Úgy tűnik, kötelességtudó kislányunk van. 1-2 hete éreztem, hogy iszonyatos küzdés folyik odabent és gondoltam is, hogy valami nagy dolog készülődik. Kedden a 33. heti uh-n egyértelmű volt, hogy Törpilla befordult menetiránynak megfelelően, bár ez engem kevésbé érdekel, lévén, hogy császár lesz. Most már biztos vagyok abban, hogy a fejével és/vagy a kezeivel boxolja a hólyagomat. Mert azért erről a "jó" szokásáról nem mondott le.
A méreteit tekintve is csajos, és 2186 gr-ot nyom.
A lényeg még, hogy azon túl, hogy tudok enni, inni és aludni, a közlekedéssel vannak a legnagyobb problémáim. Leszámítva, hogy rühellek öltözködni is. Mostanság már csak melegítőbe bújok és úgy viszem Bucit bölcsibe. A közlekedéssel meg szimplán csak annyi a bajom, hogy nehezen megy. Nehéz a hasam, nyomja a hólyagom, emiatt az esetek többségében úgy megyek mint akit sípcsonton rúgtak, mert minden egyes lépés egy ütés a hólyagomra. Azt meg már meg se említem, hogy ÁLLLANDÓAN pisilési ingerem van. Reggel felkelek, pisilek, megiszom a kávénak nem annyira nevezhető löttyömet, pisilek, lezuhanyzom, pisilek, felöltözöm félig, pisilek, felöltözöm rendesen, pisilek, felöltöztetem a gyereket és indulás előtt pisilek, a bölcsiben eljövetel előtt pisilek, hazajövök pisilek.....és ez így megy egész álló nap. Ez mondjuk vicces lenne nyáron, de télen? Ha el kell mennem valahová akkor rögtön az az első, hogy azt nézem hol pisilhetek. Huh, nagyon várom már a végét! Már eszembe jutott, hogy nem iszom és akkor nem kell pisilnem, de ezt a remek ötletet viszonylag hamar elvetettem, mondván, hogy intrauterin nyírom ki a gyerekem. Meg utálok vattát köpni.
Ami a saját súlygyarapodásomat illeti...mondhatnám, hogy leszarom, de nem. Havonta szigorúan 1x vagyok hajlandó mérlegre állni, azt is csak a védőnő kedvéért. Utoljára 82 kiló voltam, és biztos, hogy már több vagyok. Viszont figyelek nagyon arra, hogy mit eszem és mikor. A csoki még mindig nagy ellenség, de büszke vagyok magamra, hogy az esetek 80%-ban ellen tudok állni neki. Ma is ott kiabált egy XXl-es méretű epres Milka a boltban, jól hallottam, ahogy könyörgött, hogy vigyem haza, nem fogom megbánni. Már meg is fogtam, majdnem bele is tettem a kosárba, mondván, nőnap van, Mackó biztos el fogja felejteni, így én megveszem helyette....de aztán győzött a józan ész. Már ha van ilyen nekem. Nem vettem meg. És azért nem vettem meg, mert kíváncsi vagyok Mackónak eszébe fog-e jutni, hogy vegyen nekem csokit(a héten már szóltam neki, hogy 8-án nőnap van, megköszönte a figyelmességemet, majd később kiderült ő azt hitte anyák napja van...no comment).
És pár szó Bencéről. Anyás. Nagyon. Nem tudom mi váltotta ki nála, talán a gigászi méretű hasam és, hogy érzi a pozícióvesztést, talán, hogy sokat volt itthon mostanság, nem tudom, minden esetre ölelget, puszilgat és amitől elolvadok: "Szeretlek téged anya!" Csak úgy, mindenféle irányított kérdés nélkül. Pedig igyekszem őt mindenbe bevonni, sokat beszélgetünk Emiliről, hol fog majd aludni, kinek milyen ágya lesz ésatöbbi.
Iszonyat fossa a szót, álló nap beszél. Ami tulajdonképpen nem gond, sőt, jó dolog, csak amíg én nem mondom, hogy "igen", addig anyázik. Ez így néz ki párbeszédben(most épp vonatozik a kanapén):
B.: - Anya!
Én nem reagálok.
B.: - Anyaa!
Nem reagálok.
B.: - Anyaaaaaa!
Én: - Igen Bence!
B.: - Ez a pingvin kocsi, ez a túrórudi kocsi, itt pedig van egy embergyerek és blablablablabla, és csak fossa és fossa és fossa a szót.
A bölcsiben igazi szószártyár, gyakorlatilag minden mozdulatunkról tudnak a dadák, Buci mindent elmond.
Játszani nagyon szeret, vonatozik, autózik, mindkettővel szerepjátékot játszik. Két emberhez ragaszkodik még igazán, Lilihez az unokatesójához, és Nagyihoz. Nincs nap, hogy Lilit ne említené, Lilinek ne lenne itt egy autó vagy vonat ami a Lilié. Ha olyan helyen járunk ahol együtt voltak Lilivel pl. McDonald's, akkor tuti meg fog szólalni, hogy" itt voltunk a Lilivel", és elmeséli amire emlékszik. Ja! A memóriája fantasztikus. Eltekintve, hogy nála minden régebbi dolog 'tegnap' történt. Az egyik ami nagyon meglepett, az az volt, hogy hallotta a rádióban Alexandra Stan Mr. Saxobeat számát, és közölte: "Ez olyan mint a nyaraláson!" Egy darabig gondolkodtam, hogy miről is beszél ez a gyerek, mert nekem nem esett le, hogy ezt a számot hallottam Törökországban miközben napoztattam a habtestemet, aztán eszembe jutott, hogy tényleg szólt jó párszor ez a szám a medenceparton. Azóta mindig mondja amikor meghallja, hogy "ez olyan mint a nyaraláson!"
És a legutóbbi tette. Csak, hogy beigazolódjon, hogy a gyerek mindig a legrosszabbkor szólal meg, illetve akkor is figyel és tanul ha az ember nem gondolná. Szombaton bevásárlás előtt az Auchan-ban ettünk. Bence már befejezte, térdelt a széken az apja mellett, nézelődött. Iszonyat sok ember, majd az én okos kisfiam elkezd énekelni. Mi mást mint az apja csengőhangját, ami így szól: "Most már tele van a tököm veled..."
:DDD
VálaszTörlés