Egypercesek

Arra jöttem rá, hogy ha sok szabadidővel rendelkezem, akkor soha semmire sincs időm. December 22-től betegállományban vagyok, azóta nem nagyon sikerült értelmes, szavakkal teli posztot írnom. Asszem, talán 2 videót tettem fel, ami nem nagy tudomány. Gondoltam Örkény után szabadon egypercesekbe szedem az eddig történteket.
Szilveszter
Idén nyugdíjasba nyomtuk az év utolsó napját, tekintettel arra, hogy ahova mentünk volna az izzasztóan messze lett volna, és én meg félbéna voltam, szóval semmi esetre se szerettem volna kínlódva tölteni az év utolsó mulatós napját. Éjfélig valahogy kihúztuk, aztán a szokott módon kimentünk koccintani a szomszédokkal. Én azonban maradtam még egy kicsit, mert nagyon sok tüzijáték robbant a környéken , féltem, hogy Buci felébred, és akkor itt legyek, hogy meg tudjam nyugtatni. 20 perc elteltével és némi vita lezavarásával Mackó és köztem-ugyanis szerintem én meg megkértem, hogy szóljon ha már mindenki kint van, és akkor kimegyek, szerinte meg nem, azt hitte, hogy én majd magamtól egyszer csak kimegyek. Mindegy, szerintem nekem van igazam, 20 perc elteltével kimentem, vittem magammal a babyphone-t. Kábé 10 percet lehettem kint, jöttem be, és az én egyszem fiam, a hűtő előtt állt és patakokban folyt a könnye. Látszott rajta, hogy megijedt, hogy nem talált, láttam, hogy mindenhol keresett. Iszonyatosan rossz érzés volt látni őt ahogy keservesen sír. Soha többet nem akarom látni azt a félelmet a szemében. Persze ez annak a kis nyomorult Murphy-nek a köszönhető, mert szerintem ahogy kitettem a lábam az ajtón, ő már fel is kelt.
Hajdúszoboszló
Idén szakítottunk a hagyományokkal és első alkalommal mentünk Siófok helyett máshova a jól megérdemelt év eleji pihenésre. Hszoboszló tulajdonképpen úgy jött, hogy elgondolkoztunk azon, hogy Siófokot nagyon szeretjük, de Bencét még jobban, és most már Bencének nem elég nagy "játszótér" az Azúr. Egy wellness medence kicsit kevésnek bizonyult idénre, és féltünk, hogy 2 nap után Buci megunja, és nem akar lemenni. Nem beszélve arról, hogy Törökországban beleszagolt a csúzdázás izgalmába, imádta, szerette. Olyan helyet akartunk keresni, ami hasonló árkategóriában van mint Siófok, de izgalmas a wellness. Ez nem más mint a hajdúszoboszlói Hotel Aqua Sol. Ez a szálloda összeköttetésben van az Aqua Palace-al, ami egy hatalmas vízi játszótér. Egyszerűen fantasztikus volt, Bence nagyon-nagyon jól érezte magát. Első nap becsajozott, aztán végig együtt játszott ezzel a kislánnyal. A kislány anyukája szintén kismama volt, csak ikrekkel. A kaja isteni volt, a kiszolgálás szintén. A szoba tulajdonképpen megfelelt annak amire kellett, és ezt nem sznob énem mondatja velem, hanem mert ha jól megnézem, azért a siófoki Azúr sokkal puccosabb, csinosabb szobákkal van felszerelve. Én kiolvastam másfél könyvet, és iszonyat sokat pihentem, nem is fáj most az izületem a valagamnál. De azt hiszem a képek beszédesebbek, lesznek, ha majd sikerül egyszer a képeket összerakni.
Már nem babaúszás
Múlt hét péntektől megszűnt a szombat reggeli úszásra rohanás. Bence megnőtt, kinőtt a babaúszásból, mostantól nagyfiús úszásra jár, ami annyit takar, hogy azon túl, hogy pénteken van este 6-tól, szülők nélküli az úszás. Mi nem lehetünk bent, nézni se nézhetjük. Tulajdonképpen az alapokat már megtanulta, most tanul majd meg igazából úszni. Eddig kétszer voltunk, és mind a két alkalommal meg lett Buci dicsérve. Ami azért igazán jó, mert már az utolsó alkalmak nagyon nyögve nyelősek voltak, nem akart merülni, nem nyitotta ki a szemét a víz alatt, hisztizett amikor csak lehetőség adódott rá. Kicsit agitáltam akkor az oktatónak, hogy szerintem Bucinak jót tenne ha nem az apjával úszna már, mert ha vki, akkor én ismerem a fiam, tudom, hogy sokszor a hisztik már inkább nekünk szólnak mintsem az úszás ellen. És láss csodát, tényleg jót tett neki. Iszonyatosan igyekszik, mindent megcsinál, nulla hiszti. Van egy plüss béka amit meg lehet szerezni 1 hétre. haza lehet vinni és a következő alkalommal vissza kell vinni. A megszerzés feltétele, hogy jól kell viselkedni az órán. Tegnap mikor mentünk, mondtam Bucinak, hogy ma igazán ügyes lehetne és megszerezhetné a békát. Közölte, hogy neki ugyan nem kell a béka, ő nem szereti a békákat. De mondom, anyának, anya kedvéért megszerezhetné, úgy szeretném. Mire üvöltve a fejemhez vágta, hogy nem értem, hogy nem kell neki a béka? Aztán az óra végén Vivien mondta, hogy Bence nagyon el volt keseredve, hogy nem ő kapta meg a békát.:))
Dac-korszak felturbózva
Nos ez az egyetlen ami talán nem lesz egyperces. Leszögezem, tudom, hogy nem vagyok a problémával egyedül, ezért szives örömest várom a kommenteket ez ügyben, hogy kinek hogy sikerül/sikerült átvészelni ezt az iszonyatos időszakot. Gyakorlatilag nincs nap mostanában, hogy ne kelljen magasabb decibellel beszélgetnem Bencével. Ha átlagolnom kéne, hát igencsak rossz a végeredmény. 10-ből 2x kenyérre kenhető, de a maradék alkalommal legszivesebben a falra kenném. Szemtelen, pofátlan mint egy piaci légy. Hiába beszélek neki, meg se hallja. Nem használ eltiltás és fenyegetés. Feszegeti a kis gekkó a határait. Imádom őt és szeretném ha nagyon jó gyerekkora lenne, és nem arra kellene emlékeznie, hogy állandó büntiben volt. Hétfőn azzal fogadott a bölcsiben a dada, hogy Bence nem aludt. Ami önmagában nem lenne gond, mert nem igényli, de a nagyobbik baj, hogy nincs csendben. Tény, hogy egy ekkora gyerekkel nem lehet csendkirályt játszani, de Bence brutálisan  nincs csendben. Énekel, röhigcsél, hangosan beszél, és ami a legrosszabb, rugdossa a bútorokat. És hiába szólnak neki, le se szarja reagálja. Kérte a gondozónő, hogy valamit csináljunk, mert egyedül van a héten, és ez így nem lesz jó. Fekete és piros pont. Ezt találtam ki. És ha több lesz a hónap végén a piros pont mint a fekete, elmegyünk a játékboltba és választhat egy autót. Viszont hétfőn annyira rossz volt még este, hogy kapásból bevéstem szerdáig 3 fekete pontot, és még a hétvégi Lili szülinapi bulit is függőbe tettem. Válasz:
- Nem baj, szeretem a fekete pontokat, én csak fekete pontot akarok, nem akarok a Lili szülinapjára menni!
És mindezt olyan stílusban és hangsúllyal, hogy az ember keze viszketni kezd.
Kedden elhoztam ebéd után, hogy együtt töltsük a délutánt, de nem volt túl jó a viselkedése. Kértük, könyörögtünk az apjával, hogy állítson az agyán egy kicsit, mert nagyon rossz úton halad. Sulykoltuk belé, hogy mi a normális viselkedés, hogy aludni kell a bölcsiben, hogy ő már nagyfiú, neki kell példát mutatni. Annyira "jól" sikerült, hogy szerdán délután azzal fogadott a dada, hogy szegény Bence bepisilt alvás közben, és ezért olyan keservesen sírt, hogy ő majd nem fog piros pontot kapni. Még a dada is megsajnálta. Mondta, hogy lehet, hogy ez a piros-fekete pontozás nem túl jó ötlet. Lehet, hogy egy kicsit erős, de a helyzet az, hogy Bencével keményen kell bánni, mert ravasz kis róka, és gyorsan átlát a szitán. Tudja mikor mit kell tenni, hogy a kezéből etessen minket. Na de mi is tudjuk, már, nem dőlünk be a könnyes szemeknek, meg a légysziknek. Szerdán végül is kapott egy piros pontot. Aztán váltottunk egy kicsit és áttértünk a matricázásra. Vettem kis sziveket meg csillagokat, meg katicákat. Ha nagyon rossz, minősíthetetlen a viselkedése-nem alszik a bölcsiben, szemtelen, visszabeszél, csúnya szavakat használ és amitől a falra mászom, hisztizik-akkor nincs semmi. Ha csak az egyik valósul meg, de a többi megmarad-akkor kék csillag, ha több mint a fele megvalósul - akkor piros szivecske, és ha nagyon-nagyon jó-akkor katica. Mára már van mindegyikből neki, mert nem követem el újból azt a hibát, hogy nem kap egyikből sem, mert akkor úgy érzi, hogy nem érdemes jól viselkedni. Mondjuk mára már beígértem neki egy nagy semmit, mert ma eszméletlenül hülye volt, de mondjuk társa is volt benne, és hát tulajdonképpen a Lili szülinapját ünnepeltük, lehetek egy kicsit elnéző. De a csillagnál semmiképp nem érdemel jobbat.
Gondolom, most van aki ezt hülyeségnek tartja, de mindenki ismeri a saját gyerekét annyira, hogy el tudja dönteni milyen büntetést szabjon ki aminek van is értelme. Nálunk ez még nem teljesen vált be, de alakul. Nyilván akkor lesz számára értelme, ha majd elmegyünk a hónap végén a játékboltba és választhat valamit.
A néni
Hát a néni nem tudjuk kicsoda, és hogy jó vagy rossz. Álom vagy valóság, szellem vagy álom. Szerda reggel mesélte a nénit, aki a szobájában volt éjszaka. Ott állt az ágy mellett. Olyan póló volt rajta mint rajtam, a papucsa csíkos volt mint nekem. A haja is olyan volt min az enyém. Aztán megfogta a kezét, ő meg felkiáltott. Amikor apa bement hozzá akkor a néni kiment a szobából és kicsúszott arrafelé amerre enni szoktunk(ebédlő). Mindezt komolyan mesélte, nem hülyéskedett mint máskor szokott ha mesél valamit. A kérdések persze nem irányított kérdések voltak, és mindig ugyanazt mesélte nekem is, nagyinak is és az apjának is. ??? Én hiszek a szellemekben és abban a teóriában, hogy a gyerekek bizonyos korukig látják a szellemeket és az angyalokat. Hogy Buci mit látott?

Most ennyi egyperces szösszenet jutott eszembe. A kis pocaklakóról pár nap múlva írok egy nagyobb lélegzetvételű posztot. És megmutatom a hasamat is.