Emili 1 hónapos

Vannak hiányosságaim a blogírást illetően és még máshol is(Csibike igyekszem, ígérem) viszont nagyrészt kivasaltam a gyerekek ruháit, nincs sok mosnivaló és rendeződött a családban fellelhető betegek általános állapota is. Persze én romjaimban heverek, lévén, hogy van aki úgy döntött, hogy közli velem-na jó, nem nekem mondta, de megtudtam -, hogy rossz anya vagyok, de oly' sokszor álltam már fel amikor valaki belém rúgott, most is fel fogok tápászkodni. Ennyi. Megtettem a megfelelő lépéseket. Sokat gondolkoztam azon is, hogy  emiatt bezárom a blogot és meghívót csak annak adok, aki tényleg a gyerekeimre kíváncsi és akinek tetszik az amit és ahogyan írok. Én már nem fogok megváltozni, ilyen voltam eddig is és ilyen is maradok. Ez van. A cigányos trágárságomról pedig annyit, hogy nem tudom milyen az. Soha nem szoktam itthon csak úgy trágár stílusban beszélni, pontosan azért mert itthon van a 3 és fél éves fiam, akinek szivacsból van az agya, mindent megjegyez és ismétel. Talán feltűnne, ha csúnyán beszélne a gyerekem. Az meg, hogy én kinek mit írok a fb-on totálisan magánügy, nem illik beleolvasni másnak a levelezésébe. Nos, ezek után nem is lesz alkalma. Így legalább nem járatom le magam az illető baráti köre előtt, noha engem ez egyáltalán nem érdekel. És végül: a neurotikus jelentését itt lehet elolvasni. Én nem küzdök egyik problémával sem.


És most Emili. Az a kis tündér, aki a héten mááár 1 hónapos volt, úgy tud mosolyogni rám-pedig rossz anya vagyok-, hogy meg kell zabáljam. Imádom a kis fekete szemeit, ahogy kuksizik és nézelődik. Általánosságban annyit lehet róla tudni, hogy tulajdonképpen jó baba. Már nem keveri a nappalt az éjszakával. 1 hónap alatt sikerült rájönnöm-pedig rossz anya vagyok-, hogy rendkívül frontérzékeny, és ezen belül a hideget nem bírja. Ma is elég nehéz vele, nem nagyon tud aludni, egyfolytában tekereg-nyekereg és sehogy se jó. Ha felveszem, az is csak ideig-óráig kellemes neki, aztán vagy elalszik rajtam vagy leteszem az ágyába és ott alszik el. Részletesen pedig:
Mozgás
A koordinált kapálódzást tökéletesen elsajátította. Meg a lepkézést. Azt nagyon szeretem. Ha leteszem a pelenkázóra és elkezdem kipatentolni a ruháját akkor szokott lepkézni. Ez egy olyan mozdulat mint amikor el akarunk kapni egy lepkét de nem sikerül. Nagyjából olyan fejet is vág hozzá, hogy" hé, elrepült?"
Aztán van még a fogó-reflex, ami kézen-lábon jól működik. Lábon nagyon cuki, ahogy aláteszem az ujjam a lábujjai alá és megpróbálja megfogni. Néha fityiszt is mutat vagy 1 kézen vagy két kézen, de nem veszem személyes sértésnek-bár rossz anya vagyok. Öklét természetesen zárva tartja. Fejét emeli és meg is tartja egy kicsit, bár nem egyszer sikerült már a fejét a vállamba vernie.
Értelmi-érzelmi fejlődés
Ebben a korban a sírás az egyetlen hang amivel fel tudja magára hívni a figyelmet és meg is teszi ha a hasa vagy a pelenka telítettsége úgy kívánja. Nem volt könnyű, de az elmúlt 1 hónapot igyekeztem azzal (is) tölteni, hogy megfigyeljem, hogy mikor milyen problémájára, hogyan sír. Természetesen még nem megy elsőre-és nem azért mert rossz anya vagyok-, de 80%-ban eltalálom a sírásának az okát. 2 dolgot nem szeret: 1. ha éhes és 2. hogy ha kakis vagy pisis a pelus. Mindkét alkalommal másképp sír. Igazából rossz szó az, hogy sír, mert Emili tulajdonképpen nem sírni szokott, hanem nyögdécselni, nyekeregni, köhögő hangot hallat és sírni csak a fürdés utáni öltözködésnél szokott mert olyankor fázik és fázni nagyon nem szeret.
Felismeri hangról az apukáját és szívesen elnézegeti ha a kezében van. Bencét is szívesen elnézegeti, bár ez még nem a tudatos nézés, csak olyan bambulás. Szerintem jó testvérek lesznek majd, ez már most látszik. (Bence természetesen féltékeny, de pl. tegnap amikor zuhanyoztam, beszaladt hozzám, hogy"Anya, az Emili nagyon sír!" Mondtam neki, hogy tegye a szájába a cumit, hátha elfogadja. Nem sikerült neki, de legalább szólt.)
Az esti szopizásnál(ez nem csúnya szó) használunk egyedül halk altató zenét, amit egyébként egyik este végső kétségbeesésünkben kapcsoltunk be. Láss csodát, Emili ellazult és elaludt. Azóta minden este bekapcsoljuk.
Alvás
Ez nehéz ügy. Vannak jó és rossza napok, pontosabban nappalok és éjszakák. Van/volt olyan, hogy szopizás után egyszerűen elalszik és le lehet tenni az ágyába aludni. És alszik is. De a fordítottja is előfordult már illetve most is az áll fenn. Ez köszönhető annak, hogy kicsit gázos a Csaj. Talán túl sok levegőt nyel a kajánál, mert sírni nem nagyon szoktam hagyni. Egész egyszerűen azért, mert nem szeretem ha sír egy baba. Az a meggyőződésem, hogy olyankor sok levegőt nyel, és azzal megtelíti a hasát és amiatt nem tud eleget enni. Sokszor szopi után 2 órával is előfordul, hogy egy puki ébreszti fel. Ez ellen tehetetlen vagyok. Most adom neki minden szopi előtt az Infacol-t ami kifejezetten erre van, de ez sem használ túlzottan.  Egyébként pedig látom rajta, hogy aludna, de a hascsikarás és a puki mindig felveri legszebb álmából. Emiatt pedig nem tudja magát kipihenni. Holnap úgyis megyünk uh-ra a kórházba, megnézzük, minden rendben van-e ott legbelül. Csütörtökön pedig a doktornőt látogatjuk meg, talán van még a tarsolyában 1-2 jó ötlet hasfájásra. Pontosabban a légbuborékok kiiktatására. Jaj, annyira szépen tudok fogalmazni, de úgyis írhatnám, hogy jó lenne ha tudna végre normálisan fingani a szerencsétlen.
Evés
Igyekszem napirendet vinni az életébe, hogy mindenkinek könnyebb legyen. Ez nagyjából sikerült is. Most 3 óránként,néha 2 és fél óránként jelez a pocakja, hogy enni kéne, és ez így jó is. Bár előfordult olyan is, hogy 4-4 és fél órát is aludt délután és úgy kellett felébresztenem, hogy egyen egy kicsit. Sajnos a lusta típusba tartozik, és türelmetlen is, így sokszor csak 5-8 percet hajlandó aktív szopizással tölteni. A negatív csúcs az 4 perc volt. Sajnos kényszeresen nézem ilyenkor az órát, mert ugye ha csak az elejét szívja ki a tejnek, az nem kifejezetten jó, lévén hogy az előtej kevés zsírt, ugyanakkor sok laktózt, cukrot, protein, vitamint, ásványi anyagot és tejet tartalmaz. Ettől nem kifejezetten hízik a baba viszont a hasfájás előidézésére alkalmas. Ezért igyekszem és törekszem, hogy minél tovább szopizzon/alkalom. Nem könnyű feladat. Sokszor bealszik és felébreszteni nem olyan könnyű. Pelenkázással hatásos lehet, de akkor meg jön a csuklás. Még jó, hogy őket nem idegesíti, mert engem nagyon.

Ennyi, ami eszembe jut a Kisasszonyról. Igazán szerethető Kisnyuszi!:)