Emili az érem másik oldala

A Facebook-os ismerősök már tudják és lassan itt az ideje, hogy itt is világba kiáltsam: EMILI MEGSZÜLETETT!!!! És a történet hozzá:
Húsvét vasárnap már rémálmaim voltak. Szülni fogok, szülök és megszültem. Ezek kavarogtak éjszaka a REM-fázisaimban. Reggel eldöntöttem, a fiúk elmennek meglocsolni a környékbeli lányokat, én pedig teszek még egy lépést a kórházi pakkom felé, azaz legalább összeírom, hogy mire is lenne szükségem. Melyik bőröndbe mi kerüljön, kell-e még valami beszerezni való. Egész nap feltett lábbal ültem, tényleg csak enni, inni vagy pisilni keltem fel. Rájöttem, hogy tulajdonképpen meg van mindenem, olyan igazán fontos dolgok hiányoztak, hogy egyszerhasználatos bugyi vagy wc-re rakható papír és a legfontosabb, az a hülye Tena Lady betét. Az a brutál méretű. De, gondoltam, majd kedden elszaladok a DM-be és nyugodtan körülnézek még 1-2 fontos cikk után. Este fél 9-kor jött az első. Fájt. De nem gondoltam semmi extrára, végül is 2 hét volt még, lehet ez egy jósló fájás. Lezuhanyoztam, bevettem 2 magnéziumot, már csak a megszokás kedvéért, és elterültem az ágyon. De sehogy se volt jó. Fájdogált és nem akart megszűnni. Fél 11-kor egy brutális fájás közepette egy kis pukkanást hallottam és olyan volt mintha bepisiltem volna. Na ennek már a fele se tréfa. Mackó gyorsan utána nézett a google-on a dolognak én meg azon tanakodtam magamban, hogy akkor most szóljak az anyunak, hogy jöjjön Bencéhez vagy sem, akkor még is csak el kéne kezdeni pakolni. Bőröndök be, rendszertelen fájások között pakolás. Marha nagy élmény volt.Mackó közben elszaladt anyuért. Indulás előtt még egy gyors zuhany borotválással és nem sokkal 2 előtt elindultunk először az ügyeletes patikába azé' a szar Tena betétért meg az eh. bugyiért. Még vártam Mackót a kocsiba, jött egy olyan fájás, hogy eskü majd berosálltam, hogy itt helyben megszülök. Megjött Mackó fél sikerrel, de engem már az se érdekelt, csak az István szülészete lebegett a szemem előtt, na meg az a tény, hogy az minimum 20 percre van, ha elég gyorsan megyünk, de a legjobb esetben is az 2 ilyen megafájás. Több volt, mindannyiszor muszáj volt megállni, mert nem bírtam ki közlekedő autóban. A Hungária körutat pedig azoknak ajánlom, akik időben indulnak szülni, de szeretnének 5 percesekkel beérni. Az egy katasztrófa út, az összes rohadt kátyújával, villamos keresztsínjeivel meg a többi szarral együtt. Becsukott szemmel imádkoztam, hogy érjünk oda minél előbb. A szülészeten jött egy álmos szemű szülésznő, kérdezősködött, hogy mikor ment el a víz,hány percesek a fájások, meg, hogy akkor miért is most vagyunk itt és nem korábban, meg honnan jöttünk, én meg fájás alatt ha bírtam volna beszélni, beleüvöltöttem volna a fejébe, hogy "Azé' bazdmeg, mert még sosem folyt el a magzatvizem és különben se volt összepakolva!" De kulturáltan csak annyit mondtam, hogy mivel az előző szülésem program császár volt, sajnos nem voltam biztos benne, hogy ez tényleg magzatvíz-e. És próbáltam vigyort erőltetni a pofámra. Bekísért minket egy szülőszobába, tett fel infúziót, csinált CTG-t-persze közben megjegyezte, hogy ezek nem 10 perces fájásoknak tűnnek, és valóban nem azok voltak, ezt azt hiszem én tudtam a legbiztosabban. Kicsit megnyugodtam, amikor megláttam hajnali 3-kor a dokimat 5 perc múlva már toltak is a műtőbe, ott is mindenki kurva rendes volt. Az még vicces volt, erre tisztán emlékszem, hogy amikor jött értem a műtősfiú, gyakorlatilag teljesen átrendezte a szobát, hogy beférjen a kocsival és átpakoljon rá. Valaki be is jött és szólt, hogy "Sanyi, bazdmeg, nem lehetne halkabban, kilyukad a fal!" Kérdeztem, hogy nem lehetne-e, hogy én átmászok arra a kocsira, de mondta, hogy nem és ahogy átrakott jött megint egy fájás, majd tolt ki a szobából és mondta, hogy húzzam be a könyökömet, mert az fájni fog ha nekitolja az ajtófélfának. Ha még csak az fájt volna. Amitől a leginkább fostam, az érzéstelenítés, az csúcs szuper volt, semmi nem fájt és végre megszűntek az elviselhetetlen fájások is. A műtét részét nem részletezem, de sokkal jobb volt minden mint annak idején Bencével, nem voltam rosszul, nem esett le a vérnyomásom. Hajnali 03:50-kor kiráncigálták az én kis hajas babámat, megmutatták és elvitték, de végig láttam, hogy mit csinál vele a szülésznő. Míg engem stoppoltak, őt lemázsáltak 3300 gr-ra és akkor ugyan még nem tudtam, de 55 cm-re. 10/9-es Apgar érték.
Az osztályos részét nem tudom értékelni a bent töltött időnek. Katasztrófális körülmények, ápolónők. Olyan, hogy fájdalomcsillapítás, csak a tankönyvekben létezik, ezen az osztályon szó szerint könyörögni kell. Elfelejtettem betenni poharat, 1 órába telt míg kaptam egy szívószálat-amit infúziós csőből vágnak le. És hát nem beszélve a brutál náthámról, ami köhögéssel jár. Próbáljatok meg egy császársebbel köhögni úgy, hogy nincs fájdalomcsillapítás. Még az éjszakás nővérnek szóltam, hogy szeretnék fájdalomcsillapítót, mondta, hogy majd a következő infúzió végébe tudja már csak beletenni, de hát sajna az is lefolyt mire odaért. Majd hozott még egy zacsi infit, az ugye 500ml és abba beletette a 2!!!!!!ml Algopyrint. Erdőtűzben a vízipisztoly. Azt már én zártam le, mert hát sajna az is lefolyt mire odaért a nappalos nővérke. Mondta, hogy fél 11-kor telik le a 6 óra, akkor fog felállítani és fogunk zuhanyozni, majd előtte kapok egy Voltaren injekciót, hogy ne fájjon. A fél 11-ből fél 12 lett, az is csak Mackó anyukájának hatására, utólag is köszi, és az injekció is elmaradt. Én kérdeztem, de a szöszi csak annyit mondott, hogy" jaj, akkor azt majd később, most már lezuhanyozunk!"Ühüm. Nem neki fáj. Zuhany után már szó szerint csillagokat láttam, rohadtul fájt. Mackó kiment, hogy szóljon, hogy nem lehetne-e esetleg, talán, majd 5 perc múlva érkezett egy Algopyrin tbl. Annyira meglepődtem, hogy bevettem. Mackó anyukájának ez volt az utolsó csepp a az egészségügy szépségeiből, kiment és sorra lecseszte a bandát, hogy ez az Algopyrin egy császárosnak egy nagy lószar. Csak ő szebben mondta. 15 perc múlva megérkezett végre a Voltaren injekció és láss csodát! Megszűnt minden fájdalmam. Emilit is kihozták, és onnantól fogva elválaszthatatlanok lettünk.
És, hogy miért az érem másik oldala?
Mint ahogy nincs 2 egyforma terhesség, nincs 2 egyformán működő gyerek sem. Emili nehezen áll rá a minden napokra, nehézkes a szopizás, hasfájós, amit előszeretettel éjszaka produkál. Az elmúlt 2 éjszaka nem aludtam összesen 5 órát, a kórházban meg egyáltalán alig aludtam valamit. Hulla fáradt vagyok, bár most meglepően jól bírom. Valahogy túl kell jutni ezeken a napokon. A közös napokról pedig majd később.