Egyel több

2010.04.08.

Még csak most írtam meg az előző hófordulós posztot-az mellékes, hogy kis csúszással, így természetesen összefolynak. DE: több helyen olvastam, hogy x hónap-12 hó, 18 hó-után már nem hófordulóznak, mert teljesen újat már nem lehet írni. Döntöttem. Ez a hivatalosan is utolsó hófordulós poszt. Egyébként is sok helyen látom, hogy csak szenvednek ezekkel a bejegyezésekkel. Figyelem Bucit, de már nem tudok túl sok újat mondani vagy írni.

Na akkor tehát:

Súlyilag nem változott, maradt a 13 kilónál. Szerintem hosszra sincs változás, bár egyesek szerint mi itthon biztosan húzzuk a Kölköt mert nyúlt. Na jó, most őszintén bevallhatom, hogy  a szobájában vannak az inkvizíciós eszközök és az éj leple alatt nyújtjuk a béjbit. De csak holdtöltekor.

Az evés részt most nem taglalnám különösebben, kiforrott az ízvilága, semmi esetre se lehet bepróbálkozni nála a savanyú vagy savanyított dolgokkal. Ezen túl fény- és mindenevő. Ahogy királyi kedve tartja. A gyümölcs nevű étellel csak halk köszönő (v)iszonyban van, ha úgy ébred a délutáni szundiból akkor talán képes egy negyed vagy fél banán elfogyasztására is. A minap mondjuk az almámra fájt a foga, de tuti csak azért mert nem szeleteltem fel és tettem neki tányérra, hanem én amolyan paraszti módon ettem. Így már kellett a büdös kölkének. Bár az etetés amolyan madármama eteti a fiókáit stílusú volt amitől egyébként a hideg ráz. Én rettenet finnyás voltam/vagyok, nézni se bírom az ilyen szájból szájba etetést.( Gyerekkoromban láttam egyszer az utcán egy sötét bőrű asszonyt-a hirtelen barnult fajtából-amint úgy etette csecsszopó kölkét, hogy megrágta neki a kaját és aztán beleszuszakolta a fogatlan gyerekbe.) Kés, villa, kanál, mindegyiket rendeltetés szerűen használja-persze a műanyag változatból-, és úgy nem is hajlandó asztalhoz ülni, hogy NEKI nincs odakészítve a kiskanala. Ha elfelejteném eme apróságot, hát rendesen megy a reklamálás. Önállóan próbál enni, mondanom se kell ez nekem mekkora idegi megterhelésbe kerül. Mondjuk egyre ügyesebb, és most már az evőeszközre nehezen megszerzett étek 90%-a eljut a szájába. Pohárból iszik a főétkezéseknél, egyébként pedig kis üvegben-nem cumis-van a víz, a lakás több pontján.

Ha a mozgásról szeretnék írni, na azt egy kicsit messzebbi gondolatsorral indítom. Amikor kutyát akartam, mindenképpen szempont volt, hogy ne legyen nagytestű, mert azoknak elég nagy a mozgásigényük, én meg lusta dög vagyok, a fene se fog minden nap kilométereket gyalogolni. Így esett a yorkie-ra a választás. Filipke mondhatni bevált, nem kifejezetten igényli a nagy sétákat bár nem tiltakozik ellene. Murphy, az a kis szemét, persze itt is megviccelt, jól el kéne látni a baját, hogy egy életre megutálja az ilyen hülye poénjait. Szóval a nyugodt kis kutyás életembe született egy hihetetlen mozgásigényű Bucitök. Hogy honnan az energia, azt a mai napig nem sikerült kifigyelnem. Naponta 1x, de most már 2x kötelező levegőn lenni. Ha csak a kertben bóklászunk és nem csinálunk semmit vagyis én, akkor is kell neki a kint lét. Azonnal pattan a motorra, rójja a köröket, megáll a fajátszónál, felmászik a lépcsőn mint a gyík, lecsúszik, mégegyszer, mégegyszer, mégegyszer....nem is szoktam számolni. Majd rohan tovább, hozza a labdát, focizunk, ha akarok ha nem. Ha ezeket megunja, bekéredzkedik a kocsimba, tekergeti a kormányt, nyomkodja a vészvillogót, kiszáll, megnézi hogy villog, beszáll lekapcsolja, kiszáll megnézi hogy nem villog, vissza...elszédültem. Délután ha nincs elmenős program, akkor kimegyünk az utcára, ha jó idő van kint vannak a szomszéd csajok is, és le-föl motoroznak az utcában. Bent a lakásban is tud alkotni. Mostanság nagy kedvenc, hogy ha a kanapén ülök akkor neki mindenképpen muszáj átmászni rajtam- és itt most a szó szoros értelmében értem az átmászni szót. Segítségére van természetesen a kanapé támlája, de maga a mutatvány félelmetesre szokott sikerülni, főleg az érkezés mami másik oldalán a hajmeresztő. Ezenkívül szerepel még a napi tornagyakorlatokban az összes szék megmászása, bepróbálkozik az asztalra mászással is, de itt azonnali ellenkezésbe fut, így lemászik, megvolt már az összes lépcső, egy puklit is hagyott, ugyebár. Egyébként pedig normál esetben a lépcsőn fel szigorúan a korlátba kapaszkodik, lefelé pedig fogja a kezem.

Az alvásnál most bátor leszek, mert új dolgot vezettünk be, nem tegnap kezdtük és működik. Az új módszert egy esti altatásnál fellépő röhögőgörcs hozta meg. Nem, nem én kaptam görcsöt hanem Bence. Fogalmam sincs min vihorászott olyan jól, de meguntam, mondtam neki, hogy akkor most én beteszem az ágyába, és KINT megvárom míg elalszik. Látszott, érti a szitut, szava nem volt, egyszer nyekkent egy kicsit, bekiabáltam, hogy itt vagyok a szobában és várom, hogy elaludjon. Elaludt. Ja, egy fontos momentumot kihagytam. A csillagokat, amik a plafonra vannak ragasztva, hogy őrizzék őt meg az álmát, és néha viszi Némó halat is magával az ágyba. Nem tudom ez a csillagos-mese meddig fog beválni, de most valahogy megkönnyebbültem, hogy nem kell altatgatni , meg megvárni ott a szobában amíg elalszik. Azóta a menetrend az, hogy meseolvasás után fekszik a szopipárnára, jó éjt puszi, villanyoltás, szeretgetés, és kábé 20 percig ott fekszik nálam. Az esélyt persze megadom neki, hogy velem aludjon el, meg az is jól esik, hogy ott szuszmákol előttem, simogathatom satöbbi, de erről már írtam. Szóval 20 perc után ha nem aludt el akkor megkérdezem akar-e az ágyába menni, általában bólogat, és, hogy viszi-e Némót-ismét bólogat. Sok-sok puszi, a csillagok vigyáznak rád, mutogat a plafonra, elmondom, hogy itt leszek a másik szobában és kimegyek. Egyetlen szabály van csak: nem szabad bemenni egy kis pityergésre se. Azonnal mondani kell, hogy itt vagyunk, nem mentünk el, de TILOS bemenni, mert akkor lőttek az egésznek. Olyan ez mint a beszoktatás valahova.(erről mindjárt írok) A délutáni alvás köszönhetően a kötelező délelőtti kint létnek flottul megy, 1 mese után gyakorlatilag 5 perc és horkol. 2-2 és fél órát nyomja. Ritka esetben megborítható a rend, de annak vállalni kell a következményeit.

Fogak száma kibújva 8 és mind a 4 örlő összes csücske kint van. Konkrétan fingom sincs, hogy milyen sorrendben kellene a fogaknak jönni, de tény, hogy a Buci fognövesztési technikája teljesen más. Nem kellett volna esetleg előbb hol mi szemfogaknak kibújni? Majd utána nézek, de a lényegen semmit se változtat.

Ami az érzelmi érettséget illeti, folyton folyvást változik, bár a mami-szeretet hál' istennek nem múlik, sőt, egyre jobban ragaszkodik. Mostanság a Játszóházban állandósultak a sírások, meg, hogy nem akar elengedni. Pedig mindig úgy indulunk el, hogy megbeszéljük hova megyünk és ott mi fog történni. Heti 2x van játszóban, de pl. a héten csak kedden volt és olyan műsort nyomott...Ilyenkor nagyon szemét anyának érzem magam, hogy otthagyom a síró Kölkömet, de tudom, ha most engedek és egy kis sírásra ott maradok vagy netalántán neki nem kell ott maradni és hazajövünk, az végzetesen hat majd a bölcsödei beszoktatásra. Egyébként meg a műsor természetesen CSAK nekem szól, ugyanis kintről szoktam sasolni, hogy megnyugszik-e vagy meddig sír. És nem meglepő ugye, hogy max. 2 percig csinálja, majd azon nyomban lefoglalják a játékok. Amikor meg megyek érte, akkor meg alig bírom felöltöztetni mert nem akar jönni. Na ugye, hogy nekem szól a sztori?Egyébként meg folyton azt hallom az óvónőktől, hogy tündéri volt, aranyos volt, szépen játszott, bújt hozzájuk és osztotta a puszikat. Erről ennyit.

Ami a játékokat illeti, most nagy kedvenc az AUTÓ. Mindegy milyen, kicsi, nagy, színes, dzsip vagy sport, lehet akár hatalmas dömpi is, ez a nagyon menő. Tologatja, húzogatja, megnézi a kerekeit, szerelgeti, egyszóval olyan fiúsan eljátszik velük. Gyönyörűen mondja, hogy autó. A könyveket is szereti még, bár siralmas amit művel a lapozható könyvekkel. A múltkor is ott voltam mellette, mire odanéztem addigra a már amúgy is megtépázott Kicsi Piros Autó hóesését szaggatta ki. De ha egy sima lapot adok neki, hogy "nesze itt van ezt tépkedjed", na az nem köll. Csak a könyvből.

A mesefilmek közül hirtelenjében hatalmas fun-ja lett a Mickey egér játszóterének. Ezzel még az udvarról is be lehet csalogatni. Beül a kis foteljába és végignéz egyet tutira. Aztán persze követel többet is, de azokat már nem nézi, csak jó háttérzajnak Ezt onnan tudom, hogy egyszer voltam olyan bátor és kikapcsoltam. Olyan reklamálást rendezett, hogy kénytelen voltam visszakapcsolni. Persze nem ő irányít, és van, hogy mutogat kaja közben is a tv felé-szerintem az apás reggelek valahogy így telnek, hogy evés közben megy a Mickey egér-,de én szoktam mondani, hogy ma már nem nézünk több mesét. Nem szeretném ha túlságosan tv-függő lenne. Még most jó a helyzet. Anyunál pedig nem mindig preferálja a Disney-t, ott inkább Nody-t szokott nézni ébredés után. Nody egy kisfiú és jópofa sztorik vannak a dvd-n, mint pl. nem szabad szemetelni, meg hogy kell nevetni. Ilyenkor Bence is utánozza a rajzfilm figurákat és csak azt lehet hallani, hogy valaki a másik szobában hatalmasakat kacarászik.

A beszéd és értelem abszolút összefüggésben van nála. Rettenetesen okos-naná, hisz' az én fiam. Mindent megért, hatalmas lehet a szókincse amit nem igazán mutogat nekünk. Minden szónak amit mondunk elismétli az elejét, de teljes szavak csak a baba, mama, apa, autó formájában jönnek ki a száján. Pedig mi annyit beszélünk itthon, nem értem?:) Még mindig tökéletesen megelégszik a non-verbális kommunikációval és a cumi mögötti halandzsázással, ami olyan mintha folyton morogna. Hangsúlyoz is pont úgy mintha beszélne. Vagyis ő beszél csak a hülye anyja nem érti. Van, hogy teljesen kétségbe esek, hogy most aztán tényleg nem tudom mit akar, később persze rájövök, hogy csak ugyan azt mint eddig, századjára is mondjam el, hogy az az autó kereke, teteje, kormánya...satöbbi.

Na, azért sikerült egy rövidke naplót írnom, de szerintem ez már közel sem hónapló, inkább az elmaradt történetek leírása. Majd igyekszem nem lemaradni magunktól és viszonylag mindenről hamar beszámolni, de ígérni nem ígérek semmit!