankón megszerveztem a napomat, hogy a hószakadásból Bucikával hazamenekültünk, Mackót kértem meg, hogy a rámaradt bevásárlás után tegyen egy kitérőt a patikába is és vegyen nekem némi vasat. Erre Mackó pótValentinnapi ajándékként vett egy biobolt-szerűségben, aranyárban vasat. Azt mondta, rajtam nem spórolunk. Ha kell akkor kell. Én kiegyeztem volna a sima Béres vassal is, eskü. Úgyhogy most nagyon megbecsülöm magamat és szedem a vasat, ami egyébként szirup és totál szar az íze, de nem panaszkodom. Az utolsó vérvételre csúcsértékű lesz a hemoglobinom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése