Esti meseolvasás Apával, kicsit vicces, folyton a Thomas-os-zenélőset kell Apának mesélni vagyis énekelni. Apa nem a Zene Fősulin végzett, de még csak a közelébe se járt, sőt szerintem az általános iskolai ének órákról is sokat lógott. Azért nem annyira szörnyű. A mese lassan a végéhez ér. Szólnak, hogy bemehetek, és tegyem a helyére a könyvet. Bence mutatja, hol a helye az épp aktuális könyvnek. Apának puszi, integetés Filipnek és a halaknak. Én közben behelyezkedem törökülésben a kanapéra, előttem a szopipárna, zene indul. Idestova majd'15 hónapja hallgatjuk minden este ugyanazt a cd-t. (Azért csak 15 hónapja mert az első hónapban nem találtam kedvemre való babazenét, illetve már a Pocaklakónak is kerestünk, de csak Vivaldi volt, kifejezetten Nyugtató babazene címmel, amitől én lettem csak nagyon ideges. Úgyhogy Vivaldit kilőttük, és Buci már megvolt amikor ráakadtam a Babazene c. cd-re tök véletlenül a madaras teszkóban. Így, minden este ugyanaz a zene megy, és nagyon szeretjük, érzem, hogy Bence is megnyugszik tőle. Ha elutaztunk akkor is jött velünk mp 4-en feltöltve.)
Bucit Apa lerakja elém a szopipárnára, integetés Apának. Iszik még egy kis vizet. Halaknál leoltjuk a villanyt. Már csak egy sólámpa világít halványan a szekrény tetején. Kérek egy jó éjt puszit tőle. Magához húz. Hallgatjuk a zenét, simogatom a fejét, gyűrkészi a rongyit, érzem, lassan aludni fog. Letehetném már az ágyába, nem szólna, én meg elnyúlhatnék addig a kanapén, sok volt ma a meló. De nem teszem. Szeretem ahogy ott fekszik előttem, ahogy gyűrögeti egyre álmosabban a rongyit, cummancsra még többször rácuppog, ebből tudom, nem alszik még mélyen. Jó vele így üldögélni. Nézem azt a szép kis fejét, simogatom a kis kezét. És magamban hálát adok a Jóistennek, hogy van nekem. Szeretem... Nagyon szeretem.
Bucit Apa lerakja elém a szopipárnára, integetés Apának. Iszik még egy kis vizet. Halaknál leoltjuk a villanyt. Már csak egy sólámpa világít halványan a szekrény tetején. Kérek egy jó éjt puszit tőle. Magához húz. Hallgatjuk a zenét, simogatom a fejét, gyűrkészi a rongyit, érzem, lassan aludni fog. Letehetném már az ágyába, nem szólna, én meg elnyúlhatnék addig a kanapén, sok volt ma a meló. De nem teszem. Szeretem ahogy ott fekszik előttem, ahogy gyűrögeti egyre álmosabban a rongyit, cummancsra még többször rácuppog, ebből tudom, nem alszik még mélyen. Jó vele így üldögélni. Nézem azt a szép kis fejét, simogatom a kis kezét. És magamban hálát adok a Jóistennek, hogy van nekem. Szeretem... Nagyon szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése