Hasfájás

Pfff...nem tudom, írjak-e erről egyáltalán vagy azonnal pakoljam be a "kudarcaim" közé...Inkább írok, mert lehet másnak is hasznos lehet némely infó és mert a gyereknevelés nem egy cukormázas nagy torta, amiből mindig csak a jó szeleteket kapjuk.
Amikor Bucival voltam várandós, emlékszem, sokat mantráztam, hogy nehogy hasfájós legyen. Bejött. Bence igazi mintababa volt, evett amikor kellett, 20 perc után "hátradőlt", kis büfi és irány az ágy. Nulla hasfájás. Jól alkalmazkodott a változásokhoz, egy volt fontos csupán a  számára: a napirend az napirend legyen és be legyen tartva. Vele könnyű volt elindulni bárhová, bárhol, bármikor képes volt és tudott szopizni. Azóta sokat változott, de az alapok most is megmaradtak.
Emili már nehéz eset. Ő már a kórházban megmutatta leendő fogacskái fehérjét. Nehézkesen szopizott, nagyon-nagyon keveset/alkalom-volt, hogy mérni se lehetett-, éjszakánként a hasfájás kínozta, én meg rendszeresen hordtam be a csecsemős nővérkékhez, hogy segítsenek rajta. Ez, plusz a náthám és a császárseb együttesen pont nulla óra alvást eredményezett, itt-ott hunytam 10-20 perceket, és iszonyú fáradt voltam. Mások ebből annyit szűrtek le, hogy milyen kelletlenül fogadok látogatókat és egyébként is pofákat vágok. Ahelyett, hogy kérdeztek volna. Persze, annyi eszük nem volt.
Nehezen találtuk meg Emilivel a közös hangot a szoptatások alatt. Én igyekeztem napirendet kreálni, ő meg hasfájt. Ezt hívják szívásnak. Kb. 4 hetes volt, amikor már majdnem biztosra vettem, hogy nekem is kijár a "jóból". Először csak azt tűnt fel, hogy nem nagyon akar napközben aludni, folyton mocorog, amivel felébreszti magát. Tekergett mint egy kis sajtkukac és grimaszolt. Mindeközben szépen gyarapodott, volt bőven kakis pelus/nap, de éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Bencével pont a doktornénihez mentünk-amiatt az ominózus fosás-hányás miatt,-és rákérdeztem, hogy mit adhatnék. Előzőleg valaki ajánlotta a Gripe water-t, hogy az micsoda szuper szer. A doktornő kezdetnek az Infacolt ajánlotta. Semmit nem ért. Közben voltunk 6 hetes uh, ahol mondta a doki, hogy gázos nagyon a csaj. Mivel az Infacol nem használt, saját kútfőből úgy döntöttem, hogy kipróbáljuk az Espumisan szuszpenziót. Na ez már kezdett hasonlítani a jóhoz, beindult a puki-gyár, de közben meg folyton feljött a kaja még szopi után másfél órával is. A Gripe water beszerezhetetlen, nem lehet kapni semelyik gyógyszertárban, még a Brendonban sem. Vettem egy másik, mások által dicsért csodaszert, a Colief-et(darabja csupán 4000.-Ft, és kb. 1 hétig elég). Ennek egyetlen hátrány az, hogy szopi előtt anyatejbe kell csepegtetni, és ez viszonylag macerás. Mer' az ugye nem jó, hogy lefejek egy napra valót, mivel a lefejt tejet szobahőmérsékleten csak max. 4 óráig lehet tárolni, a hűtőbe se tehetem, mert 1-2 kortyot nem lehet felmelegíteni. Megoldás, az alkalmankénti fejés, de próbálja meg valaki megmagyarázni egy éhes kis szájnak, hogy '...mindjárt lesz kaja, csak fejek előtte egy kis friss tejet!" A héten voltunk tanácsadáson, és elpanaszkodtam a doktornéninek, hogy mennyire hasfájós a Csaj. Első javaslat, és egyben tök logikus: a szélcső. Megmondom őszintén, hogy nekem is eszembe jutott, csak valahogy idegenkedtem tőle. Viszont Emili annyira nem tudott pihenni a hasfájásától, hogy érte bármire képes vagyok, ha kell megszokom a szélcsövet is, csak segítsen valami. A szélcső után javasolta a doktornő a kamilla teát-nem sokat, napi 20-30 ml, valamelyik buborék oldót(Colief, Gripe water, Espumisan), és homeopátiát is kapott, Chamomilla-t. A doktornő is iszonyú puffadtnak ítélte meg Emili hasát, egyértelmű volt, hogy itt most már valamit tenni kell. A szélcsővel hazatérve Nyuszikát azonnal felcsaptam a pelenkázóra, és mint egy lufit, amin csak egy kis lukat csinál az ember, szépen leengedtem a gyereket. Jött vele még más is, de hihetetlen mennyiségű levegő volt benne. Aztán elmentünk a Bencéért a bölcsibe és ott is összecsinálta magát rendesen. Hiába no, rés lett a pajzson. Látszott rajta ahogy megkönnyebbült, kifehéredett, megnyugodott. Aztán megszerezte Mackó a Gripe water-t éééééééés: keresztben állt a gyerekben a szar. Szó szerint. Konkrétan, nem tudott pukizni, kakilni csak szélcsővel, és megint csak tekergett, kukacolt. Azonnal abbahagytuk, nem is használtuk sokat, és visszatértünk az Espumisanra és vele együtt adom a Coliefet. Ez most úgy néz ki, hogy hat, ma már sokkal nyugodtabb volt, de természetesen időnként szélcsővel is segítek neki, főleg akkor amikor tudom, hogy tuti nem éhes, nem álmos, és mégis nyűgös.
Nehéz napokat élünk, most aztán tényleg morci vagyok, hisz' sokat kell Őnagyságát cipelni, mert van, hogy csak az segít. Még jó, hogy anyu sűrűn tud jönni, kicsit kivon Emili vonzásköréből és átveszi a Kisasszonyt. Ilyenkor egy kicsit tudok lazítani, már ha lazításnak lehet nevezni a teregetést, mosogatást, vasalást.
És van még egy terápia a tarsolyomban. Az indiai babamasszázs. Kedden jön hozzánk Sangita, és remélem egy csapára megold mindent, és ahogy jött a hasfájás, úgy el is megy!