2011. december 4., vasárnap

Állatkert

2009.10.04.
Kis családunk programfelelőse én lennék. Nem könnyű a feladat, lássuk be, mert sok szempontot kell figyelembe vennem. Jó idő, úszás, nagymama és dédpapa látogatás, hétvégi nagy bevásárlás, takarítás, kerti meló és a fűnyírás. Ráadásul mi nem azok közé a családok közé tartozunk, ahol reggel könnyen indul a nap. Mire felkelünk, megisszuk a kávénkat, Bence megreggelizik, összekaparjuk magunkat, egyszóval bootol-unk, na addigra már tuti, hogy 10 óra közelében jár az idő. Így általában a szombati, hajnali 9-órai úszás kivételével nem szoktunk a hétvégén délelőttre programot szervezni. (A hétköznapok teljesen másképp zajlanak, de olyankor mindenki siet valahová.) Marad tehát a délután, amikor Bence felébred. Már a múlt heti etyeki kiruccanásból tanulhattam volna, de a jó pap is holtig tanul.( Etyekhez egyébként sok reményt fűztem, és egy nagy kalap szar volt. Elnézést a szervezőktől. Egyszer talán megér egy posztot.)
Szóval, én most nagyon kitaláltam, hogy vasárnap állatkertbe megyünk. Gond egy szál se volt, Bence viszonylag korán elaludt, fél 4-kor már repesztettünk is az Állatkert felé. Kábé 25 percre lakunk a célponttól, mire leparkoltunk-marha messze-odasétáltunk, megvettük a méregdrága jegyeket már 16:10 volt. Az objektum csupán fél 6-ig van nyitva, de ez nem panasz, nem ott akartam éjszakázni. A panasz annyi csak, hogy 4 óra, fél 5 felé beterelik az állatokat, ergó mi mint sétáló és egy totyogó állatkerti látogató gyakorlatilag egy állattal se találkoztunk. Na jó, hazudok, mert bementünk a marha büdösbe, hogy meglessük amint a zsiráf family vacsizik, meg láttunk még eszméletlen lusta gepárdot (vagy leopárd volt?) és 2 darab medvét. Tulajdonképpen minden állatot megnézhettünk volna ha bemegyünk a zárt térbe, de valahogy annyira jó volt az idő, hogy nem nagyon akaródzott nekünk ott bent szagolni. És ha jól meggondolom Bencének így is élvezetes volt, mert egy csomót gyalogolhatott, persze nem arra sosem amerre mi szerettük volna, meg ettünk kürtös kalácsot és az állatsimogatóban is bent voltunk. Egyszóval egy kisbabának millió infó a kis szoftverébe, csak mi felnőttek, valahogy nekünk nem volt az igazi.
Mindegy, azért azt elterveztem, hogy havonta 1x eljövök, szigorúan délelőtt Bucival állatozni. Álljon itt néhány kép, hogy "szórakoztunk" ma:

   
   

Legközelebb libegőzni megyünk! (kép)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése