Előkerültem

Nehéz. Nagyon nehéz blogot is írni, gyerekeket is nevelni meg mindent egyben megcsinálni. Ezért evidens, hogy a blogírás szorul a háttérbe. Épp tegnap beszéltem Csillivel erről, hogy mostanság mindig minden sokkal fontosabb mint írni. Pedig jó lenne mindent lekörmölni, olyan jó például a régieket is visszaolvasni. Így hát nem tétlenkedem, Emili épp délután szunyában nyomul, gyorsan vetek pár sort, immáron most inkább róla. Lógok egy 3 hónapos hófordulóval, de ez annyira nem izgat, mert 2 és 3 hónapos kora között pont annyi változás történik mint 18 és 19 hónap között. Nagyjából semmi. Nem fordult oldalra, nem tanult meg kúszni, mászni, ülni, állni, járni.
Ellenben hullik a haja, ezért most a csodaszép hajkoronájából felül már nem nagyon van valami, oldalt még egész jó. Göndör. Pont mint apukámnak. Na, végre valami, amiben rám-ránk is hasonlít a gyerek. Meg amúgy is rám és az apjára hasonlít, ezért kiakadok mint a taxióra, amikor anyósom 1 órán belül 13x elmondja, hogy mennyire hasonlít Emili P.-re, Mackó öccsére. Nem, nem hasonlít rá, rám és az apjára hasonlít, mi csináltuk, a mi gyerekünk,  nem másé! Szóval nem elég, hogy Nyuszika vedlik, még én is csatlakozom, a "legyünk minél hamarabb kopaszok" táborába. Gyűlölöm ezt az időszakot. Remélem minél hamarabb vége lesz. Mackó meg csak most vette észre, hogy hullajtom a bundámat, de azt is csak úgy, hogy én mondtam neki, hogy"nem tűnt fel, hogy mennyire hullik a hajam?" Azóta mindenhol az én hajamat látja.

Nyuszi megkapta az első Di-Per-Te oltását és szerencsére ügyesen vette az akadályt, nem volt semmi baja. Természetesen adtam neki a kivezető szert. Tápszert váltottunk, most a Milumil Komfort-ot eszi-enné. Ez nagyon jó cucc, gyakorlatilag minden nap van tőle kaki, egyedül, segítség nélkül. Ha valamiért mégsem termelne aznap, az igen eredményesen látható az éjszakai alvásnál, mert össze-vissza tekereg, kukacol, húzgálja a lábát, és néha elenged 1-1 olyan pukit, hogy beleremegnek az ablakok is.
Szopi még mindig nincs, továbbra is tejgyáros vagyok, de így legalább tudom mennyit eszik. Mert nagy huncut ám a lány! Reggel például az istennek sem lehet 80, max. 100 ml tejet beletömni. Egyszerűen nem kell neki. A többi etetésnél pedig az a taktikája, hogy az első 5 percben megeszik 90-100 ml-t, nagyon szépen, nyugodtan, utána 25 perc pihit kér. Ez idő alatt, büfög vagy 5x, ütögeti a melleimet, próbálja megfogni a mintákat a pólómon, tévét néz, szóval minden olyat csinál aminek köze sincs az evéshez. Ha véletlenül hamarabb szeretném megetetni vele a maradékot akkor öklendezik vagy egyszerűen csak kifolyatja a szájából a tejet. Nagyjából megszűnt az ál-refluxa is, most esténként Churchill 1. és 2. kötetével van megemelve a bölcső eleje.
Most próbálkozom átállítani a gyereket a 3 órás napirendről a 4 órásra. Egyszer már volt 4 órásban, és napközben nagyon jól kibírta a 4 órát, de kora este hisztibe ment át a nap, iszonyat éhes volt, 2 óránként kellett etetni. Nekem meg annyi tejem nincs. Úgyhogy gyorsan visszaálltunk a 3 órára és most szépen, fokozatosan, 3 naponta negyed órát tolom az időt, 2 hét múlva elvileg beáll a napi 2x-i alvás és 4 óránkénti kajálás. Elvileg...
Alvás-ügyben sem sokat változott, napközben nem egy mormota. Van, hogy alszik másfél órát, de van, hogy 40-50 perccel is beéri. Ő igen, én nem. Mert, hogy nem sok mindent lehet ennyi idő alatt csinálni. Este viszont 7-kor megeszi a kis adagját, ami tegnap per-speciel majdnem 200 ml volt, és mondhatni elájul. Nem alszik el teljesen, inkább csak úgy bebambul, sétálgatok vele egy max. 5-10 percet majd beteszem az ágyba. Sokszor még ilyenkor nyitva van a szeme, de megkapja a cumit és a rongyikát, bekapcsolom a zenét én meg kijövök. Ritka ha nekem vissza kell mennem. Este 11-kor még van egy "álometetés", ez szó szerint álmában történik és hajnal 4-ig, de volt már olyan is, hogy 5-ig békén hagy. Ilyenkor kap tápszert, és 7-ig alszik. Aludna tovább is, de akkor felborul a napirend és nem lehet semmit sem kiszámolni. Amúgy is, ha nekünk menni kell valahová, az kész tortúra mire elindulunk. Eddig se voltunk egy kapkodós csapat, most meg aztán nyugodtan ránk lehet számolni alapból 2 órát.
Nyuszika amúgy elég kommunikatív személyiség, rögtön jelez, ha valami nem tetszik neki. Csodásan gügyög, erre is kifejlesztette az "így gügyögök ha éhes vagyok és így ha álmos". Nem lehet félreértelmezni. Van még a kismacskás nyávogás ha azt szeretné elérni, hogy kapcsoljam be a járóka fölé rögzített forgót. Imád vitatkozni a játékaival és néha úgy rugdossa a járókába tett játszószőnyegen lévő játékokat, hogy néha az az érzésem, hogy mindjárt szétesik a járóka. Apropó, játszószőnyeg. Bencének nem nagyon volt ilyesmi, neki valahogy nem kellett vagy már nem is emlékszem, hogy miért nem vásároltunk be valami méregdrága Fisher-Price terméket. Szerencsére, mert most találtam egy remek oldalt, mégpedig a játékbérlést. Hogy miért nem nekem jutott ez eszembe? Nyuszinak most innen bérelünk egy frankó kis játszószőnyeget, amit ha meg szeretnénk venni, akkor az potom 18 ezer valamennyibe kerül. Így, 1 hónapig, de ezt most 2 hónapig fogjuk bérelni, aztán váltunk valami másra. Ez a Nyuszié most:

Hát, így állunk most. Biztos ezernyi dolgog fog eszembe jutni még, hogy közzéteszem a posztot, de azt hiszem már ez is nagy teljesítmény tőlem, hogy ennyit írtam. Igyekszem jönni minél hamarabb!
Tartozom majd egy videóval, ismét Lili és Bence! Jaj, csak ne lennének ennyire rövidek a nappalok...