Ez is, az is

Azaz, nagyon sok mindenről fogok írni, mert már nagyon régen nem írtam. Lehet(még nem tudom), hogy hosszú lesz, de az is lehet, hogy csak úgy abbahagyom és majd később folytatom. Nálunk mindent a gyerekek döntenek el.:)
Bence
Valamikor még június közepén történt, hogy mentem érte a bölcsibe és szegény dada teljesen ki volt tőle készülve. Áradt belőle a sok panasz, miszerint Buci bomlasztja a társaságot, nem hagyja  a kicsiket enni és ő sem eszik, arra buzdítja őket, hogy álljanak fel, a játékban viszont nem engedi közel őket, és ha bántani nem is bántja, de gonoszkodik. Szemtelen mint a piaci légy és szófogadatlan. Láttam, megkönnyebbült Mari, amikor mondtam neki, hogy amíg ilyen meleg van, nem szándékozom Bencét bölcsibe hordani, mondván a rosszseb ül be délután fél 4-kor a 2 hónapos gyerekkel az autóba, hogy a legnagyobb hőségben elfuvarozzam a bentonrengetegből a gyereket. Jó volt itthon az a majdnem 2 hét illetve a 2. héten csak 2 napot ment mert nekem programom volt. Sokat beszélgettünk Bencével a viselkedéséről és hát arra jutottunk-én tudom, hogy az én fiam egy égedelem rossz kölyök-, hogy nem tesz neki kifejezetten jót a bölcsis társaság. A gyerekek nem az ő korosztálya, sokszor unalomból produkálja magát, na meg azért mert féltékeny. A dadákat idén nagyon lekötötték a beszoktatós gyerekek, szinte egész évben volt valaki aki éppen beszokott, emiatt kevesebb figyelem jutott Bencére aki ezt úgy "hálálta" meg, hogy ahol csak tudott rosszalkodott, mert akkor legalább ráfigyeltek. Azt is tudom, hogy már ebben az évben nem lett volna szabad neki bölcsibe járni hanem oviba, de tavaly nyár közepén lett csak szobatiszta, esélyünk nem lett volna bekerülni oviba. Tudtam, hogy az áprilistól kezdődő időszak is hosszú lesz neki, mert jött Emili. Legközelebb augusztusban megy majd még 1 hetet vagyis csak 4 napot, amikor a ballagás lesz.
Itthon már én számolom a napokat, hogy mikor lesz szeptember 3.-a. Nem bírok vele, nagyon sok vitánk van, ami elsősorban abból fakad, hogy még MINDIG próbálgatja, feszegeti a határait. Meg az én idegrendszeremet. Mivel Emili napközben nem egy alvósmackó, így majdnem mindig elhadarok egy imát ha sikerül letennem 20 percre. Bencét külön megkérem, tegye meg, hogy nem üvölt, de ez csak kb. 2 percig tart, aztán elfelejti(?)és tuti, hogy a szobájából kiordít nekem, hogy tegyek-vegyek-hozzak-vigyek már valamit. Emili természetesen felébred. Ma pl. amikor végre elaludt, Bence pont sütit evett, nekem meg lejárt a mosógép és szerettem volna kiteregetni. Megkértem, hogy 3,5 percre, amíg távol leszek a teraszon teregetve, maradjon nyugton a seggén, ne kiabáljon, jövök mindjárt. Mi történik? Természetesen lemászott a székéről, ami nem gond, de a linóleumon tolt végig 2 fa széket, aminek ha akarjuk ha nem, hangja van. Megkérdeztem tőle, hogy mégis mi a fészkes fenét keres itt, mire az volt a válasz, hogy "kipötyögött a süti az asztalra!" Mondom, és?????Mit keresel itt???? Csak el akarta mondani. Áááááááá. Néha az az érzésem, hogy szándékosan kóstolgat. Agyon tudnám csapni. Sportot űz abból, hogy nem eszik rendesen, hogy nem alszik, hogy nem akar fogat mosni és, hogy a 40 fokban hosszú ujjú pólót akar felvenni. 1 hete, amikor levágott egy performanszot, hogy hosszú ujjút vesz fel, mérgemben eldugtam az összeset és azt hazudtam, hogy odaadtam az összeset a kukásoknak(akik éppen akkor voltak az utcában). Egy fél délelőttön át ordított(Dóri, kérdezd meg a Lilit), siratta a Verdás, Roary-s, Thomas-os pólóját. Mondtam neki, hogy esetleg hajlandó leszek visszakérni a kukásoktól, a jövő héten, ha 1. befejezi az üvöltést, 2. befejezi, hogy a legnagyobb kánikulában nyakig akar beöltözni, 3. befejezi, hogy olyan palávert csinál az öltözködésnél mint a legnagyobb király. Én vagyok az anyja és egyben a Főnök, én mondom meg, hogy mit vesz fel. Az agyamra megy az örökös válogatással.
Legújabb hülyesége, az árulkodás. "Anya, apa meg akarja főzni a virslit?"?????Oké, és? Azt úgy kell. De, de, de, alágyújtott a gáznak és meg akarja főzni az összes virslit!" Vagy amin egy napig röhögtem: rohan hozzám be este a fürdőszobába, épp zuhanyoznék, és teli torokból visít, hogy"Anya, apa be akarja, el akarja, a peplen, de én hiába mondom, anyaaaaaa!" Mire rájöttem, hogy napközben kiszedte a paplanját a huzatból, azzal játszott, majd az apja teljesen normális reakcióval, este vissza szerette volna húzni a huzatba. De Bence nem veszi a fáradtságot, hogy megbeszéljen dolgokat nyugodt hangnemben, hanem rögtön nyávog, duzzog, ordít, visít. Szóltam az apjának, hogy hagyja francba a huzatot oszt' hajítsa a gyerekre csak úgy a peplent:)))))(Még most is itt nyávog, hogy az apja merészelte megfőzni a virslit.)
Most abba kell hagynom, jönnek a kötelező esti teendők...holnap folyt.köv.