...tele a fejem mindennel, meg tavaszi fáradtságban leledzem. Úgy érzem magam mint akit naponta félholtra vernek, lelki szemeim előtt látom saját magam, amint négykézláb csúszok-mászok, és a rosszcsont kölkömmel próbálok lépést tartani. Pedig, a hétvége nagyon jó volt, a szombat kivételével(úszás) minden nap fél 9, háromnegyed 9-ig aludtunk, és ebéd után is dőltünk-borultunk mindenfelé. A net elé is csak hébe-hóba keveredtem, 1-2 komment erejéig. Kedden már lett volna időm meg talán kedvem is blogolni, de akkor meg nem volt se tv, se net. Köszi tré-hóm.
Időközben égen-földön keres(t)em a létfontosságú papírjaimat, úgymint érettségi és műtősnői bizi. Kell valami szaros regisztrációs kártya megújításához, mintha e nélkül nem tudnék asszisztálni. Kerestem itt, kerestem ott, és nem akartam elhinni, hogy ennyire zizi lennék, hogy nem találom sehol se. Majd lementem alfába, Mackó mondta, azt a pillanatot keressem amikor még utoljára velem voltak, és láss csodát: fejben megvan. Csak még nem bizonyosodtam meg róla. A Főiskolán pihiznek az irataim. Van egy olyan halovány emlékképem, hogy amikor beiratkozás volt, a végén minden iratot bele kellett tenni egy bazi nagy borítékba. Volt ez 2008. augusztus végén, a szülés előtt 1 héttel. Mintha akkor azt mondták volna, hogy az első konzultációs héten vissza adják.(Biztos le akarták ellenőrizni, hogy nem az Ecserin vettem.) Csak hogy én az első konzultációs hetet az István kórházban töltöttem, Kótyossal, és a papírjaim holléte olyan gyorsan feledésbe merült, mint a szél. Most halasztásban vagyok, elvileg nem rúgtak még ki, és reményeim szerint szeptemberben el is kezdeném, de a papírjaimra most lenne szükségem. Kedden megpróbáltam elérni a suli tanulmányi osztályát, mely a net szerint kedden működik. Jó néhány csörgés és gépi hang(Kérem, várjon!) után felvette végre egy férfi hang, én nagy izgalmamban elhadartam neki, hogy mit is akarok, majd közölte, ő a porta. Anyád! Akkor miért nem lehet felvenni úgy, hogy Tessék, porta! A gyengébbek kedvéért. Meg az én kedvemért. Tehát ma csütörtök, nincs tanulmányi osztály ma se, holnap meg talán ha kilátok a munkából, talán, de csak akkor, felhívom őket, és megpróbálok bizonyságot nyerni az igazamról, és megkérni őket, hogy engedjék el a túszul ejtett irataimat.
Az természetesen nem fordult meg a fejemben, hogy mi van, ha rossz emlékképek tolultak fel alfában, és a papírjaim mégsem a Fősulin vannak. Az egyébként maga lenne a rémálom. Nem csak azért, mert kereshetném nem tudom hol, hanem mert ha a rohadt regisztrációs kártya nem lesz meg, újra kell vizsgázni, és műtősnői vizsgából elég volt 1. Szóval én pozitívan állok a dolgokhoz, mert fő az optimizmus és a gondolatok teremtő ereje.
Aztán elintéztem, vagyis helyesebben elindítottam Buci bölcsödei jelentkezését is. Jaj. Mindjárt szeptember, és az én okos nagyfiam bölcsis lesz. Tudom, tudom, akitől távol áll ez az intézmény, az most összehúzott szemmel olvassa a sorokat, de ez van.
És, hogy Buciról is szó essék. Nagyon anyás lett mostanában. Mindenhol ölelget, puszikat ad, de úgy, hogy beszélek valakivel, oda áll közvetlen elém, megfogja a fejemet, és odahúzza magához. Rettenetesen huncut, és hát köszönhetően valamelyik örlőfognak, fényevő is. Amikor először olvastam Porcelánnál arról, hogy Gabi fényevő, gondoltam, szegény, de az én fiamnál tuti nem lesz ilyen. Hát de. Kedden nagy nehezen beleszuszakoltam némi ebédet, majd háromnegyed 4-kor, közel 2 és fél óra alvás után alig bírtam kikapálni az ágyból, és egész délután egy falatot nem volt hajlandó enni. Hiába kérdezgettem, kérsz banánt? kérsz kekszet? kérsz pudingot? kérsz pingvit? , csak a fejét rázta, pedig mindig rendesen szokott uzsizni. Éjszaka csak hébe-hóba aludt, leginkább addig amíg mi fent voltunk, és amint lefeküdtem, rá egy órára már kezdte is a műsort. Háromnegyed 4-ig bírta, aztán végül bealudt. Én meg majdnem el, mert alig bírtam felkelni, hogy elvonszoljam magam a gálya helyre. Ahol egész nap a sok ásítástól majd' kiestem a saját számon.
De ma már igazi tavasz van, és amint felkel a kis Pocok, már rongyolunk is ki motorozni! Képeket igértem, de egyenlőre csak a fotőjösek vannak, az uszisok későbbre maradnak.
És voltunk a Városligetben motorozni is:
Végül pedig egy másik reggeli csendélet, amikor is alig lehet percekig kiszedni az ágyából mert imád benne fetrengeni. De ott kell, hogy álljunk mellette!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése