Családi ebéd

Ma Anyu trombitálta össze a családot egy ebédre, aminek első sorban az volt az oka, hogy a tesóm még csak fényképen látta Emilit, és most, hogy itthon van, szerette volna 3D-ben is megnézni! Szegény anno be akart jönni a kórházba, de amikor telefonált, nem tudtam vele beszélni, utána pedig későn olvastam az üzenetét!
Mi a tőlünk abszolút megszokott módon, késve érkeztünk. A két kicsi, pontosabban nem is olyan kicsi, inkább középső korosztály-Bence és Lili azonnal egy húron pendültek, iszonyatos sikoltozás, röhögcsélés, kiabálás vette kezdetét. Emilit ez persze egy cseppet sem zavarta. Kezdetben Anyu kezében, aztán némi táplálék vételezése után a kanapén folytatta a maratoni alvását!
Jó volt, majd még csinálunk ilyet!