Megkezdődött a harmadik trimeszter. Kevesebb mint 87 nap választ el attól, hogy lássam a csodaszép kislányunkat. Mire megérkezik vagy ahogy Bence mondja "kikel", addigra tavasz lesz, és mindjárt nyár is. Remélem.
Tavaly, mikor a blogos ismerősök sorra szülték babáikat-április végéig 5 baba, 1 fiú 4 lány-akkor tudtam, hogy nekem is eljön az idő ebben az évben. Eleve 2 gyerekkel terveztünk, egy fiú után vágytam egy lányra. Mikor visszamentem dolgozni, nem árultam zsákbamacskát, mert tudták a kollégáim is, hogy előbb-utóbb eljön az ideje még egy babának. Ezért nem is álltam be teljesen a sorba, nem ügyeltem, nem telefonoztam. Tavaly év elején 8 órában kezdtem dolgozni, hogy majd jó legyen a GYED-em. A Terv az volt, hogy valamikor az év második felében szeretnék terhes lenni, de inkább a vége felé, hogy kihúzzam ezt az évet teljesen. A Tervet júniusban beindítottam. Azért akkor mert épp aktuális volt az éves nőgyógyászati kontroll, ahol a dokimmal megbeszéltük, hogy itt az ideje a gyerekvállalásnak. Kérdezte milyen magzatvédőt szedek, mire én mondtam, hogy semmifélét, tökmagot szivesen eszem, állítólag abban sok a folsav. Félretéve a viccet, kérte, hogy a koromra való tekintettel ártani nem árt ha szedek valamit. A Femibiont javasolta. (Bencével való terhességemnél egyáltalán nem noszogatott magzatvédővel) A Femibion ötletét egy időre polcra tettem mert nem másnap akartam terhes lenni, és amúgy is június eleje volt, bikini szezon kezdete, gondoltam nem akarok pont most felszedni a vitamintól felesleges kilókat. Akkor már 2 és fél-3 hónapja keményen kangooztam, látszott is némi változás rajtam, de mivel június elején szereztem be két dögös fürdőruhát és még néhány hurka rossz helyen buggyant ki, gondoltam keményebb eszközök kellenek. A Gastroyal-tól rendeltem egy 1 hetes diétát. Bikini diéta. Ez volt a fedőneve ( a Steinberger 5 napos diétájával előző évben csúnyán csődöt mondtam) A kaja nem volt túl rossz, de jó se. A főszenzáció azonban a lúgosítás volt ebben a diétában. Kaptam hozzá különböző lúgosító kapszulákat, zsírfaló meg alga kapszulát, meg egy rahedli innivalót. Ezek között volt fehér és zöld tea is, és hidegen isteni finomak voltak. Abban az egy hétben nagyjából az itallal laktam jól, meg néha 1-2 ehető salátával. Eljött a július és súlyban ugyan nem de átmérőben sikerült valamit faragnom a testemen. Addigra kiderült, hogy Törökországba megyünk nyaralni, és én még dögösebb akartam lenni. Jött a Norbi diéta, ami már egyszer bevált (akkor 6 kilót fogytam). Ehhez azonban nagyon nagy kitartás kellett. Nem sok volt. Közben 2 dolog is történt. Elkezdtem szedni a Femibion-t( 1 hónap alatt 4 kilót híztam tőle) és Timmermann doktor honlapján megtudtam, mely napok alkalmasak arra, hogy eredménye legyen az együttléteknek. Pusztán csak érdekelt, nem volt különösebb szándékom vele, de azért kiszámoltam a kalkulátorral a következő lehetőséget. Az eredményt pedig augusztus 17-én délután olvastam le a terhességi tesztről. Majd másnap reggel még egyről. Tulajdonképpen mikor nem jött meg, már akkor tudtam, hogy nem vagyok egyedül. És nem a hangokra gondolok. Visszagondoltam az előtte lévő hetekre, a fura hányingerekre, a csípőfájdalmakra, a lágyékba hatoló szúró fájdalmakra. Valaki helyet csinált magának. Közben azon is agyaltam, hogy milyen műtétekben voltam, mennyi gázt szívtam addig amíg pozitív nem lett a teszt. A főnökasszonyom épp szabin volt így csak a bent lévőkkel osztottam meg egyenlőre a hírt. Nem volt mindenkinek őszinte a mosolya, de nem azért mert nem örültek, hanem mert megvillant előttük, hogy nemsokára megint eggyel kevesebben lesznek. 1 héttel később a főnökasszonyom arcáról is lefagyasztottam a mosolyt. Innentől pedig nagyjából ismerős, a 10. hétig lehetett titkolni, aztán színt kellett vallani és engem kipateroltak a műtőből. Ezután már csak tengtem-lengtem az osztályon, hol ezt, hol azt csináltam. Dec. 22-től pedig hivatalosan is betegállományban vagyok. És akkor a kisasszonyról:
Tudtam, hogy lány lesz. Annak kellett lennie. Annak ellenére, hogy a Terv nem így volt, azért most már örülök, hogy így van. Lassan a végére érek és tökéletes lesz a családunk. Teljesen más várandósság ez mint Bencével volt. Eleve a terminus feléig magnéziumon éltem, Mackó szerint már simán világítok a sötétben. Jót tett a méhösszehúzódásoknak, az idegeimnek és a gyógyszergyár is jól profitált belőlem. Ha még így sem volt elegendő a napi 1500 mg, akkor jött az alkohol. Bizony, néha ki kellett nyitnom egy üveg vörösbort, mert csak az segített. Aztán kértem a Bence doktornénijének a segítségét, hogy ha tud, keressen nekem egy homeopátiás szert a méhösszehúzódásokra. Így lett, hogy heti 2x szedem még a Helonias dioica C30-at, de most már csak 500 mg magnéziummal és minden másnap a Femibiont.
Emili hihetetlen aktív gyerek. Nagyon sokat mozog, rugdos. Vannak kaják amiket kifejezetten szeret-vajas-mézes kalács, csoki, mandarin- de gyakorlatilag minden leérkező falatkára örömujjongásba kezd. Jó evő.:) Remélem ezt a jó szokását majd idekint is megtartja. Kedvenc játéka a hólyagom rugdosása, amit én nagyon nem kultiválok. Ezért számolni fogunk. Az intrauterin agyserkentőt, a babyplus-t kifejezetten utálja. Amikor felteszem, azon nyomban reklamálni kezd, erőteljesen rugdos, nyomkod, de egy idő után feladja és hagyja, hogy leteljen az az 1 óra. A NAGY SZERELEM apa és lánya között már most kialakult. Amint Mackó a hasamra teszi a kezét és köszön neki, Emili rögtön a keze alá furakodik. Párszor megkocogtatja a hasamat és Ő válaszol. Így beszélgetnek. Bence nem ilyen volt, Ő nyomban csendben lett ha az apja beszélgetni próbált vele.
Az, hogy innen már megrendeltem Emilinek mindent, amire szüksége lehet kezdetben, az azt mutatja, hogy kész vagyok Rá és, hogy nagyon várom( eszméletlen jó akcióik vannak). Úgy volt, hogy nem veszünk neki semmit, mármint ágyat, szekrényt, és ehhez tartjuk is egyenlőre magunkat, de abban megegyeztünk, hogy Őt is megilleti a kislányos ágynemű, baldachin ésatöbbi. Nyárra így nagy terveink vannak a gyerekszobával, mert azon túl, hogy a ház azon részét körbe kell dryvitolni, azon túl belül is át kell egy kicsit szabni. Ez Bencének majd új ágyat jelent, polcrendszert a rengeteg játéknak és nagy valószínűséggel még 1 szekrényt Emili ruháinak. És festést a falaknak. Szóval van Terv idénre is.
Ami pedig Bencét illeti, Ő szintén várja Emilit, nem telik el nap, hogy ne beszélgetnénk róla. Ő lesz a nagy és okos testvére-ezt Ő mondja magáról-,aki majd segíteni fog nekem. Tologatni a babakocsit és Emilit erre-arra megtanítani. Ma pl. úgy vitte a bárányát bölcsibe, hogy megkért, hogy bugyoláljam körbe az egyik pelusával a bárányt, hogy nehogy megfázzon, mert a bárány ma az Ő kicsikéje. Sokat simogatja a hasamat és beszél Emilihez. De Ő nem reagál Bencére. Egyenlőre. Megérti, hogy nem tudom emelgetni," mert azt Emili nem szereti", vagy ha pihennem kell mert fáj a lábam vagy a hátam.
Hát majd meglátjuk.
Pocakfotó természetesen van, de nem a számítógépen hanem a fényképgépen, így az most elmarad, de ígérem, bepótolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése