2009.10.01.
"...és szép mint mindig énnekem." Október van. Hihetetlen tempóval megy az idő. Lassan közeleg a Mikulás és az adventek, meg az általam oly nagyon szeretett karácsony. De ez nem kesergés, csak úgy megjegyeztem.
Bencével egyre rumlisabb a nappal. Véget ért egy olyan nyugodtan tekinthető időszak, amikor el tudtam mosogatni vagy le tudtam zuhanyozni anélkül, hogy nem kellett a gyereket karanténba zárni. Most bevetettem az etetőszéket a mosogatáshoz, a reggeli zuhanyzást pedig addig kell megejtenem amíg itthon van az apja. Kótyos legújabb dilije, a "felmászok, de mindenhová". Tegnap volt 1-2 infarktus közeli pillanatom, amikor a Gyerek felmászott a kanapéra valami kacattal a kezében, majd a kacat leesett, ő meg utána indult volna, de fejjel lefelé. A másik kedvence, hogy feláll az ágyon és vigyorog mint a tejbetök, hiába mondom neki, hogy üljön már le, teljesen szelektív a srác. Remélem hamar túlesünk ezen a z időszakon, mert nehezen viselem.
Voltunk ma oltáson is. Most kapta a múltkorról elmaradt meningitis elleni oltást, a Meningitec-et. Mondta a Doktornéni, hogy borogassam meg ha kell adjak neki fájdalomcsillapítót. Minek? Hazajöttünk, úgy ugrált fel-le a kanapén mint akinek kutya baja. Mondjuk, kutya baja, mert azért egy oltás nem a világ vége. Ugyan a Doktornéni szerint nem nézett rá szépen Bence, meg egy kicsit könnybe lábadt a szeme, de végre nem én voltam a gonosz, és rögtön bújt oda hozzám. A kis szaros.
És azt még el se meséltem, hogy tegnap úgy aludtunk délután mint a bunda. Bence 1 óra alvás után felsírt. Bementem, felvettem, suttogtam neki, hogy még szundizzunk egy kicsit, és lefeküdtünk a kanapéra. Annyira elnyomott minket a buzgóság, hogy fél 4-kor ébredtünk fel mindketten. Így persze megcsúsztunk kicsit a délutáni programmal, és a zsírégetésből csak kevés sikerült, sajnos lemaradt a végéről 20 perc gyaloglás, de cserébe szuper hasizom erősítő gyakorlatokat kaptam az edzőmtől. És Bence pedig játszott egy jót a játszóházban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése